„Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni... majd az unokáknak, mikor körbeállnak. Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak, kezdjetek el élni, hogy legyen, mit mesélni." Anna and the Barbies, Márti dala. Nekünk ez pörgött a fejünkben, miközben ezt az írást olvastuk... szerintetek miért?

A kezdeti nehézségek után kiderült, hogy Ringo képes a fejlődésre. Illetve dehogy! D. Tóth Kriszta fejlődik, Ringo pedig megy utána. Lassan, de haladnak. Kriszta pedig végre megtanulta, miként kell azt mondani, hogy: NEM!

Régi. Kopott. Hároméves. Valamit mégis nehezen dob ki az ember. Vagy valakit. Még akkor sem, ha az illető egy másik nő férje lesz... sőt, akkor nehéz csak igazán kidobni.

Felszabadító ereje van annak, ha az ember képes szembenézni a teherrel, amit a szüleitől kapott. Hát még annak, ha hangosan ki is tudja mondani. Dóra éppen ezt teszi ebben a levélben. Saját nevével, a saját édesanyjának írt nyílt levelében oldozza föl őt – és saját magát. Köszönjük, hogy minket választott ehhez.

Zoli megpróbálta meggyőzni magát arról, hogy meleg férfiként a heteró házasság jelenti majd számára a boldogságot. Felkerekedtek a feleségével... és Londonba költöztek. Ez történt velük.

Jelentjük, London elesett!

„Az otthonoktatást választók döntésük leggyakoribb okaként az alacsony színvonalú oktatást, a nem megfelelő környezetet, ideértve az iskolai erőszakot, a zaklatást, valamint a vallásos nevelést említik." Mármint Amerikában.

Kormos Anett kikelt magából, mert elege van abból, hogy a súlyosan beteg Somló Tamásról nem szállnak le a bulvár hiénái. Emberiességet, mértékletességet kér a sajtó munkatársaitól, és mihamarabbi nyugalmas gyógyulást kíván valamennyiünkkel együtt Somló Tamásnak.