Nektek mit tanítottak az elmúlt évek a halálról?

Akkor ez most Covid-tünet vagy nem Covid-tünet, karantén, önkéntes karantén, PCR vagy most ne legyen PCR, rendkívüli szünet, rendkívüli kérdőív, rendkívüli rálátás a rendkívül bizalmas adatokra, információtöbblet és információhiány, „tegye fel a kezét, aki kapott oltást!” – nagyjából ilyen a kisgyerekes élet omikron idején, címszavakban.

Hogyan tudott szembenézni a halállal az, aki annyira szerette az életet?

Vannak emberek, akikkel kaland az élet: csupa szenvedély, dráma, spontaneitás… pont, mint a filmekben. De álljunk meg: mennyire reális ez? Meddig lehet bírni ezt a tempót, ezt az lendületet? Az érzelmi éretlenség jeleiről, előnyeiről és hátrányairól készítettünk összefoglalót.

„Tanulság? Talán csak annyi, hogy ha – bármilyen okból – nélkülözhetetlen akarsz lenni, akkor van egy rossz hírem. Nem nélkülözhetetlen leszel, hanem természetesnek vesznek majd.”

„Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit” – öt éve hunyt el Olofsson Placid szerzetespap, aki a Gulagon töltött évei alatt a fogolytársaiban tartotta a lelket. Hitéből és élettörténetéből a mai napig erőt meríthetünk.

23, 26, 33, 37, 66 – Nem a ma esti tuti nyerőszámokat mondjuk, de ez a kombináció már egyszer bejött valakinek:

Mindenki tudja, de senki nem beszél róla. Előszeretettel használjuk a tabu szót, de vajon tudjuk-e, mi áll a hátterében?