A kilók páncélként tapadnak rád. Mindent elfednek. Legalábbis úgy érzed (a kegyelmi pillanatokban), hogy a problémáidat is betakarja a zsír. De tévedsz. Akkor is, amikor megeszel háromnegyed kiló gumicukrot... és a kórházban kötsz ki. Ha magadra ismersz egy-egy mondatban, ne csodálkozz! Mi is.

„Néha elviselhetetlenül szenvedek a gondolattól, hogy ezt az egészet én örökítettem a fiamra." Talán ez az autizmussal élő anyuka legkeményebb mondata. Talán az, amikor arról beszél, hogy mi játszódik le a fejében, amikor „túlpörög". De lehet, hogy egy harmadik. Kemény, igaz, megrendítő és mégis valahol nagyon szép történet.

Hallottatok már a káposztás tészta és a kutya legendájáról? Szentesi Éva sem biztos benne, hogy úgy volt az, ahogy az édesapja ijesztgette... de már a gondolatát sem szeretjük. Bezzeg a jó öreg cvekedlit! Ti hogy eszitek: cukorral vagy cukor nélkül?

Mikor lett a boldogság mindenek felett álló érték? Tényleg „lassan jobban félünk a boldogtalanságtól mint a betegségtől", ahogy szerzőnk írja? Hogyan váltunk mindannyian a boldogságkultusz rabjaivá, és miért tesszük rabbá a gyerekeinket is?

Tizenhét éves szerzőnk története az első szerelemről, az első szívfájdalomról és a gyógyulásról. Ismerős, szívmelengető... és nagyon kamasz.

Az elmúlt tíz hét igazi önismereti gyorstalpaló volt Gabi számára. A nagy életmódváltás közepette egymást követik a vicces helyzetek, amelyekben újra és újra bebizonyosodik, hogy humor és önirónia nélkül lehet élni... de nem érdemes.

Ömlenek a 21 soros Rúzs és Tükör bejegyzések Szentesi Éva elbeszélőjéből. Nem hiába olyan varázslatos ez a szám, az írások is mindig az elevenünkbe vágnak. Például ez itt. Még képzeletben is elképzelhetetlen a szeretetlenség, ugye?

Bízz a gyerekedben! Hányszor hallottad már ezt az elcsépelt mondatot, ugye? Mázsár Tamás igen érzékletesen szemlélteti, hogy az önálló élettel járó fene nagy szabadság után, ami irtózatos káosszal és kosszal járt együtt, most már megkomolyodott, és olyan környezeteben él, amilyet a szülői házban látott. Ő maga teremtette magának. Hagyd a gyerekedet, hadd teremtsen!