Sándor Pál filmrendező: Sosem fogom megtudni, hogyan maradtam életben

–

Jöttek a csendőrök

Sándor Pál 1939-ben született, kisgyerek volt a második világháború idején. Zsidó származása miatt az édesanyja egy ponton elküldte egy tanyára ismerősökkel, hogy ott bújtassák a kis Palikát. Erről az időszakról is elég élénk emlékei vannak a filmrendezőnek, egészen addig, amikor két csendőr mégis rátalált a tanyán. Erről így mesél:

„Kérdezték a csendőrök »Biztos, hogy keresztény vagy?«. Azt mondtam, igen. Erre ők: »Húzd le a nadrágod!«. És életben maradtam. Itt megszakad a kép. Hogy mi történt azután, fogalmam sincs.

De idáig nagyon pontosan emlékszem. Emlékszem arra, hogy a két nő itt állt mellettem, a két csendőr velem szemben. És soha az életben nem fogom már megtudni, hogy hogyan maradtam életben.

Érdekes, hogy hogyan működik az ember memóriája, a lelke, az idegrendszere. Hogy mi mindenre képes. De odáig pontosan emlékszem.”

„Nem szeretett apám, de ez nem baj”

Édesapjáról nincsenek jó emlékei. Olyan van, amikor bántalmazta, és olyan is, hogy nincs jelen az életében. Az utolsó beszélgetésük is olyan emlék Sándor Pálnak, amit nem szívesen idéz fel. Kettejük viszonyáról így beszél:

„Valószínűleg nem szeretett apám. De az én apám volt! Neki köszönhetem az életemet.

De van egy öcsém, őt például szerette. Ugye az én apám ’36-ban belépett a kommunista pártba, és ő egy hithű kommunista ember volt. De azáltal, hogy én nem szerettem őt, és ő nem szeretett engem – soha egy pillanatra nem emlékszem, hogy megsimogatott vagy megpuszilt volna –, én elmenekültem otthonról nagyon fiatalon, és így megúsztam a kádergyerekséget, szóval ez nem baj.”

„Nem voltam alkalmas a házasságra”

A nehéz gyerekkor mellett fiatalabb éveit is felidézi a rendező, komoly önkritikával illeti magát, amikor a házasságairól beszél:

„Nagyon csajozós voltam. Kétszer voltam úgy házas, hogy nem voltam rá alkalmas.

Hogy mondjam, engem teljesen megvadítottak a nők. Életem nagy élményei a női emberi kapcsolataim a férfi kapcsolatok mellett – tehát a barátságok és a szerelmek. Ennyi jót, ennyi pofára esést, jót meg rosszat néha... Nagy érzelmi kavalkád egy emberi kapcsolat, és én ezt nagyon bírom.”

Nézd meg a teljes beszélgetést itt!

Dián Dóri