Felébresztheti-e bennünk az azonnali változtatás igényét egy nyersen szókimondó előadás?

A híd, amely átölel, ha rálépsz: a Brooklyn Bridge építésének filmbe illő története.

„A tengert nézni: terápia. A tenger látványa lehetetlenné teszi, hogy kicsinyesek legyünk, hogy mindennapi, csip-csup gondok elvonják a figyelmünket a nagy egésztől, az életünktől. Attól a felismeréstől, hogy élni jó.” Ha csak képzeletben is, de utazzunk most a tengerhez!

Sikerlista helyett írjunk kudarclistát! Elvégre abból tudunk a legtöbbet tanulni, és a népmesék hősei is mindig újra próbálkoznak a botlásaik után. A tanulságok levonása után pedig jöhet egy sokkal sikeresebb év!

„A legtöbben jobb híján úgy élnek, mintha két életük lenne, egyik a vázlat, másik a kész mű, a kettő közt megannyi variációval. Pedig csak egy van, és a szíved hamarabb kopik el, mint gondolnád, ami pedig a testedet illeti, egyszer csak eljön az idő, amikor mások már ránézni sem akarnak, nemhogy még a közelébe is jöjjenek.” André Aciman gondolatai ezek, olvassatok róla itt:

Szubjektív lista a 2020-as év legjobb sorozataiból. Lehet folytatni kommentben, de szigorúan csak azután, hogy elolvastad a cikket.

„Egyszer meg a közönség lábai elé pottyantam »Vasmacsóként«, de mindenki azt hitte, hogy ez is a műsor része, tapsoltak. Kevés olyan műfaj van, amelynek mellékhatásaként röhögve néznék végig, hogy nyakát töri az ember.” Dolák-Saly Róbert elmeséli, hogyan tanulta meg, hogy rossz látási viszonyok között nem szabad félrelépni:

Hiába tartottak zárva a mozik az év több mint felében, és hiába maradtak el tucatjával a 2020-ra szánt bemutatók, mégis találtunk fontos értéket az idei felhozatalban. Ezeket a filmeket volt érdemes látni az idén – Dorka szerint: