Az öt legjobb sorozat 2021-ben – Szentesi Éva szerint
Az év legjobb sorozatai közé sajnos nem vehettem fel azokat a fantasztikus gasztrodokumentumokat, amiket múlt héten, az ünnepek alatt végigdaráltam, mert ezeket nem az idén mutatták be, viszont soha nem fedeztem volna fel őket, ha nem lennék épp léböjtön. De ettől még nem felejtettem el, milyen izgalmas volt ez az év, és mit adott nekem sorozatok terén. Vigyázat! Erősen szubjektív lista, amivel lehet vitatkozni, és kiegészíteni is ér. Ezek voltak a kedvenceim 2021-ben. Szentesi Éva írása.
–
Nagy szívfájdalmaim közé tartozik, hogy sem A szolgálólány meséje, sem a The Morning Show folytatásai nem tudtak lekötni. June Osborne történetét annyira túlhúzták, hogy az idén bemutatott negyedik évadra érzéketlenné váltam a szenvedéseire, és már az sem érdekelt, ha nem nyeri meg a háborúját, hanem belehal, csak legyen vége a szolgálólányok szenvedéseinek. Végig se néztem. A The Morning Show pedig egyszerűen csak unalmas lett. A kezdeti nagy löket, az izgalmas fordulatok, a hatalommal való visszaélés természetének élethű ábrázolása után sekélyesnek tűnt a különböző érdekek szerint zajló játszmák bemutatása. Lehet, hogy ez a sorozat tartogat még meglepetést, de én ezt is elengedtem ebben az évben.
Annál inkább hódoltam 2021-ben a minisorozatoknak, amikből (remélem legalábbis) nem terveznek folytatást. Egy évad, hat, nyolc vagy tíz részben elmesélt történet, és nem kell megrészegülni a sikertől, hanem igenis tudni kell befejezni. Azzal kezdem, amelyiket ötödik helyre rangsoroltam, így a végén lesz a szerintem legjobb:
5. Ne higgy a szemének! (Behind Her Eyes, Netflix)
Full para csaj egy rettenetesen fura házasságban, nagyon para tekintettel és viselkedéssel atompara dolgokat csinál – nagyjából így tudnám összefoglalni a Ne higgy a szemének! sztoriját, de ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy lesz egyre érdekesebb, ijesztőbb, és váratlanabb is. Az eredeti címről a Gothika betétdala, a Behind Blue Eyes jutott eszembe, és a sztoriját tekintve van is némi átfedés közöttük, ha pedig egy filmhez kellene hasonlítanom, akkor a Titkok kulcsa mellé tenném, de attól annyira féltem, hogy még rá gondolni se merek – nem is értem, hogy bírtam anno megnézni.
A Ne higgy a szemének!-ben nincsenek eget rengető alakítások, pár hónappal később – valószínűleg – el is felejted a karaktereket, de néhány izgalmas estét okozhatsz magadnak, mert addig lebilincsel.
Ajánlom: újdonsült pároknak, ha bírják a borzongást.
4. És egyszer csak… (And Just Like That…) – Szex és New York-folytatás, HBO
A sorozat – ami a folytatás folytatásának a folytatása – rettenetes nagy hype-ot kapott, minden rajongó őrülten várta, még azok is, akik rosszul voltak a két mozifilmtől (főleg a másodiktól, mert az tényleg katasztrófa). A legtöbben már előre rugóztak azon, mennyire megöregedtek a szereplők, és mennyire formátlanná vált a fejük a sok plasztikától (úgy látszik, ez a két út van: vagy az ősz hajat és a ráncokat fikázzuk, vagy a túltolt botoxot), és hogy semmit nem érnek Samantha Jones nélkül, nekem pedig az összes ellenérzésemmel együtt tetszett a folytatás.
Még úgy is, hogy hiányzik Samantha karaktere, hogy azt a szálat nem dolgozták el rendesen, de minden más pontosan arra emlékeztet, amilyen a Szex és New York volt. És igen, eljárt felettük az idő, húsz évvel később vagyunk, egy másik világban élünk, de ez a sorozat akkor is ikonikus popkulturális élmény, örülök neki, hogy folytatták, szívesen nézem. Bár azt is bevallom, tudtam volna nélküle élni. Azt viszont értékelem, hogy nem csináltak belőle egy kanapén sztorizgatós Jóbarátok: Újra együttet, annak nem lett volna értelme.
Ajánlom: kizárólag SATC-rajongóknak!
3. Easttowni rejtélyek (Mare of Easttown – HBO)
Imádom azokat a bűnügyi sorozatokat, amikben mindenki gyanús, mindenkinek van vaj a füle mögött, és az utolsó pillanatig lélegzet-visszafojtva várod, hogy kiderüljön, ki ölte meg az áldozatot, mert úgyis az lesz a megoldás, amire egyáltalán nem gondoltál. Közben pedig kapunk egy gyönyörű lélektani drámát is egy olyan nagy színésszel, mint Kate Winslet. Ő játssza a sorozat fő karakterét, aki elveszítette a fiát, a férjével elváltak, rendesen küszködik önmagával, a démonaival, meg a megoldatlan üggyel, és mindez alaposan megrángatja az életét.
Nem vidám, lehúz a mélybe, de van időnk izgulni, és gondolkodni a látottakon.
Ajánlom: egyedül töltött estékre, ha van ilyened, vagy családdal összebújva, hátha végre csendben maradnak, és tátott szájjal figyelnek ők is.
2. Egy szobalány vallomása (Maid, Netflix)
Ez a sorozat majdnem az első lett nálam az idén, sokáig gondolkoztam rajta, melyiket hozzam ki győztesnek. Margaret Qualley-ra igazán érdemes odafigyelni, ezt már az ikonikus Kenzo-reklám óta tudom, de ha hirtelen nem ugrik be a neve, akkor mondom: ő volt a csaj, aki bepattant Brad Pitt mellé a Volt egyszer egy… Hollywoodban. Ebben a minisorozatban ráadásul a csodálatos édesanyjával, Andie MacDowell-lel szerepel együtt, de nem ezért érdemes megnézni.
Hanem azért, ha egy kicsivel jobban meg akarod érteni, milyen kilátástalan a helyzete egy családon belüli erőszak áldozatának, mennyire nincs levegője, szabadulási tere, pénze, egyéb forrásai, milyen az éjszaka közepén gyerekkel a hátadon elloholni otthonról egyetlen hátizsákkal, egy félig üres tankkal, pár dollárral a zsebedben, milyen jogi útvesztőkbe szaladsz ekkor, és milyen, ha nincs bizonyítékod a bántalmazásra, hiszen a verbális bántalmazást még a törvény se bünteti. Ez a sztori ennek a fullasztó közegét mutatja be, azt, amikor tényleg csak saját magadra számíthatsz.
Ajánlom: mindenkinek. Kötelezően.
1. Jelenetek egy házasságból (Scenes from a Marriage – HBO)
Ő lett a győztes, számomra ez volt az év sorozata. Gyárfás Dorka kollégám ITT írt róla hosszabb beszámolót, érdemes elolvasni, és ha valamiért kimaradt, pótolni. Jessica Chastain és Oscar Isaac párosa tökéletes Mira és Jonathan szerepére, szétfeszül a kémiájuktól a képernyő, perzselő, mennyire szorosan egymáshoz tartoznak, hogy a végére szomorú is leszek tőle (az is kiderül, hogy miért.)
Bár nem volt még megromlott házasságom, hosszú, évtizedes kapcsolatokról sincs tapasztalatom, minden idegszálam kihegyeződött az ő történetükre. És bár nem szeretem a lassan csordogáló cselekményeket, mégis lebilincseltek a párbeszédek, az egymásnak feszülő indulatok, a párharc, amelynek minden részlete kidolgozott, alapos, és túlságosan is élethű.
Mire a végére értem, megfogalmazódott bennem a kérdés: lehetséges-e együtt maradni életünk végéig azzal a bizonyos valakivel, aki tényleg passzol hozzánk? Lehet-e évtizedeken át hűségben, viszonylagos boldogságban, és egymás iránti vágyban élni, vagy csak szélmalomharcot vívunk a természeti törvények ellen?
Ajánlom: tartós kapcsolatban élő pároknak, de nekik nagyon.
Ez volt az én listám, most pedig jöjjenek a tieitek kommentben!
Szentesi Éva