–

WMN: Véleményed szerint hol van az önazonosság és az önfeladás határa egy kapcsolatban?

Almási Kitti: Teljesen természetes, hogy bizonyos dolgokat, szokásokat egymáshoz kell igazítani az együttélés során. Szerencsére sok tekintetben rugalmasak vagyunk, azonban ez az életkor előrehaladtával csökken. Az önfeladás ott kezdődik, amikor a párom kedvéért olyan dolgokat teszek meg rendszeresen, amit nem szeretnék, illetve nem tehetek meg olyat, amit szeretnék.

WMN: Tapasztalataid szerint, amikor valaki igent mond egy elkötelezett párkapcsolatra (akár házassági, akár élettársi formában), akkor valójában mire mond igent?

A. K.: Továbbra is hiszem és látom, hogy vannak, akik szerelmesen, a legszebb álmukat valóra váltva köteleződnek el. De előfordul  olyan is, hogy valójában csak a helyzetre mond valaki igent. Szeretné magát biztonságban érezni, fél a magánytól, csúszik ki a gyerekvállalás időszakából, vagy esetleg a társadalomnak akarja felmutatni, hogy neki is sikerült.

WMN: Egy-egy hosszú távú kapcsolat mennyi változást hoz a felek személyiségében?

A. K.: Teljesen egyéni, hogy ki mennyit változik egy kapcsolat során. Szerencsés esetben nem is változásról beszélünk, legfeljebb bizonyos tulajdonságok felerősödéséről, melyek a másikkal való egymásra hatások sorozatában előtérbe kerültek. Ez persze negatív irányú is lehet, ha a másik a kevésbé előnyös oldalunkat hozza elő belőlünk. Sajnos az is előfordul, hogy valaki kifejezetten kifordul önmagából egy párkapcsolatban, elveszíti a korábbi fényét.

WMN: Vajon mi az egészséges formája az alkalmazkodásnak?

A. K.: Egy kapcsolatban nem lehetséges, hogy mindig ugyanazt, ugyanúgy szeresse két ember. Amellett, hogy elfogadjuk, hogy valamit másként teszünk, erőfeszítést igényel, hogy bizonyos dolgokba aktívan bekapcsolódjunk. Nyitottak maradjunk arra, amit a másik által megélhetünk, de figyelni kell magunkat, hogy meddig megyünk el önszántunkból. Az alkalmazkodás nagyon fontos része, hogy elfogadjuk, amikor a másik nem szeretne részt venni valamiben, és az különösen, hogy tölthessen időt tőlünk távol is.

WMN: „A szerelemnek múlnia kell…” – énekli Zorán. Egyetértesz vele?

A. K.: Ha nem is múlik el minden szerelem, de valóban átalakul. Az elmélyült szeretet, ami legtöbbször átveszi a helyét, nem kevesebb, mint azt sokan hiszik, hanem biztonságot adó. Ismerek azonban olyan párokat, amelyek sok év után is szerelmet élnek meg, fenntartva egy állandó hullámzást, megtartva a közeledés és távolodás lehetőségét.

Figyelem! Új helyszínre költöztünk, így mostantól a MOMkultban, 18.30-tól várunk Titeket szeretettel!

És közben már a májusi Hello, WMN! estünkre is lehet jegyet vásárolni, EZEN A LINKEN megtalálsz minden fontos információt.

Képek: Nánási Pál