Keresés

Nemcsak azt kellene kutatnunk görcsösen, minden erőnkkel, mi visz rá valakit, hogy fegyvert fogjon, hanem azt is, hogy mi tart vissza ettől. Mert gyerekek, fiatalok milliói az Egyesült Államoktól Dél-Afrikán át Szerbiáig nem követnek el ilyesmit. Akkor sem, ha a társadalmuk erőszakkal átszőtt, akkor sem, ha könnyű hozzáférésük van lőfegyverekhez, akkor sem, ha videójátékoznak, akkor sem, ha otthon bántalmazták őket. Dr. Gyurkó Szilvi jegyzete a szerbiai tömegmészárlások kapcsán, D. Tóth Kriszta elő- és utószavával.

Egyetlen gyereknek sem lenne szabad – akár csak ideiglenesen is – elveszítenie a szülőjét azért, mert nem ment iskolába, mondja dr. Gyurkó Szilvi. Márpedig jól látszik, hogy a hét éve szigorított törvény épp a legrosszabb helyzetben lévő, legkiszolgáltatottabb gyerekek életét nyomorítja tovább.

„2014 óta nem évülnek el a gyerekekkel szemben elkövetett szexuális bűncselekmények. Ha tippelni kellene, mit mondanátok, hány ilyen ügy indult azóta? Hány bántalmazó személyt vontak felelősségre azért, mert korábban szexuális erőszakot követett el egy gyerekkel szemben? Nem kell hozzá a két kezünk, hogy összeszámoljuk. De még egy sem. Pedig szuper szigorú szabályunk van. Mégse megyünk vele semmire” – olvasd végig dr. Gyurkó Szilvi írását:

Nagy a hajtás a suliban, és nincs támogatása senkinek, ha azt érzi, elfáradt, motivációt vesztett, vagy bántják. Reakció jellemzően akkor van, ha botrány kerekedik. Ilyenkor aztán vagy elbagatellizálják, ami történt, szőnyeg alá söprik, vagy megpróbálnak megszabadulni a „problémás gyerektől”. Miközben pontosan tudjuk, hogy senki nem jókedvéből „hülye”.

Idén április 21-ig lehet beiratkozni az általános iskolákba, de még folynak a nem körzetes gyerekek felvételével kapcsolatos körök. Miért lett ekkora ügy az iskolaválasztás, és miért nem jó a körzetes mindenkinek?

Pedofil, efebofil… a gyereknek teljesen mindegy, minek nevezi magát az, aki visszaél a bizalmával, testével, érzéseivel, a közöttük lévő kapcsolattal. A felnőtt megy tovább, a gyerek meg ott marad az élménnyel. Dr. Gyurkó Szilvia írása sokkal többről szól, mint az óbudai pedagógiai asszisztensről, aki egy 15 éves diákkal létesített kapcsolatot.

A társadalmi ranglétra aljáról már csak a reménytelenségbe lehet visszalépni. Oda, ahol napról napra telik az élet, és elképesztő méretű a kiszolgáltatottság. Dr. Gyurkó Szilvia gondolatai a magyar társadalomról készült friss jelentés kapcsán.

Egy gyerek se lett boldogabb, magabiztosabb, felkészültebb az életre attól, ha megalázták vagy bántották. Nem a gyerekek lettek mimózábbak, hanem az erőszak és bántalmazás hatásairól tudunk többet. És ez jó. Akkor is, ha „a mi időnkben nem így volt”, és „mi is kaptunk, mégis rendes ember lett belőlünk” (tényleg?).