Milyen visszatérni a helyre, ahol életed egyik legboldogabb időszakát töltötted? És hogyan lehet megbarátkozni a gondolattal, hogy az az időszak már nem tér vissza, és az a város, amit akkor megismertél, már nem lesz ugyanolyan?
De hogy kerül a csizma az asztalra? Avagy: úgy érzed, egy csöppet furi, hogy az oktatásügy a Belügyminisztérium alá került? Máris elmagyarázzuk, miért való épp oda!
A Vaterára felrakott koliajtó, műszemek a tablókon és a becelluxozott ajtó… Ti milyen diákcsínyeket követtetek el?
„Mindennap edzek a gyerekkel, felveszem videóra, és küldöm a legjobb kluboknak. Már több külföldi ajánlatunk van. Játék az nincs – az edzés a játék. Nekünk ugyanis céljaink vannak” – szélsőséges és kevésbé szélsőséges szülői élmények a gyerekek sportolása kapcsán, edzői tapasztalatok és javaslatok arra vonatkozóan, hogy hogyan kell viselkedni szülőként – a pálya szélén.
Képzeld el, hogy az éjszaka közepén két férfi beront a szobádba, és elrabol, a szüleid kérésére – ez évente 120 ezer kamasz tapasztalata az Egyesült Államokban és több közép-amerikai országban. Az átnevelő táborok, ahová elhurcolják őket, számos halálos áldozatot követeltek az évtizedek folyamán.
Hamvainkból ma már akár bakelitlemez is készülhet, a környezettudatosság jegyében pedig egészen elképesztő temetkezési módokat is választhatunk!
Radojka számára mindennapos megpróbáltatás, hogy nehezen tud kikapcsolni, visszalassulni, igazán jelen lenni a pillanatban – így mindezért igyekszik tudatosan tenni. Mondjuk, egy-egy ilyen, „kiégésmegelőző” napon.
„Meg kellett szakítanom az írást, mert a fiunknak megint volt egy epizódja. Mostanában újra tikkel, forgatja a szemét, nyögdös. Ma nagyon nehéz napja van, fél hatkor kelt, eleve rosszul aludt éjjel is (így mi is), úgyhogy ma extrán kimerült, és bizonyos időközönként dührohamai vannak. Semmi értelme izmozni, szigorral dominálni. Csak az empátia segít. Hagytam, hogy az ölemben kisírja magát, most jobban van, olvas, a kicsi meg kirakózik mellette. Mintha a pár perccel ezelőtti üvöltés, sikítás soha nem is lett volna.” Olvassátok el vendégszerzőnk, Adél újabb írását arról, hogy milyen egy SNI gyerekkel az élet, hogy miket él át egy házasság, egy anya, mire kézhez kapják a diagnózist.