„De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott, Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.”

„Most legalább tudom már, hova tartozom. A világhoz, vagy a világ tartozik hozzám, az mindegy is, mert itt maradtam, de hogy minek, arra még nem jöttem rá.” Vasárnap esti novella.

Miközben a mi gyerekeink ma visszaültek az iskolapadba, ez a magyar kamasz lány hamarosan újra útnak indul a családjával... csak előtte még itthon is megjelent a regénye. Már bejárta a világot a családjával, mindenhol annyit maradnak, amennyi jólesik. És ő intézményes iskola nélkül is... tanul. Beszélgetés egészen különleges tinédzserrel:

... és ti kit látnátok (vagy láttatok volna) szívesen a Vastrónon?

Antiszabópéter, anticoelho, antioravecznóra. Imádjuk.

Kemény Zsófi indahouse.

Amennyire szeretjük, annyira nehéz interjúalany. De nem baj, megér minden percet. Mácsai Pál külső csínről, belső bohócságról, poros és modern színházakról, a Terápiáról, saját hedoinzmusáról és az édesapja művészetéről... Gyárfás Dorka beszélgetett vele.

Kezdjük azzal, hogy bár csak három betű, de azt mindannyian rosszul ejtjük...