A halálos ágyán is Csokonait emlegette Lilla, alias Vajda Julianna

–

Egy csallóközi, ma már Szlovákiához tartozó faluban, Ekelen látta meg a napvilágot Vajda Julianna 1776. október 26-án. Apja, aki hajóács és gabonakereskedő volt, hamar tekintélyes vagyonra tett szert, és családját egy idő után Komáromba költöztette, mert gyerekei jövőjét ebben a gyorsan fejlődő városban látta biztosítottnak. A férfi a munkája miatt sokat volt távol, az anya pedig, aki a visszaemlékezések szerint a „szelíd jóság és engedelmesség megtestesítője” volt, boldog családi légkörben nevelte a gyerekeit. (Ferenczy Miklós: Csokonai Vitéz Mihály múzsája, Lilla, Hévíz, 2003/3.)

Szerelem első látásra

A család Julianna nevű lánya fiatalkorától kezdve érdeklődést mutatott a költészet iránt, rendszeresen megfordult a város irodalomkedvelő társaságaiban. A visszaemlékezések szerint, Fábián Julianna komáromi költő szalonjában találkozott először Csokonai Vitéz Mihállyal, akit egyből megigézett a „szőke, kék szemű, gömbölyű arcú, egészséges, üde színű”, tizennyolc éves lány. A költő a megismerkedés pillanatát a következőképp örökítette meg A fogadástétel című versében:

Egy nyári estve Lillát,

A gyenge rózsaszájú,

A tűzszemű leánykát,

Megláttam, és azonnal

Látnom, szeretnem – egy volt.

(Csokonai Vitéz Mihály: A fogadástétel – részlet)

Vajda Julianna nem utasította vissza a költő közeledését, „hízelgett neki, hogy olyan férfi teszi le lábai előtt hódolatát, kinek nevét rövid idő alatt az egész haza büszkén emlegeti”, de nem is volt elragadtatva tőle: „Szemre nem szép, vőlegénynek nem kapós” – írta róla a naplójában.

Viszont, miután lánglelkű hódolója megírta az első néhány Lilla-verset, és a lány rájött, hogy ő a híres költő múzsája, viszonozta a szerelmét – erről a levelezésük is tanúskodik:

„Szép Kegyes! Mihelyt vettem boldogító kezecskédnek sorait, azonnal az öröm ezer édes érzésekkel lepte meg tusakodó szívemet, s azonnal kiindúltam Komárom főldéből. Megyek és repűlök, kedves angyalom, a Te leveled szárnyakat köt az én óhajtásaimra, s ragadtatva ragadtatom az én szerencsém felé; mert ami legnagyobb szerencsém vólt, feltaláltam. [...] Háromezer betű van abba a kevés írásba, én pedig minden betűt ezer csókkal terítettem be - gondolod-e mennyi vólt az a csók? pedig még a tisztáját is sorra csókoltam, mert ott is járt az a grátiai kéz, amellyet én bálványolok! Igazán írod, vígasztaló, őrző angyalom! hogy levelem szívemnek belső rejtekéből származott: mert hogyne származna a szívemből, amellybe semmi sincs egyéb írva, hanem ez az istenasszonyi név: Juliánna, s utána ez a hét betű: hogy szeretek!”

(Állítólag a Lilla név a Júlia becézéseként használt Liliből származott, és Csokonai azért is hívta így szerelmét a verseiben, mert úgy vélte, ez az elnevezés „irodalmias” hangzású, és akkor már régóta népszerű volt az olasz költészetben, amelynek a költő alapos ismerője volt.)

Csokonai és Vajda Julianna a hirtelen jött szerelem hevében már az esküvőt tervezgették, de a lány szülei nem örültek annak, hogy a gyerekük Csokonaival találkozgat. Úgy vélték, „Juliskának” olyan férjet kellene találni, akinél „az üres ábrándozás helyett a tálba is van mit aprítani”. Az apa, Vajda Pál a tehetős fakereskedőt, Lévai Istvánt szánta lánya mellé – aki viszont a legkevésbé sem kedvelte a „morcos agglegényt”, és továbbra is tartotta a kapcsolatot a költővel.

A lányuk Csokonai iránti rajongását látva, a szülők szíve egy idő után meglágyulni látszott, de azt leszögezték, hogy csak akkor veheti el lányukat a nincstelen költő, ha állást talál magának, és biztosítja „Juliskájuk” jövőjét.

A boldogság csak látszólagos volt

A hősszerelmes Csokonai azonnal nyakába vette a világot, hogy eleget tegyen Vajdáék kérésének. Barátja és egykori tanítványa, Gaál László szerint „teljes célja volt Lilláját elvehetni és azt el is tartani illendően… Lehet, hogy valami stációra volt kilátása vagy reménysége, mert különben fel sem lehet róla tenni, hogy bolondítani akarta volna Lilláját, kit annyira szeretett.”

A költő többek Pesten és Keszthelyen is járt – főleg tanári állást keresett és lapot is szeretett volna alapítani. Keszthelyen Festetics Györgynél kopogtatott, de a gróf hiába volt nagy tisztelője a költőnek, nem adott neki munkát.

Csokonai a sikertelen próbálkozások után 1798 januárjában visszatért Komáromba, de ott sem járt szerencsével. A munkakereséssel járó zaklatott hónapok alatt az tartotta benne a lelket, hogy hamarosan oltár elé vezetheti szíve választottját, úgy érezte, a lány kitart mellette, amíg rendeződik az élete.

Csokonai ekkortájt írt versei közül néhány az idilli szerelemről tanúskodik:

Óh, Lilla! Lilla! halld meg

    Kellő hatalmadat.
S mely'k isten adta, valld meg,
    Íly bájos ajkadat?

Midőn te mátkatályúl
    Egy csókot adsz nekem:
Szívem merőn elájúl,
    Elhallgat énekem.

Szácskád magára nyitja
    A szájat és szemet,
A mennybe andalítja
    Nektárja lelkemet.

Ajkad virági szebbek,
    Mint rózsa bíbora,
És csókid édesebbek,
    Mint a Tokaj bora.

(Csokonai Vitéz Mihály: Lillám szácskája)

Egy márciusi napon viszont Vajda Julianna váratlanul lesújtó hírt közölt a költővel: szülei hozzá fogják adni a már említett fakereskedőhöz, Lévai Istvánhoz. A visszaemlékezések szerint a lány hidegen viselkedett Csokonaival, miközben véget vetett szerelmüknek: „Nem is bánom! Nem is tehetek róla!” – mondta közönyösen, de közben úgy tűnt, szomorú beletörődéssel veszi tudomásul, hogy napokon belül már Lévai Istvánné lesz, és amellett a „harmincöt éves hatalmas nagytestű ember” mellett éli le az életét, akitől mindig is viszolygott.

Csokonai számára tehát csak hiú ábránd volt, hogy szerelmével hamarosan egybekelhet. Bizonyos feltételezések szerint a szülők mindig is Lévainak szánták a lányukat, ezért a költőtől fondorlatos módon el akarták szakítani: néhány levelét el is rejtették előle, hogy azt higgye a lány, Csokonai elfelejtette őt.

Van, aki szerint Vajda Juliannát az édesanyja alaposan meg is verte, hogy ne merjen ellenszegülni a szülői akaratnak. Más források pedig arról írnak, a hosszú távollétek alatt maga a lány is megunta a várakozást, és a szülei is megerősítették abban, hogy jobb, ha elhagyja a „kóbor poétát.”

Amikor Csokonai „vérző szívvel” távozott Komáromból – Csurgóra költözött, ahol tanári állást  kapott – „érzelmes-fájdalmas” búcsúlevelet írt múzsájának – olvasható Az est hármaskönyve című kiadványsorozat 1939-ben megjelent számában.

„Lilim! Én tégedet még most is halálból szeretlek: még is Lilim! ah szeretett Lilim! ez a levelem utolsó – hozzád az életben. Most zárom be végképen azt az édes barátkozást, melyet véled szinte kilenc hónapig kóstoltam, s azt az örömöt, melyért irígyeim lehettek az angyalok. Most látod még egyszer és többé nem, annak a hív kéznek vonásait, mely a tieddel kérkedett, mely a te kezednek örökös leírásával kecsegtette magát.”

(Csokonai búcsúlevele Vajda Juliannához) 

Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!

Csokonai és Vajda Julianna állítólag a nő házassága alatt is kapcsolatban maradtak. A költő sokat időzött a Dunaalmáson lakó egykori szerelme közelében, időnként meg is látogatta, és a nyomtatásban megjelent verseskötetéből is adott neki. Az egyik találkozásukkor egy édesapjától örökölt pecsétgyűrűvel is megajándékozta.

Vajda Julianna – akinek a visszaemlékezések szerint a Csokonai-szerelem után már nem volt boldog élete – első férje halálát követően újra megházasodott, Végh Mihály református lelkipásztorhoz ment hozzá. 

Hetvenkilenc éves korában hunyt el. A halálos ágyán az utolsó kívánsága az volt, hogy húzzák az ujjára a Csokonaitól kapott pecsétgyűrűt, és a költő búcsúlevelével, valamint a tőle kapott verseskötettel temessék el. Utolsó perceit a következőképpen írta le dr. Szénássy Zoltán: 

„A halál felé induló Lilla utolsó szavaival és gondolataival Csokonaira emlékezett: »Ezt a zsoltárt a benne levő Lilla-dalokkal a fejem alá tegyétek, Csokonai emlékei ezek. Ezt a gyűrűt Csokonai adta, velem temessétek el«. Már alig mozdult az ajka, szinte hangtalanul rebegi a szavakat, és lelke már Csokonait öleli magához: »Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!«”

Források: Dr. Szénássy Zoltán: Csokonai, a komáromi poéta – A Honismeret című lap 2005-ben megjelent 1. számából 

Az Est hármaskönyve című kiadványsorozat 1939-ben megjelent száma

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY MINDEN MUNKÁJA - PRÓZAI MŰVEK (niif.hu)

Lilla szobra - Részletek - Dunamente - Podunajsko - Visit Danube, 

Lilla szívét kértem..." - osztálykirándulás ajánlat a Lilla és Csokonai szerelmének helyszínein - Hír - Dunamente - Podunajsko - Visit Danube

Csokonai Lillája nem Vajda Julianna volt? - BTK Irodalomtudományi Intézet (abtk.hu)

Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez (részlet)

Csokonai búcsúlevele Vajda Juliannához

Csokonai Vitéz Mihály: A fogadástétel – részlet

Csokonai Vitéz Mihály: Lillám szácskája

Kiemelt képünk forrása: Wikipedia/ Vasárnapi Újság; Wikipedia/ Morelli Gusztáv

Nádudvari Péter