A szülőség egyik legemlékezetesebb (és olykor leginkább elfelejteni szándékozott) kalandparkja az iskolai levelezőlista, amely leginkább a különféle privát indulatok levezetésére szolgál, nem elsősorban az iskolai tudnivalók megbeszélésére. Az év vége, a bizonyítványosztás, a ballagás különösen stresszes időszak mindenkinek, és ez bizony nyomot hagy a diskurzuson is.

Ballagási liliomok és jázmin, rózsa a nagypapa, ibolya a nagymama kertjéből, gyöngyvirág- és íriszparfüm, akácos út és magnóliafa… Az életünk csupa illatemlék: tulajdonképpen minden nagyobb életeseményünket virágok kísérik a születéstől a temetésig. Bennetek mit idéz fel, titeket hová repít vissza egy-egy virág illata?

Hogyan lehet bevágódni két bizalmatlan, öntörvényű, mindenre elszánt macskánál? Nos… Filákovity Radojka írása az Újraolvasóban az öleld meg a macskád nap alkalmából.

A tudatos jelenléttel kapcsolatos szemléletmódok is picit rákoppintanak az orrunkra, ha épp nem vagyunk képesek megtalálni a „jelenben a csodát”, amiért hálásak lehetünk. Márpedig egyre több szakember mondja: minden unatkozással töltött perc egy lehetőség arra, hogy felfedezzünk valami remek dolgot, hogy a kreativitásunk felülkerekedjen az apátián, amikor épp nincs kedvünk semmihez igazán.

Mert az, hogy „szeretlek” (meg az, hogy „én is téged”) kevés lesz. Itt a havi Herczeg Zsolt-adagunk. Előre szólunk: nem beszél mellé.

Hogy tudott már az internet előtt befutni az a sikeres diagnosztikai módszer, amit ma már (főleg a világjárvány megjelenése óta) online sikerrel használnak egy csomó egészségügyi területen? Hol van a teledermatológia határa, és milyen lehetőségeket rejt ott, ahol nagyon fejlettek a technikai adottságok, és ott, ahol az emberek nem biztos, hogy hozzá tudnak jutni a megfelelő szakellátáshoz?

„Az ember imádja szagolni az anyját, visszabújni belé – bárcsak lehetett volna jóval többször.” Szentesi Éva gyásznaplója ezen a héten:

„A telefonját én fizettem. Az nem volt olyan nagy összeg. A gázt is én fizettem. Az sem volt nagy összeg. Aztán én fizettem már a fűtésszámláját is. Az már nagyobb összeg volt.” Meddig lehetünk hátországa egy adósságcsapdába került, idős, be- és kiszámíthatatlan embernek?