Szia, Tanárnő!: A tanóra alatti vizelet-visszatartás és korgó gyomor nem jellemformálási lehetőség
Ahhoz, hogy egy köznevelési intézményről elsősorban nem a tanulóbarátság és otthonosság jut eszünkbe, jelentős mértékben járul hozzá a testi szükségletek olykor értelmetlennek tűnő kontrollja. De tényleg értelmetlenek ezek a szabályok? Szól bármilyen racionális érv az órai evés-ivás tiltása és a mosdóhasználat korlátozása mellett, vagy ezek is olyan kövületek, melyeket a 21. században ideje lenne száműzni a pedagógusok nevelési eszköztárából? Polyák-Pásztor Diána pedagógus, neveléstudományi kutató, a Szia, Tanárnő! tartalmak szerzőjének írása.
–
Rögvest tisztázom: középiskolai tanárként engedélyezni szoktam az evést-ivást az óráimon, és általában az első, szabálymegbeszélős órán arra is megkérem a diákokat, ha rájuk tör az inger, ne húzzák az időt jelentkezéssel, iszkoljanak a megfelelő helyre. Nehezen tudok ugyanis annál kellemetlenebb szituációt akár az egyén, akár a közösség számára elképzelni, minthogy a késlekedés miatt valaki kénytelen legyen az osztályteremben könnyíteni magán. Ennek ellenére a diákok többsége még hónapokig, sokszor több tanéven keresztül illedelmesen jelentkezik és engedélyt kér tőlem a fentiekre. Épp úgy, ahogy megkérdezik, írhatnak-e ilyen vagy olyan füzetbe, fel kell-e jegyezni a dátumot ésatöbbi.
A magyar tanulókat a köznevelés annak elfogadására szoktatja, hogy minden iskolai helyzetet, minden döntést a pedagógus felügyel, még a saját taneszközei vagy szomjúsága kapcsán sem kapja meg az autonómiát.
Természetesen itt is a rendszerrel van a probléma
Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!
Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!
Szükségünk van a támogatásodra.
Megnézem a tagsági csomagokatvagy bejelentkezem
Kiemelt kép: Getty Images/Abstract Aerial Art
Glow
Glow