Reszkessetek, nyámnyilák, lesz itt olyan orbitális feleltetés, hogy a leghátsó pad sem nyújt fedezéket, az se dőlhet hátra kényelmesen, akinek a jövő félévi jegyei is megvannak, vagy mindenből előre leérettségizett! Itt vér fog folyni. Első kérdés: mi a bánat az, hogy vers? Na, ki tudja?

Tankérem, a vers... irodalmi műalkotás... blablabla... költőbácsinéni... blablabla... érzelmeinek és gondolatainak... blablabla... kifejezése a megfelelő költészeti formában... blablabla...

Lefordítaná valaki embernyelvre ezt a definíciót? Miből tudjuk, hogy egy szöveg vers, és nem valami más? Rím van benne. Okés, de van ám egy csomó nem rímes vers, szabadversnek hívjuk őket. Meg egy csomó rímes szöveg, dalszöveg, reklám, satöbbi. Azok is versek? Kányádi Sándor költőbácsi azt mondja, a rím a szegény ember winchestere. Nem volt nála az iPodja, gyorsan berímelte, amit meg akart jegyezni, és rögvest beégett a memóriájába.

Régen az ételrecepteket, a gyógyszerek összetevőit meg a törvényeket is rímbe szedték. Kiállt a kisbíró a falu szélére (ő volt akkor az internet) és kidobolta, hogy „ki a tyúkot elemelte, pamparam, annak keze le lesz nyesve, pamparam." Praktikus dolog ez, megy az ember tyúkot lopni, és közben mérlegelhet.

Hogy is volt a memoriter? Izéizé elemelte, igen, megvan... egy tyúk, egy kéz! Két tyúk, két kéz! Megéri vagy nem éri?

Ugyanis az ismeretlen törvény hatálya alól sincs felmentés.

Más szóval olyan nincs, hogy:

– Bíró úr, nem olvastam a BTK-t, fogalmam se volt, hogy öregasszonyt se szabad agyonütni, nem csak fiatalt.

– Ja, az más! Fel van mentve! De legközelebb irgum-burgum lesz! Most már tudja!

Meg aztán régebben a sulis tananyagot is berímelték. „Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított visulya." Ezt máig tudom, csak azt nem értettem sose, mi az a „visulya", amit ki kell szorítani. Ha valaki rájött, dobjon egy e-mailt.

A háború előtt iskolába járó nemzedék egy csomó ilyen versikét tudott fejből, még akár nyolcvan-kilencven évesen is. Gyárthatnánk hasonlókat ma is, csakhogy a tudomány komoly dolog lett, tanulják meg prózában vagy dögöljenek meg szépen az élhetetlenek. Pedig nem hangzana rosszul:

Logaritmus két szám között értelmezett művelet:

Hatványozás megfordítva, ha gyökvonás nem lehet.

A kedvenc berímelt reklámom különben így hangzott, nem múló hálám üldözi a győri Keksz- és Ostyagyárat, míg csak élek:

Itt a győri, itt az édes, táplálóan finom, édes!

Az az irodalomtörténeti jelentőségű pillanat ejt elragadtatásba, amikor a névtelen szerző rájött, hogy az ÉDES és az ÉDES szó rímel egymásra! Innen a halhatatlan költemény keletkezése már egy pillanat műve volt, a költőtárs mehetett is a pénztárhoz.

De ha nem minden vers, ami rímes, akkor mi is az a vers?

Lackfi János

 Illusztráció via wordperv.com

Lackfi János jegyzetei elhangzanak hétről-hétre a Petőfi Rádióban.