Nők és gyerekek kizsákmányolása, kontroll nélkül: videójátékok normalizálják az erőszakot

–

„A No Mercy egy választásvezérelt, felnőtteknek szóló vizuális regény, amelynek középpontjában a zsarolás és a férfiuralom áll – írta a Steam a játék leírásában. – Miután a mostohaanyád viszonya tönkreteszi a családodat, új szerepet vállalsz: nem próbálod meg helyrehozni, ami elromlott, inkább magadnak követeled őt. Fedd fel legmélyebb titkait, igázd le, és tedd a játékban szereplő összes nőt a magadévá.”

A játék tehát arra ösztönözte a játékosokat, hogy „birtokolják” és „igázzák le” a nőket, miközben arra utasította őket, hogy „soha ne fogadjanak el nemleges választ”.

Ráadásul ez csak egy, a platformon közzétett számos játék közül, amelyek nyíltan ábrázolnak nemi erőszakot és incesztust. A No Mercy ugyanis nem sokkal azt követően került fel a platformra, hogy egy ausztrál férfit 11 év börtönbüntetésre ítéltek és több mint 850 ezer dollár megfizetésére köteleztek, miután egy olyan videójátékot készített, amely lehetővé tette a játékosok számára, hogy gyermekek szexuális zaklatását szimulálják – és amelynek több ezer előfizetője volt.

A No Mercy rövid idő alatt népszerű lett, petíció indult a játék betiltásáért

„Néhány napja vettem meg a játékot, és nem tudtam letenni” – írta az egyik felhasználó a Steamen. A gyorsan növekvő népszerűsége miatt sokan felfigyeltek a játékra, és petíciót indítottak. Több mint 70 ezer ember küzdött a betiltásáért és az összes platformról való eltávolításáért.

A Collective Shout nevű, a gyerekek szexualizálása ellen kampányoló civil szervezet bejelentést tett a Steamen, valamint az ausztrál besorolási bizottságnál is, amely megállapította, hogy a játék besorolatlan, ezért a felmerülő aggályok mellett Ausztráliában konkrétan illegális a forgalmazása.

A játék tartalmát övező viták miatt a No Mercy-t végül betiltották az Egyesült Királyságban, Kanadában és Ausztráliában, a nemzetközi fellépés ellenére azonban sok országban, többek között az Egyesült Államokban sem szabályozták a hozzáférhetőségét. A forgalmazó Zerat Games azonban nem sokkal később eltávolította a játékot a Steamről, mert

bár úgy vélik, hogy „ezek a szexuális fantáziák ártalmatlanok”, és „szex közben az embereknek tényleg azt kell tenniük, amit akarnak, amíg nem ártanak senkinek”, „nem áll szándékunkban az egész világ ellen harcolni”.

Azok a játékosok azonban, akik megvásárolták a játékot, a felületről történő eltávolítása után is letölthetik, telepíthetik és gond nélkül játszhatják a No Mercy-t.

2023-as adatok szerint a nők 72 százaléka játszik videójátékokkal, és a játékosok 45 százaléka nő. A női játékosok növekvő száma pedig új lehetőségeket teremt a játékfejlesztők számára, hogy inkluzívabb és változatosabb tartalmakat kínáljanak. Ennek ellenére a női játékosok körében még mindig gyakori a szexuális zaklatás, fenyegetések és más típusú online bántalmazás: egy másik tanulmány szerint a nők, különösen a fiatal nők, jelentősen magasabb arányban tapasztalnak szexuális zaklatást online, mint a férfiak.

Egy a sok közül

Susan McLean kiberbiztonsági szakértő szerint a játék csak egy példa a fiatal fiúkat célzó internetes nőgyűlölet kultúrájára. „Ez a játék visszataszító. A platformnak szégyenkeznie kellene, amiért egyáltalán felkerült a kínálatukba, nem beszélve arról, hogy mi járhat annak a fejében, aki ilyet készít” – mondja. McLean úgy véli, hogy sok szülő hozzáállása tévesen azt az érzetet keltheti, hogy az ő gyerekük nem botolhat bele ilyesmibe az interneten, védve vannak az erőszakos és szélsőséges tartalmakkal szemben. „Jobb szabályozásokra van szükség, jobb ellenőrzésekre, és arra, hogy a szülők is tisztában legyenek azzal, amit a gyerekeik látnak.”

„A nőgyűlölő és erőszakos pornográfiát és játékokat könnyen megtálalhatják a fiatal fiúk, hála a közösségi média algoritmusainak – mondja Dr. Jamilla Rosdahl szociológus. – [A pornográfia] egyre erőszakosabbá válik, ráadásul a kutatásaink azt mutatják, hogy az ilyen tartalmakat látott fiatalok konzervatívabb nézeteket vallanak a kapcsolatokról, és

a lányokkal és nőkkel szembeni kontrolláló viselkedést gyakrabban tekintik normálisnak, olyannak, ami az »igazi férfiakat« jellemzi.”

Mózes Zsófi