–

Csipsz, pornó, magány, elidegenedés?

Sem prűd, sem totálisan technikaellenes nem vagyok, mégis be kell vallanom, hogy sok évvel ezelőtt jeges rémülettel töltött el, amikor először láttam, hogy egy iskolaudvaron tíz–tizenkét éves fiúk egy padon félrevonulva, hangosan röhögve pornót néztek a szüleiktől kapott okostelefonon. Sokkolt a látvány,

aggódni kezdtem a felnövekvő (vagy már fel is nőtt) generációk deformált intimitásképe és az emberi érintéstől mentes, gépiesedő szexualitás miatt. 

Azt talán ma már nem kell részletezni, mert evidencia, hogy a pornó torz képet fest az emberi szexualitásról, és széles kínálata ellenére is csak egy szűk szegmens megismerését teszi lehetővé, ezáltal pedig a saját, valódi vágyak megismerésének gátjává válhat.

Az iparág növekedésével párhuzamosan felerősödtek azok a hangok, melyek azt jósolták, hogy a virtuális valóság és a mesterséges intelligencia szextechnológiai fejlesztései antiszociális, szexvezérelt bestiákká fognak minket tenni. Olyanokká, akik magukra maradva a technikai eszközökkel, az otthonaik magányában csak zabálnak, és magukat szinte „kómába maszturbálva” teljesen leszakadnak a valóságról. 

Útmutatás a technikának és az azt használóknak

Vannak azonban olyan emberek is, mint Bryony Cole, ő egy – a technológia iránt elkötelezett – ausztrál születésű szexinfluenszer, vagy nevezzük egyfajta szexmozgalmárnak, aki képes megmutatni a szextechben lévő potenciált is. Amióta elindította a Future of Sex című podcastját, nemcsak a világ minden tájára hívták előadásokat tartani, de a hangja elérte a technológiai és szórakoztatóipari cégeket is. Ma már tekinthetünk rá úgy, mint aki elindított egyfajta új, eddig hiányzó közbeszédet a szexualitás terén, és némileg befolyással bír a szextechnológia irányára is. Kutatásai és az évente megjelenő Future of Sex jelentése mára a szexipar iránymutatói is lettek. 

Szerinte – és itt kapcsolódik a témánkhoz – a szexuális technológiában sokkal nagyobb potenciál rejlik, mint gondolnánk, hiszen képes forradalmasítani a szexedukációt, fejlesztheti az intimitási készségeket, segíthet a nemi identitás feltárásában, a valós kapcsolatok őszinte, tabumentes szexuális kommunikációjában, a preferenciák megtalálásában, azaz sokféleképpen javíthatja a szexuális életünket.

Virtuális valóság mint segítség

Meglátása szerint a szexuális felvilágosításban virtuális valóság lehet a leghasznosabb segítőnk a jövőben. Ő maga az előadás-sorozatai révén rengeteg emberrel találkozott, akik arra panaszkodtak, hogy tinédzserként nem kaptak megfelelő tájékoztatást sem az iskolákban, sem a szülőktől. 

Ha a szexuális felvilágosításról kérdezzük őket, a fiatalok leginkább fehér falakra, fülledt tantermekre, kínlódó oktatókra emlékeznek. Ezért aztán egyre komolyabban foglalkozik a szextech-szcéna a virtuális valóságban megjeleníthető edukációs platform létrehozásával. Ez talán megnyitja az utat a fiatalok számára a szexualitás megismeréséhez. Egyúttal beszél többek közt a biztonságról, a beleegyezéses szexről, arról, hogyan és mire érdemes nemet mondani, és egyáltalán hogyan érdemes a szexszel kapcsolatban kommunikálni. (Hasznos társadalmi kezdeményezés volt pár éve a Lube River-sorozat és Brynory Cole szerint ilyen a Georgia Technológiai Egyetem fejlesztése is, amely virtuális valóság útján segíti az egyetemista lányok életét oly módon, hogy különféle, az egyetemi életben gyakran előforduló helyzeteket generál, így a résztvevők gyakorlás útján megtanulhatják, hogyan utasítsák el magabiztosan a számukra nemkívánatos partner közeledését.)

Emellett tanítja az önérintést, az önmagunk és preferenciáink felfedezését, a szexpozitivitást az önkielégítési technikákon keresztül úgy, hogy annak célja „nemcsak” a gyors kielégülés, hanem az oda vezető út izgalmassá, örömtelivé tétele is. 

De mit mond a szexuálterapeuta a virtuális felvilágosításról?

Csörgits Kinga szerint mindent érdemes lehetőségnek tekinteni, és tesztelni, amely a fiatalok szexuális edukációját segítheti. Véleménye szerint a legfontosabb a szexedukációban a biztos alapok kialakítása, azaz annak megismerése, hogy számukra mi az, ami belefér egy intim helyzetbe, és mi az, ami nem. Erre már az érdeklődés felébredésének fázisától lehet fokozatosan készülni, hogy mire a valódi, testi kapcsolatok kialakulnak, feltérképezhessék a fiatalok a vágyaikat, és egyben kialakíthassák saját határaikat is. Ha ez adott, akkor a társas kapcsolatok első, bizonytalan lépéseinél is képesek lesznek könnyebben kommunikálni a vágyaikról, és magasabb szexuális tudatosságról indítanak. 

Természetesen ehhez nem létszükséglet a virtuális valóság használata, a helyes felkészítés minden hiteles formája jó – vagy jó lenne.

Szakértőnk hangsúlyozza, hogy bárminemű edukáció akkor segít a legjobban, ha megfelelő környezetben történik, és akkor válhat hitelessé, ha a szülő is szembenéz a fontos kérdésekkel, akár a saját szexualitásával is.

A terapeuta szerint a szülő hozzáállása a kulcs, a hatékony szexedukáció velük kezdődik. A szülő tudja időben kialakítani a gyerekkel a bizalmi légkört, na meg privát, nyugodt környezetet biztosítani arra, hogy a tinédzser felfedezhesse önmagát. Ehhez magasszintű önismeret és szextudatosság is szükséges, különben a hozott minták (szégyen, bűntudat, elfojtás, tiltás, abúzus) észrevétlenül épülnek be a gyermek szexualitásába is.   

Csörgits Kinga szavaival élve:

„Egyfajta jolly joker, ha a szexualitás terén fejlesztjük magunkat, hiszen ez mindenre kihat. A saját szexualitásunk helyes kialakításával, megélésével együtt a személyiség más területei is fejlődnek. Ezáltal minden téren tudatosabbak leszünk, fejlődik a kommunikációs és önkifejező-képességünk, a testtudatunk, és képessé válunk arra, hogy – nem csupán szexuális téren – felismerjük emberi kapcsolataink értékét. Biztos alapokról indulva könnyebben megérezzük a szexuális helyzetek közti különbséget és azok vonzatait, azaz egy egyéjszakás kalandba például nem képzeljük bele egy házasság lehetőségét, és a mélyebb vonzalmat is helyén tudjuk kezelni nem csak szexuális síkon.”

A fentiek ismeretében Kinga minden olyan kezdeményezést üdvözöl tehát, amiből profitálhatnak a fiatalok, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy érzése szerint

„a virtuális valóság és a technológia csak kiegészítheti, előkészítheti a szexről való tudást, és a finomabb technikák elsajátításában nem feltétlenül segít. Hiszen az érintés, az intimitás, a vonzódás, a vágy miértjeinek megértése már inkább önismeretfüggő és hús-vér kapcsolatokban tesztelhető, tapasztalható”.

Érdemes lehet tehát esélyt adni a tudatosan építő szándékú, átgondolt szextech-újításoknak, de csakis egyfajta hibrid formában gondolkozva: segítségként, nem kizárólagos megoldásként tekintve rá. Ennek az új fejezetnek köszönhetően a szexedukáció terén elhanyagolt, és a pornó miatt gyakorta félreinformált fiatalok képesek lesznek felfedezni, jobban megérteni saját szexualitásukat, amit aztán valós kapcsolataikban kamatoztathatnak, és megszűnik a téma tabusítása a közösségekben. 

Marossy Kriszta

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Roy JAMES Shakespeare, Pexels/W R