Nem Magyar vagyok, hanem magyar – Avagy merjünk kisbetűsek lenni!
„Talpra, magyar!” – ebben a két szóban Petőfi nem csupán egy buzdítást fogalmazott meg, de azt is összefoglalta, miért fontos számomra, hogy ehhez a nemzethez tartozom.
„Talpra, magyar!” – ebben a két szóban Petőfi nem csupán egy buzdítást fogalmazott meg, de azt is összefoglalta, miért fontos számomra, hogy ehhez a nemzethez tartozom.
Szeretet: „Már nem tudom, mit jelent ez a szó. Mert az elején valóban nagyon szerettem. Ő lett a sohasem volt apám... amíg először le nem cibálta rólam a ruhát.”
„Hogy ezt már óvodás korban el kell kezdeni, ezt a végenincs versenyzést, hogy kinek milyen és mennyi játéka/ruhája/bármije van. És hogy nekünk miért nincs. És mikor lesz...”
Március 12. Nagy Szent Gergely napja, aki tudósok, tanárok, tanulók, iskolák, valamint a zene védőszentje. Mi lenne, ha ma itt lenne köztünk, és támogatná a tanárokat, az oktatást? Erről írt Jocó bácsi.
„Van olyan barátod, akit azért hívsz fel, mert szimmetrikus az arca és kedvező a testtömegindexe egy jó bebaszáshoz? Be... nem meg.”
„Ahány ember, anya, család, gyerek annyiféle reakció ugyanarra a helyzetre. Nem ítélkezem, csak megosztom azt, amit láttam.”
Kemény, szabad és pontos írás a testünkről, a viszonyainkról. Azt is mondhatnánk, hogy tökös...
Kölcsönkönyv. Kebelbarát. Elcsaklizott pasi. Kemény. Zsófi.