Az önkéntességtől sokkal többet kapsz, mint gondolnád. Pásztory Dóri elárulja, miért.

Elég kemény azzal szembesülni, amikor a tükör előtt állva a saját anyád szavait mondod ki a saját testedről. Mutatunk egy videót... és elmondjuk, belőlünk mit hoztak ki a látottak. Nem volt túl könnyű leírni ezeket a sorokat.

Vajon mi az oka, hogy szívesen várunk, akár éveket is egy férfira? Van olyan szerelem, aminek az oltárán gondolkodás nélkül feláldozható a magunk sorsa, ifjúsága és boldogsága ... a szép jövő reményében?

„Vagy ennyi vagyok, vagy halott" – így indít, amikor a hatvanadik születésnapjáról kérdezzük. És a beszélgetés hátralévő részében is csupa olyat mond, amit legszívesebben naponta idéznénk. Talán meg is tesszük. Ne hagyjátok ki Kalapos Éva Veronika interjúját Hernádi Judittal!

Milyen jó lenne, ha már eleve komplett pénzügyi tudással születtünk volna! Akkor talán nem futunk bele ezekbe a roppant kínos, és utólag egy picit vicces baklövésekbe... A jövő generációjának azonban még nem késő felkészülni!

A következő néhány percben nagyon sok fiús anyuka fog bólogatni, mosolyogni, esetleg magára ismerni. Vajon tényleg a vérükben hordják a fiúk a „focigéneket"?

Rántással vagy rántás nélkül? Tejjel vagy tejföllel? Pirospaprikával vagy anélkül? Fasírttal, kolbásszal, tükörtojással vagy csak simán, magában? Te hogy készíted (és eszed) a zöldborsófőzeléket?

Időnk nincs a másikra, hatalmas elvárásaink viszont igen. Nem tudunk kompromisszumot kötni, de vágyunk rá, hogy feltétel nélkül szeressenek. A párkapcsolataink egyre illékonyabbak, sérülékenyebbek. Jobb, ha szembenézünk vele, mit is rontunk el: