Utópiának indult az egérkísérlet, társadalmi összeomlás lett belőle: Mi mehet félre egy tökéletes világban?
„A kutya is jó dolgában veszik meg” – tartja a mondás, mintha a kényelem, a túlzott jólét elkerülhetetlenül mindent tönkretenne. De vajon ez csak egy önfegyelmező népi bölcsesség, vagy van mögötte valódi viselkedéstudományi alap? A hatvanas évek végén egy amerikai etológus és viselkedéskutató egérutópiát épített, amelyben minden adott volt: bőség, biztonság, állandó ellátás – és nem volt külső veszély. Bár kísérletei nem írták újra a társadalomtudományokat, intellektuális metaforaként máig számos párhuzam vonható belőlük – Calhoun eredeti következtetése viszont ezeknél is összetettebb volt. Nagy Andi írása.
–
Nyolc egér egy tökéletes világban. Végtelen mennyiségű étel és víz, állandó hőmérséklet, puha fekhely, és nincs semmilyen külső veszélyforrás, sem ragadozó, sem betegség. Csak négy hím és négy nőstény egér a paradicsomban.
Az idilli környezetet John B. Calhoun amerikai etológus és viselkedéskutató hozta létre, aki arra volt kíváncsi, hogyan hat a népesség növekedése és sűrűsödése a társas viselkedésre. Az 1940-es évektől kezdve vizsgálta patkányok és egerek közösségi dinamikáját, és sorra építette a mesterséges egérvárosokat.
Azt figyelte meg, hogy ha a rágcsálók zárt térben élnek, ahonnan nincs menekülési útvonal, a társas működésük idővel torzulni kezd.
Az első kísérletekben párhuzamosan dolgozott egerekkel és patkányokkal, ezek még egyszerű, részben természetesebb környezetek voltak – például elkerített kültéri terek vagy farmhoz hasonló, félig nyitott kifutók –, ahol azt figyelte, hogyan alakul a hierarchia, a szaporodás és a territóriumviselkedés, ha a populáció növekedni kezd, de az erőforrások és a tér már korlátozott. Később ezeket egyre kontrolláltabb, laboratóriumi rendszerek váltották fel, ahol már minden változót ő maga szabályozott: a táplálékot, a vizet és a fizikai környezetet is.
A 25. kísérletre minden összeállt. Calhoun 1968-ban minden addiginál nagyobb és fejlettebb élőhelyet épített az egereknek.
Utópiának indult, a társadalom felbomlását eredményezte
A marylandi Nemzeti Mentálhigiénés Intézet laborjában felépített egérváros egy közel három négyzetméteres kifutó volt, falain különálló apartmanokkal, amelyeket hálós alagutak kötöttek össze. Kisujjukat sem kellett mozdítaniuk, mégis mindent megkaptak a rágcsálók, amikre szükségük lehetett. A 25. univerzum – ahogy Calhoun hivatkozott a kísérletre – nyolc tökéletesen egészséges egyeddel indult, a kutató számításai szerint a rendszer közel négyezer egeret is kényelmesen elbírt volna.
A cikkben még szó lesz arról, hogy
- a kutató szerint már jóval a biológiai kihalás előtt megpecsételődött az egérutópia sorsa.
- De hogyan bomlik fel a társadalom szövete egy látszólag tökéletes világban?
- Mihez kezdenek a nőstény egerek, ha a hímek már nem védik a territóriumukat és utódaikat?
- Milyen következtetéseket vonhatunk le az emberi társadalmak működéséről a kudarcba fulladt egérparadicsom alapján?
Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!
Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!
Szükségünk van a támogatásodra.
Megnézem a tagsági csomagokatvagy bejelentkezem
A kiemelt kép illusztráció, Forrás: Unsplash/ Nikolett Emmert
Glow
Glow