„Rám szabadultál, néha úgy érzem, agyonnyomsz, néha úgy, hogy a felhők közé repítesz. Letaroltál, kizsigereltél, de én átélhettem, hogy ezen a sokat próbált földön (ami én lennék) élet termett. Hogy van remény, hogy mindig van holnap. Egy jobb holnap.”

Ha lemaradtál volna a tegnapi Hello, WMN!-ről, vagy ott voltál, és épp ezért szívesen felfrissítenéd az emlékeidet, íme, a beszámoló tengernyi képpel, és még több mosolygással:

Még hosszú órák vannak hátra az esti lefekvésig, te mégis úgy érzed, hogy majd leragadnak a szemeid, ólmos fáradtság gyötör? Akkor a délutáni tea, kávé mellé mindenképpen olvasd el, mivel jár az, ha rendszeresen nem alszod ki magadat.

„A kaukázusi hegyvonulat kövein túl igenis létezik egy felsőbb akarat.”

Mielőtt hagynád magad elmerengeni a távolba, hogy az üveges tekinteted előtt megjelenjen, amint Ryan fucking Goslinggal tovaügetsz a naplementében lóháton, MINDENKÉPP olvasd el ezt a cikket.

„Ült az asztalnál, és azon tűnődött, hogy most már örökre ezzel a kilencvenkilenc tanáccsal kell beérnie. Ezekből kell majd összerakni a századikat, a választ arra, hogy kell élni.”

A gyerekek védtelensége és kiszolgáltatottsága készteti a legaljasabb dolgokra a felnőtteket.

A mai nappal zárjuk az Adj egy okot! #mosolyogj kampányunkat, az utolsó szereplő, Fábián Juli, akivel hétfőn is találkozhattok a Hello, WMN! estünkön!