A virtuális tér olyan, mint a világűr, nincs vége, nincs alja, teteje, a felvilágosultabbak is csak kapiskálják, mire képes az internet (népe). És akkor beledobjuk a gyerekeinket…

Sokat hallani mostanában arról, hogy meg kell tanulnunk élni az „új normálisban”, alkalmazkodni egy hibrid világhoz. Mit jelent ez a gyakorlatban? Mit gondol erről egy kamaszokkal foglalkozó mediátor, egy tinédzsereket mentoráló író, és egy vezető kommunikációs szakember? Íme:

Vajon milyen új találmányok, „kütyük” könnyítik (?) meg majd az életünket a következő években? Íme:

Szerzőnk fekete öves home office dolgozó, hét éve a nappali (konyha, háló stb.) az irodája, és két kicsi gyereke van, szóval a műfajt minden ízében ismeri. Elmondja, neki milyen tanácsok váltak be begolyózás ellen:

Valaki nemrég hárommillió dollárért megvette az első Twitter-bejegyzést nem helyettesthető tokenként. De mik is ezek a tokenek? Röviden: általuk értelmezhetővé vált az eredeti változat fogalma a digitális térben. Mondjuk is, hogy hogyan:

Sokszor hallani, a bezártság milyen veszélyes a párkapcsolatokra, arról viszont kevesebb szó esik, hogy akár fel is használhatnánk a plusz időt egymás alaposabb feltérképezésre. Kipróbált és jól szerepelt tippek Borcsától:

Tegnap volt a biztonságos internet napja. Jó hír, hogy mindannyiunk számára adott a lehetőség, hogy olyanná alakítsuk a virtuális környezetünket, amelyben komfortosan, jól érezhetjük magunkat, hiszen a tudatos és biztonságos internethasználat tanulható. Ehhez hoztunk egy sorvezetőt.

Valljuk be, mindannyian függők vagyunk, akik naponta pörgetjük a Facebookot, csak különböző mértékben, és van, akit ez nem zavar. Másokat viszont annyira, hogy inkább a teljes megvonást választják. De létezik-e köztes megoldás, tehát jelen lenni a közösségi médiában, de nem hagyni, hogy uralkodjon felettünk? Erre keressük a választ.