Van két nő...

Még hogy „egy gyerek nem gyerek". Már hogy a csudába ne lenne az?!

Pásztory Dóri máris begyújtotta a szívében lobogó olimpiai lángot – de közben sajnos nagyon nehéz maradéktalanul lelkesedni: Zika-vírus, szennyezettség, biztonsági problémák, doppingügyek. Mi lesz Rióban?

Iszonyatos iszonyok kínozzák Kárpáti Juditot, mégis iszonyatosan jó cikket kerekített a kínjaiból!

Tragédia, üresség, feldolgozás. A magzatukat elvesztő nők sokszor egyedül maradnak a fájdalommal, a szégyenérzettel, az önváddal. Hogyan lehet valamelyest megkönnyíteni ezt a folyamatot?

Életen át elkísérő élmény vagy puszta biológiai szükségszerűség? Ugye, te emlékszel, hogyan veszítetted el a szüzességedet? Mielőtt válaszolsz - ha válaszolsz - olvasd el, Kalapos Éva cikkét:

Tudunk élni, na!

Árad a panasz. Az önsajnálat. A népítélet. Az irigykedés. A sóvárgás. A másra mutogatás. Mindig másra. Náray e heti szubjektíve arról, hogyan döngöljük magunkat egyre lejjebb „az irigység, a féltékenység, a düh és a gyűlölet birodalmába."