A statisztikák nem hazudnak; nőként nehéz vezetővé válni. De szerencsére nem lehetetlen. Ha efféle terveket szövögetsz, akkor olvasd el ezt.

„Én vagyok az a lány, akit kézen fognak, és vasárnaponként templomba visznek. Pap prédikál a szószékről, pénzérme van a kezemben, forgatom, mikor dobhatom már a perselybe, nagyon unom, fészkelődöm, és nem is érdekel az egész. Aztán hazaérünk, bezáródik az ajtó, és...”

„Ez a vonal az életem része, egy olyan erős és kitörölhetetlen szimbóluma a halált megvető bátorságomnak, és a kifáraszthatatlan akaratomnak, hogy elképesztően büszkén viselem máig és örökké.”

Hogyan készül két olyan fiatalember a Kilimandzsáró megmászására, akik betegségük miatt új tüdővel élnek?

„Ott hasaltam a fürdőszoba padlóján pucéran, és azon imádkoztam, hogy Alex ne ébredjen föl a nagy csörömpölésre. Nem volt szerencsém. Fölébredt. Nem mindennapi köszöntésben volt része...” Mosolykampány, DTK-kiadás.

„Ez a szerelem. Amikor kitartunk egy örökösen változó ember mellett, egy örökösen változó kapcsolatban, és egy örökösen változó világban addig, amíg hazugság nélkül azt tudjuk mondani a másiknak: szeretlek."

Mindenkinek más a „legcoolabb” meló, Pásztory Dórinak ez. Még akkor is, ha néha egy kicsit... unalmas. És megterhelő. És fárasztó.

Egy ház, ami grandiózus nagyságával, előkelő kinézetével és nosztalgikus múltjával foglyul ejti a lakóit, hogy azok a lelkükben sohase szabadulhassanak tőle.