Amikor egy kamasz lány és az anyukája keze összeér... – Ezért ajánljuk mindenkinek Fiala Borcsa új könyvét
Lányoknak és szüleiknek. Mindenkinek, aki volt kamasz... vagy aki kamaszt nevel (nevel... haha... szóval, aki kamasszal él együtt). Olvassátok el Fiala Borcsa könyvét, de előtte nézzétek meg, mit gondol róla egy 11 éves, egy 18 éves, egy 41 éves és egy 42 éves nő. Csenge, Judit, Lola és Kriszta írása.
-
Csenge (18)
Először is, hihetetlenül büszke vagyok arra, hogy a szerkesztőmnek könyve jelenik meg. A Szerinted?! borítóját meglátva úgy elkezdtem fangirlingelni, mintha csak a saját kicsikémet publikálnám belátható időn belül (mert, ugye, lesz ilyen is...). Aztán olvasás után rájöttem, hogy Borcsa nem tudja meghazudtolni önmagát. Bújjon egy 14 éves, világfájdalmas, kiskamasz hölgykezdemény bőrébe, legyen egy külső megfigyelő, aki főként egy negyvenes anyuka érzéseit tolmácsolja... vagy váljon kalandvágyó felső tagozatos kissráccá, valahol mindig ott lesz egy csipetnyi Bor(c)sika. Nem sok, nem is kevés, pont amennyi kell. A Szerinted?! egy tündéri és egyben boszorkányosan jó történet egy tinédzserről, aki harcol a nagyvilággal, többek között az anyukájával is, és egy anyukáról, aki hősiesen megküzd a kamaszkor minden csúfságával és saját magával is. Végül, hogy ezek az ellenpontok találkoznak-e, azt majd meglátják a kedves olvasók. Zseniális nyelvi bravúrok, hasfájdítóan kacagtató sorok. Aki szereti Borcsát, az azért olvassa el, aki pedig nem, az most biztosan megszereti.
Judit (42)
Ha lenne egy lányom, ezt a könyvet vele együtt olvasnám. Sajnos nincs lányom, viszont valakinek a lánya vagyok. Szerintem anyám a legnagyobb Fiala Borcsa rajongó. Lehet, hogy a Fiala Borcsának is ő az anyja? Amint megjelent a könyv, rögtön megvette. Anyám tudja, mi a pálya, nagyon jó ízlésű az irodalom terén (is). Persze, hisz az én anyám. Neki és nekem is nagyon tetszett Borcsa könyve, nekem a legjobban azért, mert ha időnként nem is vagyok a legjobb anya, annyi előnyöm biztosan van, hogy nem felejtettem el, milyen gyereknek vagy éppen tizenéves kiscsajnak lenni. Valószínűleg Borcsa sem, mert úgy írta meg Janka naplóját, hogy újra láttam magam, ahogy a szobámban ülök, és azt gondolom: „azok odakint mindannyian teljesen hülyék". Aztán, micsoda tudathasadás, az anyuka naplójában is otthon éreztem magam, és jó párszor legszívesebben megvigasztaltam volna Esztert, csak hogy tudja, nincs egyedül. Igen, ez a legjobb Fiala Borcsa könyvében, hogy akárki olvassa, rájön: egyáltalában nincs egyedül a hülyeségeivel, a gyereknevelés bénaságaival vagy épp a felnőttség kínjaival.
Lola (11)
Nagyon tetszett az egész. Szuperül van megírva ez a könyv. Az időkapszula a közepén nagyon jó ötlet, Eszter (az anyuka) igazán jól kitalálta. Janka vicces lány, jól megfogalmazza az érzéseit, csak kicsit sokat káromkodik. A kedvenc jelenetem az, amikor Fülöp nem ír vissza Jankának, és a lánynak mindenféle hülyeségek megfordulnak a fejében, hogy vajon miért. Például: „Kómában fekszik egy ukrán kórházban." Azon hangosan nevettem. Ajánlanám ezt a könyvet az összes osztálytársamnak!
Kriszta (41)
A gyerekem egy éve semmi mást nem vett a kezébe, ha olvasni akart, mint a Harry Potter könyveket. Már kezdtem aggódni, hogy mi lesz velünk, ha mindegyiket végigolvassa. Lesz-e még szöveg, ami ennyire leköti, elrepíti, beszippantja és megfertőzi az olvasás szeretetével? Szóval: mi lesz velünk HP után?! Hát, kérem, HP után az lett, hogy hazahoztam Borcsa új könyvét és az én Potterhead lányom legszívesebben egész éjjel fönt maradt volna. Amikor tízkor rászóltam, hogy most más tényleg villanyoltás, egy igazi jankai nemááááár!-ral válaszolt. És kuncogott és sóhajtozott, és reggel még a kocsiba is magával hozta, pedig ott általában csak az álomtól homokos szemmel fejből kibámulás megy neki. Aztán én is elolvastam, mert kíváncsi voltam rá, mert az egész koncepció (a Szerinted?! egyik fele a 14 éves Janka, a másik a korombeli anyuka, Eszter sztorija) tetszik, és mert annyira kíváncsi voltam arra, hogy vajon mi zajlik a kiskamaszom fejében. Sok mindent tudnék ideírni Borcsa könyvéről... de azt hiszem, elég, ha csak a legfontosabbat írom. Egy 11 (12,13,14,...) éves lánygyerek és 41 (38,39,40,42,...) éves anyukája halmazainak metszete adja a mindennapok értelmét. Olyan kegyelmi pillanatok ezek, amikor a napi rohanásban, a durcában és hagyjálbékénben összeérünk, és valamit ketten, közösen átélünk. Fiala Borcsa könyve ilyen pillanatokkal ajándékozott meg engem és Lolát. Köszönjük. Mindketten.
A cikkben szereplő képek a szerzők tulajdonában vannak.
