A színésznő, aki 45 évvel idősebb volt utolsó férjénél: Prielle Kornélia mert úgy élni, ahogy akart

–

„Szőke szépség, édes arc, hajlott orr, igazi eperajk és élénk, okosan beszélő szempár. Modora, tartása, minden mozdulata könnyed és előkelő, mintha csak csipkehullámos, koronás bölcsőből, s nem a máramarosszigeti szíjgyártó egyszerű fészkéből repült volna ki. Egész lényén báj és kecs, csodás varázs ömlött el. Valódi francia vér és teljes színészi temperamentum” – áradozott Prielle Kornéliáról visszaemlékezéseiben Molnár György.

Francia, esetleg német?

Hogy túlzott-e a pályatárs? Ki tudja! Nem áll szándékunkban vitatkozni vele, azt azonban fontos megjegyezni, hogy a „valódi francia vér” erősen kérdéses, és valószínűleg csupán a legenda része. Prielle Kornélia ugyanis Brill Antónia néven született 1826. június 1-jén Máramarosszigeten. Valószínűleg a „Brill” nem elírás az anyakönyvben, és német származású lehetett az apa, nem francia.

Viszont a francia emigráns ősök emlegetése jól jöhetett később előkelő társasági körökben, vagy amikor az új módi szerinti „franciás” darabokat hirdették a nevével.

(Itt jegyzem meg, nem tudható biztosan, hogyan ejtették a kortársak a Prielle nevet, „priel”-nek vagy németesen „priellének”.)

A másik titokzatosság a név körül: Antóniát az anyja, ki tudja, miért, a kezdetektől Kornéliának szólította, ez lett a bérmaneve, majd a művészneve is. A korán elvesztett mama más szempontból is nagy hatással volt Antónia-Kornélia életére. Székely Eleonóra (így hívták) színházszerető asszony volt, vándorszínésztársulat-alapító sógorral bírt, és igen fontosnak tartotta gyerekei neveltetését. Kornéliát egy, a háznál levő kosztos diák tanította írni-olvasni, nyolcéves korában pedig a helyi zárda iskolájába íratták be, ahol az elemi ismeretek mellett a szép kézimunkák készítésén volt a hangsúly. Mivel nagyon jó tanuló volt, tizenhárom éves korában segédtanítónő lett – gyermekágyi lázban elhalálozott anyja végakaratából. De a máramarosszigeti úri, műkedvelő előadások, amelyekre kisebb korában szintén a mama vitte, nem merültek feledésbe. A lány úgy döntött, színész lesz.

A pályára nemcsak kedve és tehetsége vitte, hanem az a tudat is, hogy színésznőként talán ki tud emelkedni minden szempontból szűkös keretei közül.

Anyja halála után gyakorlatilag ő nevelgette kistestvéreit. Özvegy, mesterember apjuk pedig nem véletlenül támogatta mind a négy gyerekének (színészi) pályaválasztását: legalábbis a három lány számára a férjhez menésen kívül csak ez az út kínált társadalmi és anyagi téren felemelkedést. A férfiaktól való függetlenedés, az önálló egzisztencia építése csak művészpályán volt lehetséges és megengedett akkortájt.

De hogyan is lehetett valakiből színész akkoriban?

Intézményi képzés híján a gyakorlat tette a mestert. Prielle Kornélia már tizenöt évesen vándorszínész lett, különböző társulatokkal járta az országot. Nagy hatással volt rá a kor leghíresebb vándorszínésze: Déryné Széppataki Róza, aki a szárnyai alá vette a nála 34 évvel fiatalabb pályakezdőt (a felnőtt Prielle meg majd a baba Blaha Lujzát tutujgatja a vándorszínész kompániában).

Tizennyolc évesen lépett először a Nemzeti Színház színpadára. Erdélyben ugyanis felfigyelt rá az 1837-ben megnyílt pesti Nemzeti Színház írója-rendezője, Szigligeti Ede, aki szerződést ajánlott neki. A lány némi habozás után igent mondott, így 1844-ben (akkor még csak egy évadra) horgonyt vetett Pesten. De az évad végén visszatért a vándorélethez: a forradalomig vidéki városokban, Nagyváradon, Kecskeméten, Kolozsváron és leginkább Debrecenben játszott.

A Petőfi-affér

Kedvelt anekdota Prielle Kornéliával kapcsolatban, hogy 1845-ben Petőfi Sándor Debrecenben járva egynapos ismeretség után feleségül kérte.

Hogy a hevület vagy a bosszú okán, nem egyértelmű, inkább az utóbbi magyarázat valószínű. Szerelméről, Szendrey Júliáról ugyanis azt a hírt kapta a költő, hogy más csapja neki a szelet az ő távollétében. A pletyka igaztalan volt amúgy, de az esküvő a színésznővel nem ezért hiúsult meg, hanem mert nem találtak sebtiben papot, aki összeadta volna őket, pedig Prielle igent mondott az ünnepelt költőnek.

Sokat azért nem bánkódtak a fiatalok az elmaradt esküvő miatt, Petőfi hamarosan elvette Szendreyt, Prielle pedig hozzáment Szerdahelyi Kálmán színészhez, akinek az apja nagy tiszteletnek örvendett az országban: remek színész volt, operaénekes, zeneszerző, a pesti Nemzeti Színházi tagja.

Botrányok sora!

A boldog házasélet első körben nem adatott meg nekik. A forradalom ugyanis elsodorta egymástól őket, Szerdahelyi honvéd lett, felesége pedig a távollétében a hadikórházban segédkezett, és beleszeretett egy Hidassy Elek nevű huszárkapitányba. Elhagyta érte Szerdahelyit, és egy időre a színpadtól is visszavonult, hogy az új férj birtokán időzzön. Hamar rájött azonban, hogy rossz vásárt csinált. A kártya volt az ura szenvedélye, az ital meg a nők – Prielle el is menekült tőle gyorsan: 27 évesen már kétszeresen elvált asszony volt (a korban ezt csak egy színésznőnek nézték el). És milyen jól járt, hogy dobbantott!

Visszatérve a színjátszáshoz ugyanis nagy fordulat következett be az életében: 1859-ben szerződtette a Nemzeti Színház. Kitűnő társulatba került, és volt férjével, Szerdahelyi Kálmánnal az újfajta, „franciás” színművek legendás előadópárosává nőtték ki magukat.

Ezek a művek, a XIX. századi polgári drámák („társalgási” vagy „jól megcsinált” darabok) a mindennapi élet konfliktusait próbálták humoros, szellemes párbeszédek révén megeleveníteni. A műfaj népszerű szerzője például Eugène Scribe, Hugo von Hofmannsthal, Oscar Wilde, no és a nemzetközileg is elismert magyar mester: Molnár Ferenc.

Prielle nemcsak a szalonok elegáns hősnőit alakította bravúrosan, de remekelt a klasszikus drámákban is. Játszott Shakespeare-darabokban, a Bánk bánban, Az ember tragédiájában: káprázatos volt, iskolateremtő, a fiatal színészek példaképe. Még Sisi királynét is lenyűgözte. Ő lett az első színész, aki örökös tagja lett a Nemzeti Színháznak.

Szerdahelyivel eleinte csak a színpadon tartoztak össze, aztán az életben is egymásra találtak újra, össze is házasodtak: a férfi 1872-es haláláig kitartottak egymás mellett.

Mint a Nemzeti Színház sztárjai, jól kerestek. Polgári jólétben éltek a hatszobás Vas utca 8. szám alatti, ízlésesen berendezett lakásban. Könyvtáruk volt, elegáns szalonjukban fogadták a vendégeiket. Sokan nemcsak futó látogatásra érkeztek, hanem patronáltként hozzájuk is költöztek egy időre. A színésznő férje halála után is sok embert támogatott, volt, akit el is szállásolt az otthonában. Örökbe fogadta egy színészkollégája csecsemőkorú lányát, és vele volt az egyik unokahúga, lebénult apja és Szerdahelyi Kálmán édesanyja is, aki túlélte a fiát. Rajtuk kívül még négy-öt ismerős vagy rokon fiúgyermek is megjelent időnként koszt és kvártély reményében.

Prielle Kornéliának szép, hosszú élete volt

1906-ban halt meg, és szinte végig aktív maradt, nem vonult vissza, mint a színésznők többsége. Közel a nyolcvanhoz még könnyedén tanult szerepeket, csak utolsó hónapjaiban vesztette el állítólag legendás memóriáját. Csiky Gergely kifejezetten neki írta – ötvenéves színészjubileumára, 1891-ben – A nagymama című darabot, amit haláláig játszott, és a közönség mindig ovációval fogadta. (A darab sikere miatt kapta meg az örökös színháztagságot Podmaniczky Frigyestől.)

Utolsó hónapjait ismét házasságban élte, ami még nagyobb botrányt okozott, mint korábbi kapcsolatai. Egy nála negyvenöt évvel fiatalabb férfihoz ment ugyanis hozzá. A kortársak „megbomlott elméről” intrikáltak, de Prielle Kornélia csak nevetett ezen.

Az aradi születésű férjet Rozsnyay Kálmánnak hívták, és afféle életművész volt, a művészkörök sztárja. Ma már kevesen ismerik a nevét, de kortársai körében igen híres-hírhedt figura volt. Élt Angliában és Párizsban is, volt színész, könyvillusztrátor, lapszerkesztő, Sydney Carton álnéven író, újságíró, fordított is. Titkárként bekerült Oscar Wilde köreibe – emiatt egyből téma lett szexuális vonzalmának vélt irányultsága. (Egyébként Wilde több művét is lefordította magyarra!)

Párizsban is befurakodott a legnagyobbak közé: Rodin meg is mintázta. 

Foglalkozása: rajongó

Talán jobban érthető Prielle Kornéliával való viszonya, ha tudjuk, Rozsnyay imádott rajongani. Volt egy emlékkönyve, amelyet mindig magával hordott, és amelybe európai író- és művészkiválóságok bejegyzései és autogramjai kerültek: Zola, Anatole France, Gerhart Hauptmann, Rilke – tényleg a legnagyobbakat vadászta le. Gyűjtötte a kiválóságok relikviáit is.

Ady Endre köreibe is befurakodott, állítólag, ha együtt kávéztak, Rozsnyay mindig összeszedte utána a piszkozatokat. Gyűjteménye ma a nagyváradi Ady-múzeum alapjául szolgál.

Rozsnyay sokat vándorolt, de időnként azért visszatért Pestre, és ilyenkor a lakásában találkozgattak a pesti bohémek. Egy ilyen mulatságon ismerkedett meg Prielle Kornéliával is. A kapcsolat nem tartott sokáig, hiszen az esküvő után két hónappal, 1906. február 25-én a színésznő meghalt. A temetés sem nélkülözte a drámát: a Nemzeti Színházban ravatalozták fel, de Szabadszálláson temették el a férj döntésének megfelelően – és ebből nagy cirkusz lett, sajtóbotrány, hiszen a színésznőnek – Rozsnyayval ellentétben – semmilyen kötődése nem volt a helyhez. 

Prielle Kornéliának, mondjuk, sosem volt ellenére a skandalum.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT; továbbá 

Molnár György: Világos előtt. Emlékeimből. Schleisinger Sándor, Szabadka, 1880, 45.

Kiemelt képünk forrása: Europeana / Josef Borsos, Pesten (Fotograf / Urheber / in) – Austria 

Kurucz Adrienn