Van az a pillanat egy kapcsolatban, amikor még minden csendes és működni látszik – a közös főzés, a délutáni szieszta, a mosogatógép bepakolása együtt. De közben valami mégis elmozdul. Érkezik egy gondolat, egy felugró üzenet. Mihez kezdünk azzal, amit már úgyis sejtünk?

A WMN Karcokban a legnépszerűbb íróktól olvashattok arról, milyennek látják a világot, amelyben élünk, és milyenek vagyunk mi magunk ebben a világban. Nevetés és fájdalom, líra és irónia, mese és fekete humor – felkavaró képek és gondolatok hétről hétre. Felkészültetek? Akkor gyerünk!

Lívia néni hetvenöt évesen orvosi vizsgálatra vár, de hónapok óta hiába próbál időpontot szerezni. Egy ponton már nem tudja eldönteni, a kórházban vagy egy szektában van. Történet a magyar egészségügy abszurditásáról – fekete humorral, empátiával.

A WMN Karcokban a legnépszerűbb íróktól olvashattok arról, milyennek látják a világot, amelyben élünk, és milyenek vagyunk mi magunk ebben a világban. Nevetés és fájdalom, líra és irónia, mese és fekete humor – felkavaró képek és gondolatok hétről hétre. Felkészültetek? Akkor gyerünk! Marton Krisztián novellája következik.

A WMN Karcokban a legnépszerűbb íróktól olvashattok arról, milyennek látják a világot, amelyben élünk, és milyenek vagyunk mi magunk ebben a világban. Nevetés és fájdalom, líra és irónia, mese és fekete humor – felkavaró képek és gondolatok hétről hétre.

A WMN Karcokban a legnépszerűbb íróktól olvashattok arról, milyennek látják a világot, amelyben élünk, és milyenek vagyunk mi magunk ebben a világban. Nevetés és fájdalom, líra és irónia, mese és fekete humor – felkavaró képek és gondolatok hétről hétre.

A WMN Karcokban a legnépszerűbb íróktól olvashattok arról, milyennek látják a világot, amelyben élünk, és milyenek vagyunk mi magunk ebben a világban. Nevetés és fájdalom, líra és irónia, mese és fekete humor – felkavaró képek és gondolatok hétről hétre. Felkészültetek? Akkor gyerünk! Tóth Krisztina novellája következik egy horvátországi nyaralásról, ami egészen megváltoztatta egy család életét.

„Hazakísér egy darabig, és ahogy sétálunk, egyszercsak rám néz, hogy mondani akarok-e valamit, de nem, ő akar. Hogy végülis ő egy olyan kapcsolatot keres, amit egyrészt nem hívunk annak semmiféleképpen, és amiben nincs rajta semmi nyomás, hogy beszéljünk és találkozzunk, kedve szerint járkálhat ki-be az életemben és a testemben, és ha nekem ez rosszul esik, akkor lécci legalább ne tegyem szóvá, mert nem akarja magát ettől rosszul érezni."