Ezért tettek a gyerekek nyaka alá kereszt alakban két gyertyát Balázs napján

Vadállati védelem

A püspöki rang megerősödése valójában már a kereszténység szervezeti kiépítésének, a társadalomba való betagozódásának egyik első lépése volt. Amikor világossá vált, hogy Krisztus nem fog olyan gyorsan visszajönni, mint azt a halála után várták, úgyhogy muszáj valamiféle rendszert kiépíteni, ami összefogja a követőit. Fontossá vált egy-egy olyan köztiszteletben álló személyt kinevezni, aki akár a fennálló (ellenséges) hatalommal szemben is képviseli a közösséget, irányt mutat nemcsak teológiai értelemben, hanem a hit megélésének területén is.

Ha sarkosan fogalmazunk, mondhatjuk azt is, hogy az őskeresztény püspökök munkaköri leírásában (legalább is opcionálisan) jelen volt a mártírhalál, illetve a kínszenvedések, vallatások válogatott módjai. 

Mai szemmel nézve nem csoda, hogy Balázs, amint püspökké választották, azonnal elhúzott a városból.

Egy barlangba vette be magát, és ott töltötte a hátralévő életét. De nem meglépett, ahogyan ma gondolnánk. Éppen ellenkezőleg! A Szentlélek hívását követte, hogy egyfajta remeteségben, a földi javakról lemondva, megtisztult lélekkel tudjon Isten szavára hallgatni, és így tanácsolni híveinek. 

 

Persze a vadonban egy barlangban lakni, akkoriban sem volt biztonságos. De Balázs legendája szerint Isten megszervezte a testőrségét, mégpedig nagyon autentikus módon: a környező hegyek ragadozói: oroszlánok, farkasok, medvék őrizték a barlang bejáratát. Ám a vértanúságtól ők sem tudták megvédeni. Ugyanis amikor eljöttek Balázsért gyilkosai, a szent saját maga parancsolta meg a vadaknak, hogy ne bántsák a katonákat. 

Így Balázs is vértanúként végezte, de előtte persze változatos kínzásoknak vetették alá, hogy megtagadja a hitét. Ezt természetesen nem tette, ráadásul a kínzások szünetében folytatta szokásos tevékenységét, ugyanis a börtönben, a halálra várva is csodákat tett. Sőt!

A halálos ítéletet sem tudták csak úgy simán végrehajtani, mert amikor vízbe akarták fojtani, járni kezdett a víz színén, és elsétált a tó közepéig.

Ott felszólította a bíráit, hogy mutassák meg: az ő isteneik is vannak olyan erősek, mint Krisztus. A kihívást hatvanöten fogadták el, ennyien próbáltak meg vízen járni, sikertelenül, vízbe fulladtak valamennyien. Így végül Balázst, biztos, ami biztos, lefejezték.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Halála pillanatától mártírként tekintettek rá, ám egyetemes tisztelete is csak jóval később, az V–VI. század táján kezdett kialakulni. 

A torkok védelmezője

Nem találtam konkrét adatot arra, mi volt az oka annak, hogy egyszer csak divatba jött az örmény püspök tisztelete, ám későbbi státusza a szentek között arra enged következtetni, hogy köze lehetett valamilyen felső légúti fertőzéshez, vagy akár járványhoz is. Szent Balázs ugyanis a torokbetegségek specialistája lett, ami teljesen jogos besorolás a legendáit tekintve.

A Legenda Aurea, az egyik legrégebbi középkor legendagyűjtemény ugyanis már tud arról, hogy Balázs megmentette egy fiú életét, akinek szálka akadt a torkán. Így akit kínzó torokfájás, vagy bármilyen légúti betegség kínzott, Szent Balázshoz imádkozott. És imádkoztak sokan, mert a járványos légúti megbetegedések nem a Coviddal kezdődtek el. A diftériáról, azaz torokgyíkról mint tömeges halált okozó járványról az első gyermekgyógyászati könyv már időszámításunk előtt 260-ban (!) hírt ad, és adatunk van arról is, hogy diftéria-járványok tomboltak a II–III. században Mezopotámiában, Egyiptomban is. 

Az emberiség több mint kétezer évig küzdött a torokgyíkkal, gyerekek százezrei és milliói haltak meg szörnyű kínok között, ugyanis a betegség fulladásos halált okoz. Ilyen körülmények között nem csoda hát, hogy a torokbetegségek védőszentjének hatalmas kultusza volt évszázadokon keresztül szerte Európában és hazánkban is.

A XIX. század végi, XX. század eleji magyarországi diftéria-járvány idején a betegek halálozási aránya elérte a 40–80 százalékot. (Összehasonlításul: A KSH adatai szerint a Covid19 halálozási rátája Magyarországon nem érte el az öt szátalékot.) Erről a Kincskereső kisködmönben is olvashatunk, hiszen a főszereplő, Gergő húga is torokgyíkban hal meg, míg Gergő megmenekül. A halálozási arány ez esetben 50 százalék (két beteg gyerekből egy meghal), ami sajnos teljesen reálisnak mondható a korszakban. 

Szent Balázs kultuszának leáldozásában része lehetett annak, hogy magyar Hőgyes Endre és Fodor József kutatásaira alapozva, 1890-ben Emil von Behring felfedezte a diftéria ellenszerét, amiért 1901-ben Nobel-díjat is kapott. A védőoltásoknak hála ma Magyarországon gyakorlatilag nincs jelen a diftéria, így a gyermekeinket (és magunkat is) biztonságban tudhatjuk ettől a szörnyű betegségtől.

Balázsolás

Ám a szérum kifejlesztéséig nem sok esély volt a torokgyík leküzdésére, így Szent Balázs igen közkedvelt szentnek számított. Szent Balázs nevében a papok megáldották a híveket, elsősorban a kisgyermekeket, nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában is oly módon, hogy a nyakuk alá két kereszt alakba összeillesztett gyertyát tartottak.  

 

A Balázs-napkor „megbűvölt”, azaz megáldott, vagy szenteltvízzel meghintett alma héjának a füstjét, vagy a Balázs napon szentelt gyertyát gyógyító hatásúnak tartották. A szentelt almát önmagában is orvosságként fogyasztották, mint ahogy a Balázs-napi búzát is, amit ugyan nem áldott meg a pap, mégis betegségmegelőző hatást tulajdonítottak neki. Főleg Csanád megyében és az Alföld más területein volt szokásban, hogy gazdaemberek a Balázs-napi misére a zsebükbe elvittek néhány szem búzát, majd azt szétszórták az istálló négy sarkába. Úgy tartották, hogy ez a búza megvédi az állataikat a betegségektől.

Február negyedikén a gyerekek énekszóval, áldáskívánással jártak házról házra, és adományt gyűjtöttek a tanítónak. Ez a népszokás volt a balázsolás, amely leginkább Babits Mihály megrendítő versének címéből lehet ismerős. A vers előhozza a régi, gyermekkori emlékeket, és a költő úgy beszél betegségéről, mint egy gyermek, aki a templom kövén térdelve Szent Balázs áldására vár.

Babits gyerekkorától kezdve sokféle betegségben szenvedett, ezért amikor megjelent nála a nehézlégzés és a beszédképzési zavar, először asztmára gyanakodtak, és csak később állapították meg nála a gégeszűkületet, amelyet egy daganat okozott. Azonnal műtétet javasoltak neki, de Babits nagyon félt ettől. Ezért orvostól orvosig járt, míg végül Korányi Frigyes, a korszak egyik legkiemelkedőbb orvos egyéniségének javaslatára volt hajlandó csak alávetni magát a operációnak. A Balázsolás című verse azt a lelki küzdelmet mutatja be, ahogyan a költő szembenéz a betegségével és az elmúlás lehetőségével. A vers gyakorlatilag egy segélykiáltás Szent Balázshoz, aki utolsó menedéke volt a halál szélén a benne hívőknek. 

Források: Diósi András: Szentek élete, katolikus.hu, Jacobus de Voragine: Legenda Aurea, mek.niif.hu, KSH, Jankovics Marcell: Jelképtár (mek.oszk.hu), Magyar Néprajz, mek.niif.hu, Wenger Tibor dr. és Gyenes György dr.: Babits Mihály betegégei, doki.net, Babits Mihály: Balázsolás, arcanum

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/bildagentur-online/uig

Miklya Luzsányi Mónika