Végre itt van a Nyílt lapokkal második évada! Az Örkény István Színházzal közös műsorunkban a társulat művészei olyan kérdésekre válaszolnak, amiket a forgatásokat megelőzően a nézők küldtek be nekünk. Ám az első évadhoz képest változás, hogy idén a negyedik személy az asztalnál egy nem társulati tag, vagyis külsős. Illetve még feldobtuk a játékot úgy is, hogy ha a résztvevők kihúzták az Össztűz kártyát, akkor egy valakit soroznak meg a saját kérdéseikkel. A beszélgetés végén pedig még három mini játék közül egy vagy kettő várja még a művészeket. Az egyik a Szerepcsere, amikor azt kell eldöntenie az asztaltársaságnak, hogy vajon a többiek mit válaszolnának a kihúzott kérdésre, a másik a Blatt, amikor egy véletlenszerűen kiválasztott szöveget kell próba nélkül felolvasniuk, a harmadik pedig a Kvíz, ami egy izgalmas kérdéssort rejt, amit csapatmunkában kell megfejtenie a játékosoknak. Az utolsó újítás, amit bevezettünk a csengő, ami ha egyszer felcsendül, akkor a résztvevőknek fel kell gyorsítania a válaszadás tempóját, ha kétszer, akkor újra lehet lassan, kifejtősen válaszolni. A változtatások ellenére a lényeg viszont ugyanaz maradt. Nem is húzzuk tovább az időt, nézzétek meg premier epizódunkat! Az asztalnál Mácsai Pál, Patkós Márton, Józsa Bettina és Jordán Tamás.
Eljött a pillanat, itt a Nyílt lapokkal évadzáró adása! A nézői kérdésekre ezúttal Tenki Réka, Takács Nóra Dia, Máthé Zsolt és Friedenthal Zoltán válaszoltak.
A bohóc rosszcsont, öntörvényű, gyermeteg, ártatlan, spontán, elrajzolt, mint amikor a gyerek színez. A bohóc tükör, kimond olyan dolgokat is, amikre még gondolni sem merünk. A bohóc érzékeny. Egy jó bohóc szeretetteljes figura, aki adni szeretne, mutatni valamit, értéket képvisel. Egyed Brigitta pedig pont ilyen, és akár kockázatot is vállal azért, hogy 15 másodpercre megnevettessen.
Létay Dórával a Spinoza Színházban játszott Én, Zsazsa című monodrámájáról, valamint erős, modern, feminista nőalakokról beszélgettünk Gábor Zsazsától Samantha Jonesig.
A düh nőként alapélményünk, de jól leplezzük, mert réges-rég megtanultuk mederben tartani, hogy aztán időnként mégis szakadjon a gát a legváratlanabb helyzetekben, és magunk se értsük, honnan jön ez a nagy víz, ez az áradás, ami visz magával mindent, azt is, amihez ragaszkodnánk.
Iliás-Nagy Katalin csodálatos fotóriportja következik Margit néniről, aki még kútról hordta a vizet, teknőben mosott, kemencében sütötte a kenyeret, biciklivel tolta haza „nagy hassal” a tetőhöz szükséges deszkát, és látta a bombákat világítani Debrecen felett.
