Nem lehet boldogságot venni. De. Lehet. Legalábbis árulják. Hogy kik? Ne egy misztikus patikára gondolj, ahol titkos kis üvegekbe porciózzák a megvásárolható boldogság-adagokat. A boldogság-biznisz ennél sokkal szélesebb körben terjeszti a portékáját. Lassan világméretűvé duzzad az üzlet, és a kereskedők – ha jó a marketing – igen hamar meggazdagszanak.

Néhány éve útjára indult az új divat: rettentően hangzatos idézeteket posztol boldog-boldogtalan nagy életbölcsességekről, amelyek általában arról szólnak, hogyan kell boldognak lenni. Ezrek lovagolják meg a témát. Valakik egész szektát építettek rá, mások súlyos pénzekért árulják a jegyeket a végtelenül hosszú, akár többnapos előadásaikra, és vannak, akik „csak" könyvet és blogot írnak róla. Mert ők – a boldogságkufárok – tudják, hogyan légy boldog. Hogy honnan, az ezidáig még nem derült ki.

Voltam egyszer egy ilyen előadáson. Reggeltől estig tartott. Egészen meggyőző volt az előadó retorikai képessége. Úgy tudott beszélni a semmiről órákon át, hogy senki nem vette észre: a pénzünkért a nagy büdös semmi volt a jussunk. Bevallom, engem is behúzott a csőbe. De aztán elkezdtem végiggondolni az ott hallottakat, majd kezembe vettem a könyvét – merthogy ilyet is írt – és hamar rádöbbentem, a könyv is a semmiről szól. Válogatott közhelyek pufogtatása az egész, és semmi olyan nincs benne, amit ne írtak volna már meg valahol. De akkor mégis, hogy csinálja? Miért fizet be hónapról-hónapra annyi ember erre a semmire, hogyan szerepelhetnek az ilyen és hozzá hasonló szerzők kötetei az eladási toplisták élén? És miért a „boldogságbloggereket" követik több százezren a közösségi oldalakon?

Hogy miért? Lehet, hogy nem is annyira komoly a kérdés.

Az ember a születésétől fogva boldog akar lenni. Semmi más nem érdekli, csak az, hogy elérje ezt a hőn áhított állapotot. Valójában nincs is tisztában azzal, hogy milyen érzés, de bármit hajlandó érte megtenni.

Pláne akkor, ha könnyen fogyasztható és emészthető formában, gyakorlatilag konyhakészen kapja kézbe a receptet. Így még dolgozni sem kell érte! Ezért jó erősen megfogja a boldogságkufárok által nyújtott kapaszkodót és mindent elhisz nekik. A közhelyeket meg az újra és újra becsomagolt olcsó okosságokat.

Közben pedig észre sem veszik, hogy ennyi erővel akár boldogok is lehetnének...

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/jakkapan