„A barátom nagyijának 1954-ben az ablakon keresztül kellett visszaúsznia az intarziás dobozért, amelyben a család fontos iratait tartották.” – Mi lenne, ha néha kérdeznénk az időseket, és aztán hagynánk őket mesélni?

Újraindult a Jön a baba című sorozat, megnéztük, szerettük. Tévés szakmai ajánló és személyes rajongás Flórától.

Folyamatosan pulzáló Manhattan, egerek agyának neuronhálózata, gigantikus számok és összefüggések – mindez művészi formába rendezve.

Tudtad, hogy a telefonlistád tisztogatása felér egy kisebb terápiával?

Azon kevés influenszerek közé tartoznak – talán más nincs is – akik a felelősséget előbb érezték, mint a sikert. Ez nemcsak azért menő, mert ritka, hanem mert úgy kell a magányosan tengődő és magukat egyfolytában megkérdőjelező friss szülőknek egy ilyen oldal, mint egy pohár hideg víz. Mármint az arcukba. Mert Orsi, Eszter és Judit tényleg a pofánkba nyomja, hogy milyenek vagyunk. És milyen jólesik röhögni egyet, mielőtt elgondolkoznánk.

Egy ex közösségimédia-függő nő, egy buddhista tanító és egy a munkáját az online térben végző fiatalember. Közös bennük, hogy törölték a profiljaikat. Miért döntöttek így? Mik a tapasztalataik? Elmesélik:

„Az apák hatása a gyerek egészséges fejlődésére döbbenetesen erős. Ahogyan az apa kezeli a gyereket, az nagyban meghatározza, hogy a gyerek mit fog érezni, hol van az ő helye a világban. Szintén nagy hatása van a gyerek társas, érzelmi és kognitív fejlődésére is.”

„Rengeteg egyedülálló szülőt állított megugorhatatlan akadály elé a digitális oktatáshoz szükséges eszközök beszerzése, volt, aki sírt örömében, amikor átvette a laptopot, amit önerőből sosem tudott volna megvenni a gyerekének.”