Melyik szülő ne szeretné, hogy az ő gyereke tiszteletére szóljon hazája himnusza, hogy az ő lányának vagy fiának a nyakába akasszák az aranyérmet az olimpiai dobogó legfelső fokán? Hát... mondjuk, például Zsófi. Ő nem szeretné. Elmondja, miért.

Megvolt a szakítás. Mi maradt utána? Vagyis... inkább: ki?

A kötözködés, a semmi se jó, a majd én azt jobban tudom... ezeket, ugye, mindannyian ismerjük? Itt az ideje, hogy megszabaduljunk néhány rossz tulajdonságunktól – állítja Náray Tamás. Szubjektíven.

Ritka dolgot mutatunk. Egy meglehetősen fontos kérdésben vitatkozik két teljesen másként gondolkodó ember. Higgadtan, intelligensen, mégis nagyon izgalmasan. Karafiáth Orsolya író-költő vs. Szentesi Éva aktivista, WMN-szerző.

Aki épp most tanul vezetni, annak városi közlekedés félelmetes dzsungel. 18 éves szerzőnk is küzd az elemekkel, meg is írta, hogyan könnyítheted meg a mazsolák dolgát. (Meg a sajátodat is, ha már...)

„Amíg régen veled sutyorgott, és te voltál a legfőbb bizalmasa, most a barátnői vették át a helyedet. Velük telefonál órákig, az ő véleményüket fogadja el, neked pedig be kell érned néhány kis információmorzsával, és jó képet vágni ehhez a gyökeresen megváltozott viszonyhoz."

„Ahogy beléptem a nappaliba, furcsa szagot éreztem. Édeskéset, olyat, mint amilyen vasnak van. Vérszag volt a levegőben, de ezt akkor még nem tudtam, később beszéltek erről a fülem hallatára a mentősök, a szomszédok, a nagymamám." Új, kőkemény sorozat egy volt állami gondozott lány tollából.

„Voltam én már zsidó, cigány, kurva, leszbikus... és még sorolhatnám. Én pedig már meguntam ezeknek a lekaparását, úgyhogy gyertek csak, címkék mind ide, borítsatok el teljesen!"