A törődésnek sok arca létezik. Van, hogy gyengéd, empatikus, jókor érkezik és pont úgy, ahogy az jólesik. Van, amikor bármennyire szükségünk lenne rá, nincs sehol. És van az, aminél a semmi is jobb lenne. Törődni valakivel, érdeklődni valaki iránt szép dolog lehet. Amennyiben nem csak rólunk szól.
Milyen anya az ilyen? – pörgetjük a fejünkben a kérdést, sokszor magunkra célozva, amikor nem bírjuk, nem akarjuk, nincs kedvünk, kiégtünk az anyaságban. És a legtöbben nem tudjuk azt mondani magunknak, hogy JÓ anyák vagyunk. A lusta anyák napján erről elmélkedik Tóth Flóra.
Peti áll a ház előtt: de mit egyen a suliban? A tanévkezdés apropóján Lattman Eszter táplálkozási tanácsadót kértük meg, hogy adjon konkrét tippeket az uzsonna- és tízórai-csomagoláshoz, valamint vezessen be az alapvető élettani, életkori sajátosságokba.
Azt mondják, az első év a legnehezebb. Az ünnepek, az évfordulók, a jeles napok először, nélkülük. Ám ahogy haladok előre a nagyszüleim gyászolásában, egyre egyértelműbben látom: valójában nincsenek törvényszerűségek, egyértelmű támpontok ebben a folyamatban. Ahányan vagyunk, annyi módon éljük meg az elengedést és a búcsút, annyi módon keresünk kapaszkodót a régi emlékekben.
Rémes dolog a kialvatlanság, és egy anyának bizony gyakran akár évekig együtt kell élnie vele.
A stressz, a túlhajszoltság, a kialvatlanság, a szorongás, a hátfájás és a magas vérnyomás mostanra „mindenki közös tünetévé” lett, népbetegség az utóbbi évtizedekben. Ezért főként a képernyőközpontú életmódunk okolható, amelynek egyik velejárója a hosszú és monoton ülőmunka.
Van olyan beszoktatási módszer, ami kevésbé előnyös a gyerek érzelmi biztonságát tekintve? Szülőként mennyire szólhatunk bele a folyamatba? Létezik bármilyen szabályozás vagy irányelv a beszoktatást illetően? Szakértőket kérdezett Kőrizs Kata.
Apró ajándékokkal jutalmazni magunkat egy-egy szívatós helyzet után a harmónia titka, vagy pusztán az önáltatást (és az önaltatást) szolgálja, hogy ne vegyük észre, megrekedtünk, nem olyan életet élünk, amilyet szeretnénk?