–

Mi a válaszkész nevelés?

Sándorfi Réka gyermekpszichológussal elsőként azt tisztázzuk, mit is jelent a válaszkész nevelés, és miért nem helytálló a „kötődő nevelés” kifejezés.

Egy kisgyerek minden esetben kötődik a gondozó személyekhez. A kérdés nem az tehát, hogy kötődik-e, hanem az: hogyan.

A pszichológia azt a nevelési szemléletet nevezi válaszkésznek, amelyben a szülő érzékeny és következetes, a gyerek érzelmi szükségleteire az esetek többségében adekvát – vagyis a viselkedés mögött megjelenő szükséglet kielégítését célzó – választ ad. Ez a fajta válaszkész jelenlét támogatja a biztonságos kötődés kialakulását. A félreértések gyakran ott kezdődnek, hogy mit nevezünk adekvát válasznak – ez ugyanis teljesen más lehet egy csecsemő, egy kisgyermek és egy kiskamasz esetében.

„Egy csecsemőnél, de egy kisgyereknél is sokáig mondhatjuk azt, hogy minden jelzés szükségletalapú. Ezért a válaszkészség eszközei a meleg odafordulás, a testközelség, a ringatás, a mimika, a gügyögés, a kölcsönösség. Ha például egy pár hetes-hónapos síró kisbaba kiságya mellett ülünk és csendesen nyugtatgatjuk, miközben ő testközelségben szeretne elaludni, az nem adekvát válasz, mert a testközelség ebben a korban élettani szinten is alapvető szükséglet, az éhséghez hasonló jelentőségű” – mondja Sándorfi Réka, és elmagyarázza azt is, hogy

a kisbaba idegrendszere még éretlen az önálló érzelemszabályozásra. Ha a jelzéseire tartósan nem érkezik adekvát válasz, előbb-utóbb abbahagyja a jelzést. Nem arról van szó, hogy képes volna szabályozni önmagát – csupán feladja a próbálkozást.

„Egy kisbaba érzelemszabályozása az őt gondozó ember hatására fejlődik. A kisbaba idegrendszere szó szerint ráhangolódik a miénkre: