–

Az idei a 61. Grammy-gála, és ezalatt a hat évtized alatt rengeteget változott, alakult a díj, az előadók és a kritikusok ugyanakkor évről évre szívesen döngölik földbe az egész rendszert, mondván:

az igazán értékes zenei tartalom egyszerűen nem juthat a felszínre, amíg ugyanazokat az előadókat díjazzák évről évre.

Nyilván nehéz megtalálni az egyensúlyt a show és az érték között, ugyanakkor, ha hirtelen elkezdenének underground produkciókat kitüntetni, hirtelen a Grammy lényege is kérdésessé válna: elvileg ugyanis ez a zenei világ legnagyszabásúbb díjátadója.

És itt a hangsúly az utóbbin van: a lényeg maga a gála, annak minden vörös szőnyeges puccparádéjával és botrányával együtt. Ha úgy tekintünk a Grammyre, mint a popvilág legnagyobb bulijára, sokkal jobban szórakozunk, mintha azon dühöngenénk, ki mit kapott és ki miért nem nyert.

Hülyék ezek, hogy ennyi kategória van?!

A Grammy alapvetően amerikai díj, így a világ többi táján gyakran nehéz megérteni, mégis mi alapján alakították ki a 84 (!) kategóriát. Mi tagadás, a bizottság nemigen követi a trendeket. Elektronikus zenei kategóriából csupán kettő van; rockból, illetve metálból összesen négy díjat osztanak ki, illetve ide szokták még passzírozni az alternatív előadók díját is, de hát oda Björktől St. Vincentig férnek a stílusok idén is, így esetleges, hogy van-e köze a rockhoz egyáltalán a győztesnek.

A zenekedvelők többségének természetesen semmit sem mondanak az olyan kategóriák, mint az urban contemporary és a tropical latin, de idehaza például elég furcsának tűnhet az is, hogy külön díjat osztanak a keresztény zenét játszó előadóknak – ami nem összekeverendő a gospellel, ami nem egyezik a roots gospellel, ez utóbbi pedig nem ugyanaz, mint az american roots music. (Oké, abbahagyom!)

A másik, ami minimum kérdéses: a végtelennek tűnő jelöltlista egyszersmind azt is jelenti, hogy az elismerések egy részét egyszerűen nem akkor adják át, amikor a fő attrakció zajlik.

Nem lehetne ugyanis olyan hosszan a képernyők elé szegezni a nézőket. Így aztán a komolyzenei és a dzsessz kategóriák nyertesei másik helyszínen, más időpontban vehetik át a díjaikat, és bár meghívást kapnak az „igazi” Grammy-gálára, többségük egyszerűen el sem megy. Idén azért látni a törekvést, hogy kevésbé szem előtt lévő művészek is a jelöltek közé jussanak a főbb kategóriákban, így például ott van Kacey Musgraves countryénekes vagy épp a mainstreamnek nem igazán mondható, ámde remek H.E.R. is.

Tippjeim: Cardi B óriásit megy az idén, az utóbbi húsz évben – a Fugees-díva Lauryn Hill óta – nem volt ilyen sikeres női hiphop-előadó. Papírforma volna, ha Cardi a gálán is tarolna Invasion of Privacy című albumával. Az év klipje és dala kategóriák nagy esélyese Childish Gambino, aki This is America című, a fegyvertartási törvényekről szóló dalával és annak kisfilmjével sokkolta a világot. Ugyanakkor Beyoncé és Jay-Z Ape***shit című, a Louvre-ban forgatott klipje is nagy befutó lehet – a kisfilm félmillió pluszlátogatót hozott a párizsi múzeumnak…

via GIPHY

Kire figyelj? Kacey Musgraves Golden Hour című albuma egyszerűen csodálatos. Ha elijesztene a country megjelölés, ne félj: ez nem az a country, amit elképzelnél. (A férjem nem bír leállni vele, amióta megmutattam neki.) A filmzenék között a Szólíts a neveden! főcímdalával van versenyben nagy kedvencem, Sufjan Stevens. Nagyon megéri belépni az amerikai énekes-dalszerző különös kis univerzumába: gyönyörű szövegek, egyszerűségükben is varázslatos, gyakran egy szál ukulelével előadott dalok bársonyos férfihangon.

Nyerni és veszíteni is tudni kell

Már a gála alatt felbolydul a közösségi média, mindenki a kedvencének követeli az aranygramofonokat, és a többség igen nehezen dolgozza fel, ha nem a szerinte esélyes előadó nyer. Pláne, ha valakit ugyanakkor agyondíjaznak, mint, mondjuk, néhány éve Adele-t, aki addig ölelgette a kis szobrocskagyűjteményét, hogy az egyik díjat el is törte.

Az operatőrök nyilván kellő rosszmájúsággal felvértezve pásztázzák a nézőteret, és azonnal ráközelítenek, ha valaki a száját húzza a nyertes kihirdetésekor – ebből aztán azonnal elindulnak a mémek.

Olyan durva reklamáció, mint Kanye West emlékezetes, Taylor Swift elleni kifakadása a 2009-es VMA-n, szerencsére ritkán fordul elő, de ha valaki drámára szomjazik, a Twitteren egészen biztosan szórakoztató reakciókra számíthat egy-egy nyertes kihirdetése után. Szóval, ha nézed a gálát, mindenképp telefonnal-Twitterrel a kezedben tedd, hidd el, sokkal viccesebb. Ha pedig másnap reggel zárkózol fel, akkor is a közösségi média a barátod: az, hogy ki kivel szelfizett, balhézott, csókolózott vagy vonult be, majdhogynem többet mond az egész eseményről, mint a győztesek listája. (És egy hétig ez folyik majd a csapból is, meglásd.)

Tippjeim: A hiphop-kategóriákban Cardi B mellett idén Drake és a tavaly Pulitzer-díjjal kitüntetett Kendrick Lamar is ott van, de azért nagyon szorítok Donald Glovernek, azaz Childish Gambinónak, mert (amellett, hogy színészként is kiváló) virtuóz előadó sok fontos mondanivalóval – és megérdemelné, hogy „csak” a videoklipjével arasson. Aztán persze a végén lehet, hogy a nagy visszatérő, Eminem bezsebeli a legjobb rapdal díját.

via GIPHY

Kire figyelj? A michigani Greta Van Fleet olyan, mint a Led Zeppelin legújabb, lájtos kiadása (Hallod, Szentesi?, imádnád!). Szegény srácokat egyszerre jelölik Grammyre és ekézik a szaksajtóban, mondván, hogy szemérmetlenül lopnak a LedZeptől. Ez persze roppant szórakoztató annak tükrében, hogy a Zeppelint nagyjából az összes híres száma miatt beperelte már valaki plágium miatt. Na mindegy, ha szereted a revivalt, ezeket az undorítóan fiatal srácokat is szeretni fogod.

via GIPHY

Show must go on

A Grammy másik nagyon fontos mozzanata, hogy ki van a színpadon, amikor épp nem a kismillió díj egyikét adják át. Na, általában ebből is csak a balhé van. Nemritkán joggal. Tavaly például, miközben a szervezők a #metoo melletti kiállást hirdették, oly mértékben hanyagolták a női fellépőket, hogy abból elég nagy purparlé kerekedett. Az idén láthatóan igyekeznek ezen javítani: énekel majd a Super Bowl-on már hallott Chloe x Halle duó, Lady Gaga, Dua Lipa és St. Vincent, Cardi B meg Camilla Cabello is.

via GIPHY

Az is színpadra kerülhet, akinek idén nem volt jelölése, mégpedig díjátadóként. Vasárnap biztos, hogy tinilányok milliói maradnak majd fenn, hogy megnézzék, amint a koreai fiúbanda, a BTS átadja a maga szobrocskáját, de tiszteletét teszi majd Smokey Robinson, illetve színészek is, mint Nina Dobrev vagy Anna Kendrick. Az idei gálán természetesen a múlt évben elhunyt Aretha Franklinre emlékeznek: Yolanda Adams, Fantasia és Andra Day tiszteleg majd a soul királynőjének emléke előtt.

Az idei gálát Alicia Keys vezeti majd, őt ismerve, smink nélkül – az énekes-dalszerző néhány éve megfogadta ugyanis, hogy többé nem festi magát. Hát, ilyesmire se nagyon volt példa még a gála történetében, és mi ezért nagyon, de nagyon szeretjük Aliciát!

Tippjeim: Elsőre talán nem ismerős a The Carters neve, ám a szolid megjelölés napjaink két szuperhatalmát egyesíti: ez ugyanis Beyoncé és Jay-Z közös projektje, amely vélhetően elviszi majd a pálmát az urban contemporary kategóriában. Izgalmas anyag, a házaspár saját magánéleti válságát (Jay-Z hűtlenségét) alakította át művészi produktummá.

Kire figyelj? Ne ess a szervezők tavalyi hibájába, és nézelődj a szuper női jelöltek között! Janelle Monáe sok kritikus szerint 2018 legjobb albumát hozta össze a Dirty Computer című anyaggal. ha vevő vagy az elvont, elképesztően izgalmas elektronikára, akkor a skót SOPHIE lesz a te embered. St. Vincent pedig napjaink egyik legfontosabb előadója, noha a tavalyi, Masseduction című lemeze „csak” a korábbi zseniális lemezének akusztikus verziója, így is több kategóriában jelölték. Klasszikus kategóriában is érdemes keresgélni: ha ínyencségre vágysz, ott van a francia kontratenor, Philippe Jaroussky Händel-lemeze.

De magyaroknak is szurkolhatunk: az itthon is rendszeresen koncertező Juya Wangot Bartók második zongoraversenyének felvételével jelölték – a lemezen a Berlini Filharmonikusok játszanak, soraikban több kiváló magyar muzsikust is találunk.

Hajrá!

 Csepelyi Adrienn

Kiemelt kép: Bruno Mars a Legjobb albumért járó díjjal a kezében a tavalyi 60. Grammy Díjátadó gálán – Forrás: Getty Images/Kevin Winte