Zsuzsi és Tibi ott voltak a Bataclan színházban egy évvel ezelőtt. Átélték és túlélték a terrortámadást. A fiatal nő most elmondja az elmondhatatlant, és azt, hogyan próbálták feldolgozni mindazt, amin keresztülmentek.
„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható” – írta Kosztolányi Dezső. Én sem tudtam volna ezt szebben mondani, legfeljebb másképp:
Mindenre van magyarázat.
A legrettegettebb mondat, ami elhangozhat egy gyerek szájából 600 kilométerre a céltól: „Mikor érünk már oda...?" Íme, 6 ötlet, amivel túlélheted a hosszú autós utazást, egy (nagyon) gyakorlott anyukától:
„Imádom a lányomat, csodálom őt, de most épp nem akarok vele lenni. Bírom, elbírom a férjemet, de most épp vele sem akarok lenni, sőt, minél nagyobb távolságot akarok tőle. Ma épp nem jó várandós családanyának lennem." – Palya Bea mélyről kiszakadós, zsigerien őszinte saját írásával kívánunk neki nagyon boldog 40. születésnapot!
Férfiterhesség, Zsolt a neved!
„A testem nem egy üres lapokkal teli füzet, amire maximum felfedezni vágyó férfiujjak rajzolnak láthatatlan mintákat – én, kérem, teleírt könyv vagyok."
Kézremegős forróság vagy meleg biztonság? Ez itt a kérdés... Olga számára. Szerinted?