Nádudvari Péter ezúttal egy kalocsai férfiról mesél, akit Török Tibornak hívnak, és akinek eredeti szakmája pék, nevét azonban leginkább hosszútávfutásai és fényképei miatt emlegetik.

Van egy kislány, aki azt tapasztalja, hogy senki nem fogadja el a testvére miatt, aki egészen másképp reagált az őket ért családi tragédiákra.

Ha baj van, nagyon fontos, hogy összekapaszkodjunk. És most baj van… Olvassátok el családterapeuta vendégszerzőnk tanácsait, és gondolkodjatok el rajta!

„Stílusosnak lenni nagyfokú tudatosságot igényel” – vallja Deák Dóra, aki szín- és stílustanácsadással foglalkozik ugyan, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy bárkit is vásárlásra buzdítana, épp ellenkezőleg: abban segít, hogyan lehet a legjobbat kihozni magunkból a pénztárcánk és a környezet megkímélésével.

Tizenkilenc évesen szülni egy bántalmazó kapcsolatba, onnan kimenekülni, a gyerekkel együtt felnőni, tévedni, hibázni, újrakezdeni, régi sebeket feltépni, azokat gyógyítgatni, árral szemben úszni, összekapaszkodni – ennyi minden, és még több jut eszébe egy anyukának a gyereke nyolcadik születésnapján.

Mindenben, minden körülmények között őszintének kell lennünk a partnerünkkel? Jó-e, ha tényleg mindent tud rólunk?

Kovács Eszter a tárgyalóasztal mellől nyargalt át a jógaszőnyegre, hogy a kiégését megelőzze. Azóta összetartó közösséget épített, akikkel együtt sajátítják el a világ különböző jólléti szokásait. Azt vallja, hogy a gyakorlásnak kell az emberhez idomulnia, nem fordítva, a tapasztalatait pedig egy könyvben is megírta – hogy a „köszi, jól” ne csak automatikus válasz legyen.

Az utóbbi időben egyre többet beszélünk a vetélésről, a halva született vagy korán elhunyt kisbabákról. Ez nagyon fontos, mert az érintettek érzik: nincsenek egyedül. A következő lépés az lehet, hogy közösségként sajátítjuk el a gyászolók támogatásának lehető legjobb módjait.