Eddig úgy érezted, nincs elég érved arra, hogy rávedd a gyereket a házimunkára? Nnna, itt a megoldás! Szívesen. (Jó, nem mi találtuk ki, de akkor is.)

Szentesi nem ír szentenciákat a rákról. Noha simán megtehetné, és sokat kereshetne vele. De ő nem ezt teszi, hanem azt ajánlja, hogy gondolkodj, mielőtt cselekednél, aztán dönts felelősen, és ne hidd, hogy léteznek csodaszerek...

Kínában a 27 év fölötti szingli nőket nemes egyszerűséggel „maradéknak" hívják. Tényleg ez a helyzet? Egy harmincas, egyedülálló az „resztli"? Selejtes áru, aki nem kel el az emberpiacon? És mi van azokkal, akik saját maguk választották az egyedüllétet?

Néha egy trauma kell ahhoz, hogy eldönthesd, mit is szeretnél kezdeni az életeddel valójában. Főhősünkkel ez történt. Ma már azt csinálja, amit szeret. Kövesd a példáját! De legalább olvasd el ezt a cikket.

Nincs tökéletes válás. Nincs tökéletes szülő. Nincs tökéletes gyerek. Nincs tökéletes rendszer a kapcsolattartásra. De törekedni lehet rá (sőt... kell)!

Egy kislányt rendszeresen erőszak éri az otthonában. A bátyja veri, az apja megerőszakolja. Ő a szekrénybe menekül előlük. A lány ma már felnőtt, és egy cikksorozatban néz szembe a történtekkel. Most azzal a – jogos – kérdéssel, hogy: hol volt egész idő alatt az anyukája?

„Muszáj volt vennem egy melltartót. (Igen, azt, fojtsd el a cinikus megjegyzéseidet. A fenekem se nagy, de bugyit is hordok.) A próbafülkében adtam elő a féllábú szöcske mutatványnál is nyomorultabbat, a fülbevalóba akadt pulóver – vagy más néven a tökömtele-ászanát, amikor..." Anett vásárol. Illetve nem vásárol.

Disszidálni nemcsak egy országból lehet, hanem önmagadból is. Szentesi Éva a dédmamájára emlékszik vissza ezzel a szöveggel, aki ötven évig járt feketében, mert az ura meghalt a háborúban. Csudaszép írás így a hét legvégére. Olvassátok!