Egy hétköznapi nasival is tehetsz a demencia megelőzéséért

–

Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a mediterrán étrend és a magas vérnyomás megelőzésére szolgáló étrend lassabb kognitív hanyatlással jár együtt. Ezeknek a diétáknak közös jellemzője (más egyebek mellett) a diófélék – például dió, pisztácia, kesudió – rendszeres fogyasztása, amelyek mind hozzájárulhatnak a demencia megelőzéséhez. A Maastrichti Egyetem kutatói most arra voltak kíváncsiak, hogy a földimogyoró, amely botanikai értelemben a hüvelyesek közé tartozik, hasonló hatással bír-e az agyunk egészsége szempontjából. 

A Peter J. Joris és Lucia Kerkhof vezette holland tudós csapat tanulmánya olyan friss, hogy még szinte ropog – idén decembertől olvasható a Clinical Nutrition című szaklapban.

Az eredmények alapján pedig annyit előre elárulhatok: érdemes súgni a Mikulásnak, hogy hozzon földimogyorót is a többi nasi mellé; de azért az sem mindegy, mennyit és hogyan eszünk a rágcsából.

Csak tiszteletbeli dióféle

Bevallom, számomra új információ volt a tanulmányban, hogy a földimogyoró (Arachis hypogaea) a hüvelyesek közé tartozik, csakúgy, mint a borsó, a bab, a lencse vagy a csicseriborsó. A virágzata, a gyökérkapcsolatai, valamint a terméstípusa valóban ezt a rokonságot erősíti, annyi kivétellel, hogy itt a hüvelyes termés a föld alatt fejlődik (innen is kapta a nevét). Ugyanakkor táplálkozási profilja, a magas fehérje-, telítetlen zsírsav- és rosttartalma mégiscsak a diófélékhez teszi hasonlatossá. Ezért merült fel Joris és Kerkhof munkája során, hogy a földimogyoró idegrendszerre gyakorolt jótékony hatását is felmérjék. 

Ráadásul:

a földimogyorónak magas az L-arginin tartalma. Az L-arginin egy olyan aminosav, amely a nitrogén-monoxid szintézisében vesz részt, annak előanyaga (prekurzora). A nitrogén-monoxidról pedig tudható, hogy elengedhetetlen az erek ellazításához és a véráramlás szabályozásához. 

A tudomány szigora

A kísérletet 31 egészséges, 60–75 év közötti résztvevővel (15 nővel, 16 férfival) valósították meg, miután kizárták azokat, akiknek kardiovaszkuláris megbetegedése, cukorbetegsége, földimogyoró-allergiája volt, és azokat is, akik dohányoztak. A vizsgálat két 16 hetes periódusból, közte pedig 8 hetes „pihenő” szakaszból állt, de a kísérletvezetők, akik a memóriateszteket vették fel és különféle méréseket végeztek, nem tudták, ki hol tart a folyamatban, épp „földimogyorós időszaka” van-e, vagy sem; nehogy a viselkedésükkel akaratlanul is befolyásolják az eredményeket. 

A kétszer 16 hetes periódusban a vizsgálati személyek napi 60 gramm, azaz nagyjából két marék földimogyorót ettek, ezeket az adagokat előre kis tasakokban megkapták. 

A mogyorót hozzá lehetett adni ételekhez, de nem lehetett összetörni, melegíteni, sőt, a barna héját sem eltávolítani sem (erre még visszatérek). A résztvevők abba is beleegyeztek, hogy a kísérlet ideje alatt nem esznek más dióféléket, vagy azokat tartalmazó ételeket (például süteményeket, müzliszeleteket), nehogy ezek bezavarjanak az eredmények alakulásába. Sőt, a mérések előtt 12 órával nem ehettek semmit, előtte 24 órával nem ihattak alkoholt, előtte 48 órával nem végezhettek intenzív testmozgást. Minden mérésre reggeli idősávban, csendes, 20°C-os szobában került sor. A földimogyorót is szobahőmérsékleten kellett tárolni, emellett a résztvevők naplót is vezettek az étkezésükről. A kutatók igyekeztek tehát mindenre odafigyelni, hogy minimalizálják a mérési hiba valószínűségét. 

Szív- és érrendszeri hatások

A kísérletből az derült ki, hogy a földimogyoró fogyasztása jótékony hatással van a vérnyomásra. A szisztolés vérnyomás felső értéke ugyanis átlag 5 Hgmm-rel csökkent a földimogyoró-fogyasztási fázis alatt ahhoz képest, mint amikor a személyek nem fogyasztottak földimogyorót (mindenkit saját magával tudtak összehasonlítani a kutatásban). A pulzusnyomás pedig – a szisztolés és a diasztolés vérnyomás közti különbség, amelynek értéke az artériák merevsége miatt idős korban általában magasabb – átlag 4 Hgmm-rel csökkent a földimogyoró-bevitel hatására. Mindez azért is örömteli hír, mert a magas vérnyomás és a magas pulzusnyomás egyaránt a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a kognitív hanyatlás kockázati tényezője. 

Agyi egészség és memória

Ha mindez nem volna elég, a „földimogyoró-beavatkozás” után (ahogy a tanulmány szövege fogalmaz) a képalkotó eljárások is statisztikailag számottevő javulást mutattak ki az agyi érrendszer reakcióképességében.

A globális agyi véráramlás átlag 3,6%-kal nőtt a kontrollidőszakhoz képest, a neuronok sejttestjeit tartalmazó szürkeállományban pedig még nagyobb volt a véráramlás növekedése, átlag 4,5%.

A véráramlás 4,9%-kal nőtt a temporális lebenyben és 6,6%-kal a frontális kéregben – azokon a területeken, amelyek központi szerepet játszanak az emlékezésben, a nyelvhasználatban és a végrehajtó-funkciók (például döntéshozatal, önkontroll, tervezés) kivitelezésében. 

Ugyanakkor Peter J. Joris és Lucia Kerkhof hangsúlyozza, hogy:

a földimogyoró agyi érrendszerre gyakorolt jótékony hatása szélesebb körűnek tűnik, mint amit a dióféléknél figyeltek meg.

Azaz nemcsak bizonyos agyi régiókban, hanem az egész agyban mérhető javulást mutattak ki a földimogyoró-beavatkozás idején. A fiziológiai változásokkal párhuzamosan a résztvevők verbális memóriája is 5,8%-kal pontosabb lett egy késleltetett felismerési feladatban (random kifejezések közül több szót tudtak helyesen azonosítani egy 20 perccel korábban bemutatott listáról). 

Üröm az örömben: hogyan fogyasszuk a földimogyorót? 

Mint minden kutatásnak, természetesen ennek is vannak korlátai. Az egyik rögtön az, hogy a vizsgálatot a The Peanut Institute Foundation nevű nonprofit szervezet finanszírozta, amely a földimogyoróval kapcsolatos kutatási-oktatási projektekre szakosodott. De mielőtt reklamálnál, hogy feleslegesen vettem igénybe az idődet: a Clinical Nutrition egy komolyan vehető tudományos szakfolyóirat, amelynek munkatársai tüzetesen átnézték, majd rendben lévőnek találták a vizsgálat dokumentációját. 

A másik nehézség már kevésbé kiküszöbölhető: ez pedig az, hogy a résztvevők nyilvánvalóan tudták, mikor ettek földimogyorót, és a kutatás hipotézisét sem volt nehéz kitalálniuk. Az viszont erősen kérdéses, hogy ennek fényében az agyi véráramlásukat tudták-e ő maguk alakítani.  

Azt sem tudjuk továbbá, hogy kevesebb vagy több földimogyorónak milyen lenne a hatása. Azt viszont igen, hogy a 60 grammos, nagyjából két maréknyi adag 340 kcal körül van, tehát érdemes lehet a kalóriabevitelre is ügyelni, ha ráállsz a napi szintű fogyasztásra. 

A legnehezebb részt pedig a végére hagytam:

a kutatásban a földimogyoró (runner fajta), sózatlan (!) volt, és héjában pörkölt. Sőt, a barna héját le sem szabadott venni róla, ugyanis a barna héj rendkívül gazdag olyan polifenolokban, amelyek antioxidáns vegyületekként gyulladáscsökkentő és neuroprotektív hatással bírnak.  

Ha tehát a Télapó idén hoz földimogyorót (és jól teszi, ha rak a csizmákba), akkor érdemes kipróbálni, hogy barna héjastul eszegeted meg az ajándékot. Talán kevésbé lesz finom, de ha közben az agyad egészségére gondolsz, az jó eséllyel növelni fogja az élvezeti értékét.

Ha pedig érdekel, mi az a 14 tényező, amivel közel felére lehetne csökkenteni a demencia előfordulását a kutatások szerint, olvasd el a korábbi cikkemet. 

Milanovich Domi