Veréskor a fakanál is eltörött a gyerek hátán, mégis évekig rejtve maradt a nevelőszülő általi bántalmazás

–

Jól látszik ez annak a tatabányai nevelőszülőnek az esetéből is, aki korábban példás nevelőanyának tűnt, és aki fontosnak tartja a gyerekek céljainak támogatását, motiválását és tanulásra ösztönzését – a nevelőszülői hálózatot működtető gyermekvédelmi intézmény, a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató saját honlapja név szerint is megemlítette a nőt egy gyerekeknek szervezett díjátadóról szóló tudósításban, amelyben két, nála nevelkedő hatodikos kislány is elismerésben részesült jó tanulmányi eredményei miatt. Az írás 2026 februárjában került le az intézmény felületeiről, amikor a nevelőszülőt jogerősen elítélték.

A bíróság megállapította, hogy a nő 2017 és 2023 között rendszeresen bántalmazta a gondjaira bízott gyerekeket. A vádak között szerepelt, hogy kézzel, fakanállal és seprűnyéllel ütötte őket, trágár szavakkal szidalmazta a gyerekeket, és volt olyan eset is, amikor egy gyerek hátát késsel bökdöste, hogy „kihúzza magát”.

És egy alkalommal fakanál is eltört egy gyermek hátán. A hatóságok végül kiskorú veszélyeztetése miatt ítélték el, két év felfüggesztett börtönbüntetést és végleges eltiltást kapott.

Az ítélet kihirdetésekor a bíró néhány megjegyzésében a nevelőszülő helyzetére is utalt: „küzdött az élethelyzettel” – fogalmazott, hozzátéve, hogy tény, hogy „nem állt mögé az állam”. Ezzel szemben a Direkt36-nak a nevelőszülői intézmény azt írta, hogy ha kért, kapott is segítséget; a nevelőszülői tanácsadó pedig előírás szerint háromhetente látogatta a családot, illetve telefonon is tartotta velük a kapcsolatot.

„A nevelőszülő számára a kamaszkori problémák jelentettek nehézséget, melyet jelzett a hálózat felé, ebben a szükséges megsegítést megkapta. A gyermekvédelmi gyámmal a gyermekeket szükség esetén elvitték pszichológushoz vagy gyermekpszichiáterhez” – írta az intézmény.

Az eset azonban csak évekkel később derült ki. A gyerekek addig nem jeleztek, és a rendszerben dolgozó szereplők – nevelőszülői tanácsadók, gyámok, iskolák – sem gyanakodtak.

A feltárás akkor indult, amikor egy korábban nála élő gyermek beszélni kezdett a bántalmazásokról, amit később mások is megerősítettek.

Hogy nem derül ki éveken át?

A Direkt36 több mint egy tucat gyermekvédelmi szakemberrel vagy a nevelőszülői rendszert ismerő forrással beszélt, valamint a Magyarországon működő nevelőszülői hálózatokról kért adatokat. Kutatásuk szerint

a tatabányai eset nem egyedi, hanem egy strukturális probléma része.

Magyarországon mintegy 15 ezer állami gondozott gyermek él nevelőszülőknél – az örökbefogadással ellentétben ez ideiglenes állapot, amelyért fizetséget is kap a nevelőszülő –, miközben a rendszer kapacitása szűk: körülbelül 5400 nevelőszülő dolgozik, ami szakértői becslések szerint legalább kétezerrel kevesebb a szükségesnél. Ez tartós túlterheltséget és állandó férőhelyhiányt okoz. Szakemberek évek óta panaszkodnak, hogy rengeteg nevelőszülő hiányzik a rendszerből, Vaskuti Gergely, a Hintalovon Alapítvány pszichológus-kriminológus munkatársa ebben a cikkben arról írt, hogy a magyar gyermekvédelem nemcsak forráshiányban, de figyelemhiányban is szenved.

Az országban több tucat, eltérő fenntartású – egyre nagyobb arányban egyházi – intézmény működteti a rendszert, különböző finanszírozási feltételekkel és szakmai gyakorlatokkal. Ez azt is jelenti, hogy az ellenőrzési és támogatási szintek nem egységesek. Bár a szabályok szerint a nevelőszülőket rendszeresen felül kell vizsgálni (korábban háromévente, 2024 óta jellemzően kétévente), a gyakorlatban rendkívül ritka, hogy valakit alkalmatlanná minősítsenek. A Direkt36 által összegyűjtött adatok alapján

a 2025-ös vizsgálatok során a több ezer ellenőrzésből mindössze néhány tucat esetben állapítottak meg problémát.

A tatabányai ügy is ezt a mintázatot erősíti: a később jogerősen elítélt nevelőszülő minden rendszeres alkalmassági vizsgálaton megfelelt, és a rendkívüli ellenőrzések sem szűrték ki. Ez felveti a kérdést, mennyire hatékony a kontrollrendszer, ha súlyos bántalmazás éveken át rejtve maradhat.

Hasonló a helyzet a pszichológiai alkalmassági vizsgálatokkal is. Bár 2024 óta ezeket központilag végzik, az aktív nevelőszülők esetében továbbra is nagyon alacsony az „alkalmatlan” minősítések aránya:

• 2024-ben 113-ból 1,
• 2025-ben 3908-ból 10 esetben született ilyen döntés.

A rendszer egyik kulcsszereplője a nevelőszülői tanácsadó, aki elvileg legalább háromhetente látogatja a családokat, és közvetlen rálátással bírhatna a gyerekek mindennapjaira. A gyakorlatban azonban szakemberek szerint ez a kontroll korlátozott:

az intézményi függés, a túlterheltség és a bizalmi viszonyok miatt a problémák nem mindig kerülnek felszínre.

A megszólaló szakemberek szerint a nevelőszülői tanácsadók szerepe nem mindig elég erős ahhoz, hogy valódi problémák kiderüljenek. Többen úgy látják, hogy mivel a tanácsadók ugyanannál a hálózatnál dolgoznak, amely a nevelőszülőket is foglalkoztatja, nehezebb számukra nyíltan kritikus megállapításokat tenni. Ahogy egy gyám fogalmazott: „nem buktatja meg egy tanácsadó a saját cégét”.

A bizalom is hiányzik a hálózat tagjai között. Egy volt nevelőszülő arról beszélt a Direkt36-nak, hogy nem mert őszinte lenni a hálózat munkatársaival, mert félt, hogy ha problémákat, nehézségeket jelez, elveszik tőle a nála lévő gyerekeket.

„Tehát, ha bárminemű lelki problémád volt, és te úgy érezted, hogy pszichológusra van szükséged, akkor sem a saját hálózatod pszichológusához mentél el, hanem inkább magánhoz, nehogy azt mondják, hogy alkalmatlan vagy”

– mondta.

A jelzési lánc sem működik következetesen: ha történik is problémajelzés, az sok esetben nem jut el a döntéshozó szintig – osztották meg a források. 

A hiányosságokat súlyosbítja a gyámrendszer túlterheltsége is: a gyermekvédelmi gyámok sokszor a törvényben előírtnál több gyereket látnak el, így a látogatások nem mindig történnek meg elég gyakran vagy elég mélyen. Előfordul az is, hogy az ellenőrzések előre bejelentettek, ami csökkenti a valós élethelyzetek feltárásának esélyét. A legkisebb gyerekek különösen sérülékenyek, mert nem kerülnek olyan intézményi közegbe – óvodába, iskolába –, ahol a problémákra könnyebben fény derülhet.

A rendszer további feszültsége a férőhelyhiány – a 24.hu épp április végén számolt be három testvérről, akik több mint egy éve nem járnak iskolába, mégsem tudják kiemelni őket, mert a gyámhatóság szerint nincs hová. A folyamatos elhelyezési kényszer miatt gyakran nem az történik, hogy a gyereket a számára legmegfelelőbb nevelőszülőhöz illesztik, hanem oda kerül, ahol éppen van szabad hely. Ezt a gyakorlatot a szakmában „lukra helyezésnek” nevezik, ami tovább gyengíti az illesztés minőségét és növeli a rendszer sérülékenységét.

Nagy Andi