Az ételpazarlás a tárolásnál elkezdődhet! – Egyszerű és környezetbarát tippek az ételek, maradékok elcsomagolására

–

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de van valami fájóan otthonos érzés abban, ha a nagyszülőktől érkező szeretetcsomagokra gondolok. A duplán, kibonthatatlan görccsel fixált zacskóba tekert tejfölösdobozban érkező töltött káposzta, a szintén bombabiztosan bezacskózott tejszelet, az alufóliába tekert süti, a folpackkal körbetekert műanyag ételhordóba rakott húsleves, ezek valahogy a gondoskodás és a szeretet jelei maradtak.
Csak az a baj, hogy ez a technika rettenetesen sok szemetet jelent amellett, hogy minimálisra csökkenti az étel fogyaszthatósági idejét. Nincs szellőzés, a levegő nem jár, így minden sokkal hamarabb megromlik. 

Még jóval a járvány előtt radikálisan rákapcsoltam a hulladékmentes életre. Olyannyira, hogy a férjemet is megfertőztem: egyik alkalommal nem volt nála vászonzsák, így a baseballsapkájában mérette le és hozta el a piacon vásárolt cseresznyét. Szóval tényleg nagyon rajta voltunk, hogy a lehető leghatékonyabban minimalizáljuk a szeméttermelésünket. 

A maradékok elpakolásának és az ételek szállításának módját is ilyen szűrőn keresztül vizsgáltuk át. Elmondom, milyen módszerek felé fordultunk.

Frissen tartó viaszos kendő házilag

Hát az egészen biztos, hogy ez a megoldás igazi reveláció volt! Én korábban rengeteg alufóliát elhasználtam, és nagyon szerettem volna helyette egy olyan alternatívát, ami hasonlóan praktikus és könnyen kezelhető.

A debreceni baba-mama boltban mutatták nekem először a viaszos kendőt (létezik méh- és szójaviaszos verzió is), és azonnal beleszerettem! Képzeljetek el egy kendőt, amit ugyanúgy rá lehet hajtogatni egy edényre, mint az alufóliát. A kézmelegtől kiválóan formázható, ám hamar lehűl és nem mozdul sehova, mereven a helyén marad. Nemcsak csomagolásra jó, de frissen is tart! Az egyik legszemléletesebb példa, amikor avokádóval teszteltem. A felszeletelt avokádómaradékot méhviaszkendővel fedtem le és arra számítottam, hogy másnap minimum barna foltos lesz, de még inkább fekete. Nagyot tévedtem, szerencsére: gyakorlatilag ugyanolyan állapotban maradt, mint amikor elcsomagoltam. Az almával hasonló eredményt értem el, úgyhogy igen lelkes lettem!

A kendőt langyos, kézmeleg szappanos vízzel lehet lemosni, pillanatok alatt megszárad, és használhatod újra. 

A boltban kapható változatokat kicsit drágállottam, főleg, hogy azért ez fogyóeszköz olyan családban, ahol a családtagok mindig elhagynak mindent (itt most nem magamra gondolok). Úgy éreztem, egy kendő nem ér annyit, hogy terrorban tartsam miatta a környezetemet, hogy márpedig ezt nem dobjuk a kukába, sem a mosogatógépbe (mert a forróság oldja a viaszt ugyebár), tartsa mindenki nagy becsben.

Úgyhogy a neten megnéztem, hogy lehet házilag gyártani ilyen kendőt, és meg is csináltam! Nem lett olyan tökéletes a végeredmény, mint amit profik készítenek, de tökéletesen működött. 

Régiségkereskedésben vettem egy nagy csomag zsebkendőt, mindenféle méretben, mintában, színben. A nagy részét rendesen zsepinek használjuk, évek óta nem vettünk papír zsebkendőt, a gyerekek az oviban, iskolában először azt se nagyon tudták, mi az. Párat befogtam viaszos kendőnek, csak annyi kellett hozzá, hogy rászórtam méhviaszpasztillát (de a viaszlap is tökéletes), sütőpapírt tettem rá, és rávasaltam, aztán a másik oldalán megcsináltam ugyanezt, utána már csak a szárítóra csipeszelve meg kellett száradnia, és kész is volt. Tíz percig tartott az egész művelet, és két évig használtuk ezeket a kendőket, amíg az egyik költözésünk idején el nem vesztettük őket. Úgyhogy most megint aktuális, hogy újra készítsek párat. 

Azt még hozzá kell tennem, hogy

azon túl, hogy frissen tart, praktikus és környezetbarát, még iszonyú jól is néz ki. 

Ételhordók, befőttesüvegek

Az igazán környezetbarát megoldás az, amihez SEMMI újat nem kell beszerezni. Ez az igazság. Szóval a kendő lehet, hogy frissen tart és nagyon klassz megoldás, de aki úgy van vele, hogy maradna a hozott anyagnál, annak elég szétnéznie a kamrában. A befőttesüvegek, ételhordók abszolút alkalmasak arra, hogy maradékokat tároljunk bennük! Érdemes ügyelni rá, hogy ha nem átlátszó a dobozunk, akkor ráírhassuk, mi van benne és akár a dátumot is, hogy mikori az étel, így elkerülhetjük az olyan helyzeteket, amikor már nem merjük megnézni, mit rejt a doboz, nehogy a tartalma ránk támadjon, ahogy levesszük a fedelet. Én nagy befőttesüveg-rajongó vagyok, pohárként is használom őket, de fűszerek és maradékok tárolására is, ráadásul átlátszók, így nem rejtegethetnek semmi váratlan meglepetést. Egy hátrányuk van, a tetők párosítása, ami egy állandó projekt és nincs rá tudományos, se hétköznapi magyarázat, miért tűnnek el egyes tetők. Talán a fél pár zoknik szöktetik meg őket? És vajon miért van az, hogy kivétel nélkül mindig rossz a tető, amit rá akarok rakni a dobozra? Hiába tűnik úgy, hogy pont passzol, az fix, hogy elsőre nem jót veszek elő. Én ezt úgy oldottam meg, hogy időnként kiborítom a műanyag dobozokkal teli költöztetődobozt (mert az újrahasznosítás jegyében a költöztetődobozok aktív szereplői a kamránknak), és a gyerekeknek az a dolguk, hogy mindegyik dobozra rárakják a megfelelő tetőt. Tíz-húsz perc nyugi nekem, játék nekik, és még egy feladatot is kipipálhatunk. Pár hétre.

Éljen a vákuumozás!

Ha már az ételhordóknál tartunk, van egy megoldás, ami szintén kiváló alternatívája lehet az újrahasznosíthatatlan, hatalmas ökológiai lábnyommal bíró folpack- és alufólia-rémuralomnak. Ez pedig nem más, mint a vákuumcsomagolás! Én korábban akkor voltam nagy híve a vákuumzsákoknak, amikor ingáztunk Berlin és Debrecen között, és a helytakarékosság jegyében a ruhákat vákuumzsákban raktam a bőröndbe, és porszívóval kiszippantottam minden levegőt a zsákokból. Ugyanezzel próbálkoztunk az egyik költözésnél is, de sajnos ott a zacskók nem bírták a strapát és kiszakadtak, ami cseppet sem volt vicces, sem környezetbarát.

Visszatérve az ételekhez:

a vákuumcsomagolás egyértelműen megnöveli az étel élettartamát, tovább marad friss, és műanyag tasakkal még helytakarékos megoldás is.

Én azért, ha tehetem, nyilván kerülöm a zacskós opciókat, így ez számomra nem jön szóba, de már létezik olyan is, hogy direkt erre kialakított ételhordókba rakod az ételt, lezárod a fedelét, és egy szelepen keresztül egy készülékkel (egy botmixeres változattal például, aminek van levegőszívó funkciója is) minden levegőt kiszívhatsz a dobozból. Már turmixgépek is léteznek ilyen funkcióval, így az elkészült smoothie tovább marad friss, tovább őrzi meg a maximális tápanyagtartalmát.

Ne dőljünk be a zöldre mosásnak!

A hulladékmentes „trendet” meglovagolva megszaporodtak a szilikonos, gumis megoldások, amik persze felváltják a mindennapos szeméttermelést, de attól még az előállításuk ökológiai lábnyoma irtózatos, ráadásul a végén ugyanúgy újrahasznosíthatatlan szemét lesz belőlük, szóval ezek közel sem környezetbarát megoldások.

Ha hulladékcsökkentésre adjuk a fejünket, mindig gondolkozzunk kritikusan, mérlegeljünk, mit ad az egyik oldalon és mit vesz el a másikon, ha megveszünk valami elvileg környezetbarát holmit.

Egészen hajmeresztő környezetbarátnak nevezni műanyag és szilikontermékeket, de a marketing láthatóan működik, mert mindenhol látni az intelligensen nyúló fedőket. Nem ördögtől való persze, ha ilyen is van a háztartásban, de azért óva intenék attól mindenkit, hogy ilyesmikből halmozzon fel a zöldítés jegyében, mert ezzel sajnos csak becsapnánk magunkat, annak meg semmi értelme. 

A legegyszerűbb, legkézenfekvőbb megoldás

Aki nem szeretne bajlódni új dolgok beszerzésével, annak még mindig ott van a világ legszimplább és leginkább környezetkímélő megoldása…

…a tányér.
Bizony.

Én már szinte sportot űzök abból, hogy tulajdonképpen mindent le lehet fedni egy másik tányérral. Ha, mondjuk, a gyerek meghagyja a reggelijét, lefedem egy kistányérral, aminek a tetejére mehet a félbevágott citrom, amit szintén lefedhetek egy kis műanyag müzlistállal és így tovább. Tényleg nincs ennél egyszerűbb! Szóval ha valaki szeretné csökkenteni a szeméttermelést a konyhában, nem kell feltétlenül arra várnia, hogy beszerezze a tökéletes hulladékmentes fittyfirittyet hozzá. Ha a szándék megvan, az felturbózza a kreativitást, és magunkat is meglephetjük vele, milyen könnyen kiválthatók a megszokott csomagolóanyagok. 

És aki esetleg azon aggódna, hogy sütéskor nem lesz mivel lefedni a tepsit, annak ezúton jelzem, hogy a fedeles jénaik, cserépedények mellett itt is jó a tányéroshoz hasonló megoldás. Legutóbb a rakott krumplit konkrétan egy másik tepsivel fedtem le. Működött. Mondom, csak akarni kell. 

És nektek milyen bevált tippjeitek vannak?

Szabó Anna Eszter

A képek a szerző tulajdonában vannak