A szenvedés olyan tapasztalat, ami a meg nem valósult létlehetőségeket tárja fel – Lélektani határ
Dr. Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus a hatodik epizódban
Manapság egyre több szó esik a múltbeli fájdalmas élményeinkről, a traumáinkról, ami fontos fejlemény. De ezeken a kríziseken túl a létezésünk önmagában is problematikus: embernek lenni alapvetően nehéz. Az egyetlen faj vagyunk a földön, amelyik elvileg tudatában van a saját halandóságának. Bár a végesség tényét általában ritkán engedjük közel magunkhoz, időnként mégis szembesülnünk kell az élet törékenységével, betegségekkel, gyásszal. Máskor arra eszmélünk, hogy a külső elvárások, a hétköznapok monotonitása közepette teljesen elvesztettük önmagunkat. Fenyeget minket a magány, az ismeretlentől való elemi szorongás. Miért vagyunk itt? Mi ennek az egésznek az értelme? Tényleg vágyunk a szabadságra, vagy a lehetőségébe is beleszédülünk? A sok munka önmegvalósítást vagy önkizsákmányolást jelent? A legtöbben eljutunk ilyen és ehhez hasonló kérdésekig… de hol keressük rájuk a választ egy olyan korban, amikor a mainstream pszichológia gyakran nem megy elég mélyre, vagy hajlamos biológiai folyamatokra, statisztikai adatokra redukálni az embert? A Lélektani határban dr. Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológussal, az ELTE docensével beszélget Milanovich Domi.
–
A Lélektani határ további epizódjait itt hallgathatod meg: