Nekünk, nőknek hinnünk kell abban, hogy odatartozunk, hogy elég jók vagyunk – Interjú Christine Gall mérnöknővel

–

Christine gimnázium után katonai szolgálatot teljesített, majd a göteborgi Chalmers Műszaki Egyetemre járt, ahol mechatronikai mérnökként végzett. Dolgozott Svédországban, az Egyesült Államokban, Kínában és Ausztráliában – többnyire férfiak uralta iparágakban: telekommunikációs, információ-technológiai (IT) és orvostechnológiai területeken. Két éve az autóiparra nyergelt át, ahol egy új márka, a Lynk&Co 33 fős, UX design, azaz felhasználói élményt és kezelői felületeket tervező csapatát irányítja Göteborgban. Számos mérnöki munkája mellett közel öt éven át egy Kínában működő nemzetközi női szervezet igazgatótanácsát is erősítette.

Trembácz Éva Zsuzsanna/WMN: Dolgoztál minőségi mérnökként és UX designerként, jelentős termékfejlesztésekért feleltél, és kutatási projekteket vezettél. Ugorjunk vissza egy kicsit a gyerekkorodba. Mi érdekelt a legjobban?

Christine Gall: Az érdeklődési köröket tekintve, azt hiszem, meglehetősen átlagos voltam. A sportok közül nagyon sok mindent kipróbáltam, de ami igazán megfogott, az a kosárlabda volt. Az egyik tanárunk beíratta valamennyi lányt az osztályunkban kosárlabda edzésre. Nagyon jól játszottunk, így a helyi, göteborgi csapat jelentős részét mi adtuk. Egészen addig kosaraztam, amíg el kellett döntenünk, hogy folytatjuk-e a sportot versenyszerűen. Én ezt nem vállaltam.

T. É. ZS./WMN: Milyenek voltak az iskolai éveid?

Ch. G.: Könnyen ment a tanulás, jó voltam matematikából és svéd nyelvből. Arra emlékszem, hogy az egyik tanár egy osztálytársammal és velem külön foglalkozott, mert az osztály előtt jártunk ezekből a tárgyakból. Az első emlékem arról, hogy házi feladatot csinálok, a középiskolából való. Korábban is csinálhattam, de soha nem kellett igazából erőfeszítést tennem, hogy jó tanuló legyek. Meghatározó élmény volt még a középiskola után a katonai szolgálat.

A svéd katonaság tábort szervezett lányoknak, annak érdekében, hogy több nőt vonzzon soraiba. Én a gimnázium második és harmadik osztálya között egy hetet töltöttem egy ilyen táborban. Emlékszem, hátizsákokat pakoltunk, meneteltünk, ételt készítettünk. Csak lányok vehettek részt, és a tisztek is nők voltak, akik saját tapasztalataikról meséltek nekünk.

T. É. ZS./WMN: Jó, hogy említed ezeket a meghatározó élményeket. A Telenor és a Plan International Skandináviában végzett kutatása azt is vizsgálta, hogy mi okozza a nemi egyenlőtlenséget STEM (science, technology, engineering, mathematics), azaz tudományos, technológiai, mérnöktudományi és matematika területeken az északi-európai országokban, hiszen lényegesen több férfi dolgozik ezeken a területeken. A te döntéseidet és a műszaki területhez való vonzódásodat hogyan befolyásolták ezek a tényezők?

Ch. G.: Nem emlékszem, hogy különösebb támogatást kaptunk volna az iskolában. Számomra sokkal meghatározóbb volt újságíró édesapám, aki információ-technológiai területen is dolgozott. A munkája miatt kapott egy MacPlus számítógépet 1984-ben. Én imádtam a gépet; játszottam rajta, házi feladatot írtam, szóval sokat ültem mellette, hogy felfedezzem, mit is lehet vele csinálni. Tizenkét éves voltam, amikor egy touchtype-program segítségével megtanultam gépelni, amiért ma is hálás vagyok.

Az iskolában közben elég keveset tanultunk számítógép-használatról, egészen a kilencedik osztályig szinte semmit. Aztán műszaki középiskolát választottam, ahol magasabb óraszámban tanultuk a matekot és a számítógép-tudományt, mint a humán tárgyakra fókuszáló gimnáziumok. Tudtam, hogy ez az irány sokkal több lehetőséget ad majd a felsőoktatásban számomra, mintha a humán tárgyak felé fordultam volna.

T. É. ZS./WMN: Tapasztaltál-e gyerekkorodban vagy a tanulmányaid során bármilyen nemi alapú sztereotípiát?

Ch. G.: Nem, soha. Ilyesmi egyszerűen nem volt jelen a gyerekkoromban. Azzal kapcsolatban sem mondott soha senki semmit, hogy STEM-fókuszú középiskolát választottam.

T. É. ZS./WMN: Az egyetemen automatikai és mechatronikai mérnökként végeztél. Mit csinál egy automatikai és mechatronikai mérnök?

Ch. G.: A mechatronika az elektronika és mechanika kombinált területe. A mechatronikai mérnökök robotokat terveznek, gyártósorokra robotokat programoznak, vagy az utóbbi időben gyakran dolgoznak mesterséges intelligenciával. Az egyetem utolsó évében úgy döntöttem, hogy technikai kommunikációra fókuszálok, vagyis azt tanultam, hogyan lehet megfelelően átadni a technológiát a felhasználóknak, felhasználói felületeket tervezni, vagy akár befektetőknek ötleteket eladni. Nagyszerű rendszerek vannak sokféle funkcióval, de ezeket csak akkor fogják használni az emberek, ha jó felhasználói felülettel rendelkeznek. Így egyetem után UX design területen helyezkedtem el, amely egy olyan tervezési folyamat, amelynek eredményeképp a megalkotott termékek magas felhasználói élményt nyújtanak. Két évvel később az Electrolux ausztrál tervezőközpontjába kerültem, ahol stúdiómérnökként és UX designerként technikai és felhasználói szempontból vizsgáltam a designtervek kivitelezhetőségét. Sütőktől kezdve a hűtőkön és tűzhelyeken át valamennyi termék felhasználói felületét terveztem.

T. É. ZS./WMN: Milyen tapasztalataid voltak Ausztráliában női mérnökként?

Ch. G.: Érdekes volt, mert Svédország sok éve küzd a nemi egyenlőségért, törvények szabályozzák a munkahelyi nemi diszkriminációt, és társadalmilag nagyon határozottan kiállunk az egyenlő lehetőségekért, de a munkahelyeken még mindig van számos nemi alapú probléma. Két dolog tűnt fel nagyon hamar Ausztráliában. Társasági szinten megfigyelhető, hogy sokkal jobban elválnak a nemi szerepek, például grillezéseknél a hölgyek készítik a salátát, és bort isznak, míg a férfiak feladata a hússütés, amihez sört fogyasztanak. Munkahelyi kontextusban azonban mindezek ellenkezőjét tapasztaltam: soha senki nem kezelt másként vagy nem becsült le azért, mert nő vagyok és ebben a pozícióban dolgozom. Ugyanezt tapasztaltam Kínában tíz évvel később, illetve a jelenlegi kínai cégnél is, ahol dolgozom.

Amikor egy nő technológiai területen szeretne elhelyezkedni, lehet, hogy az elején meg kell ugrania számos akadályt, de ha rendelkezik a megfelelő végzettséggel, akkor csak a tudás és a feladatkörből adódó rang számít.

Lényegtelen, hogy nő vagy – ha te vagy a vezető, akkor hallgatnak rád, mert te vagy a vezető. Sajnos ez nem mindig működik így Svédországban.  

T. É. ZS./WMN: Miben más mindez a hazádban, mi lehet a különbség oka?

Ch. G.: Svéd tech-cégeknél dolgozó nők tapasztalták, hogy úgy érzik, nem hallgatják meg őket, a technikai tudásukat nem tisztelik, vagy akár lekezelően bánnak velük. Sem Ausztráliában, sem Kínában nem tapasztaltam ilyesmit. Nem tudok egyértelmű választ adni, hogy mi lehet ennek az oka, az elméletem szerint a hierarchikusabb szervezeti felépítéssel lehet kapcsolatban. Svédország régóta törekszik a lapos szervezeti struktúrára, az egész szervezetet átható felhatalmazó kultúrára, ami azzal jár, hogy a hierarchiát kevésbé tisztelik az emberek, ami jó, de időnként rossz is lehet. Az is jellemző, hogy a nők még most is kevesebbet keresnek, mint a férfiak, bár számtalan kormányzati és szakszervezeti törekvés is van a különbség áthidalására.

T. É. ZS./WMN: Az Eurostat 2018-as adatai szerint a svéd nők a férfiak fizetésének 87,8 százalékát kapják. Magyarországon pedig a 88,8 százalékát. Női szervezetben is dolgoztál vezetőként. Mi az, ami kihívást jelentett abban a szerepben számodra?

Ch. G.: A dél-kínai Kantonban a Kantoni Nemzetközi Nők Egyesülete, a Guangzhou Women’s International Community igazgatótanácsában dolgoztam. Ez a szervezet kulturális és egyéb programokkal fogja össze az ott élő külföldi nőket, miközben számos oktatási, gyerekeket és állatokat segítő alapítványt támogat. Ez volt az első alkalom, amikor csak nőkkel dolgoztam együtt. Általánosságban azt tapasztaltam, hogy nagyon másképp megy a döntési mechanizmus a női és férfi csoportokban. A férfiak hajlamosak megnézni az A, B, C és D érveket, majd döntést hozni, míg a nők inkább konszenzusra törekszenek.

Az is különbség volt, hogy a nők nagyon sok bizonytalanságot erősítő kifejezést is használnak: „azt hiszem”, „talán”, „lehetne”, „csinálhatnánk”, ahelyett, hogy egyszerűen azt mondanánk: „azt javaslom, hogy csináljuk ezt”. Sajnos emiatt kevésbé tűnnek határozottnak a nők.

Egy női csoportban nehezebb felállni, és kézbe venni az irányítást. Ha úgy látom, hogy egy megbeszélésen nincs kinevezett vezető, szívesen felvállalom ezt a szerepet, de látom, hogy másképp kell kommunikálni és döntéseket hozni egy női közösségben. Félreértés ne essék, egyik sem jobb, mint a másik, egyszerűen másfajta az együttműködés, és másképp zajlik a párbeszéd a két csoportban. Ennek persze vannak kulturális okai is.

T. É. ZS./WMN: Hogyan zajlik mindez Svédországban?

Ch. G.: Ott nagyon fontos a konszenzus, ami valószínűleg összefügg az egyenlőségre való törekvéssel, és a lapos szervezeti felépítéssel (minden dolgozó egyben vezető is – a szerk.) , úgyhogy döntéseknél fontos az egyetértés, és az, hogy lehetőség szerint mindenki beálljon a döntés mögé.

T. É. ZS./WMN: A világon sok helyen, például az Egyesült Államokban is egyre nagyobb figyelmet fordítanak a STEM-tantárgyak oktatására, de folyamatos a vita arról, hogy az „A” elem, azaz az Art, a művészetek is szerepet kapjanak-e ebben az oktatásban, hiszen így olyan gyerekeknek is sikerélmény lehet a matematika vagy a fizika, akik hagyományos módszerekkel nehezebben sajátítják el ezeket a tantárgyakat. Te hogy látod ezt?

Ch. G.: Én nem tanultam művészetet sem a középiskolában, sem az egyetemen, de most tervezőközpontban dolgozom, úgyhogy látom, a művészetek hozzáadott értékét. Egy UX designer csapatot vezetek a Geely Design Global cégnél, ez nagyon kreatív és művészi közeg. Egy termék tervezésénél három dolgot kell figyelembe venni: a megfelelő funkcionalitást, a pozitív felhasználó élményt és a vonzó esztétikumot. Attól függően, hogy ki a célközönség, az arányok változhatnak. Szerintem a mérnökök mindenképpen kamatoztathatják a művészetekben szerzett tapasztalataikat, ismereteiket, de ugyanez igaz fordítva is: a művészeti oktatás is hasznosíthatja a funkcionális megközelítést.

T. É. ZS./WMN: Az Egyesült Államokban és Európában is hasonló tendencia figyelhető meg az elmúlt években: növekszik a STEM-területeken az állások száma, míg egyre kevesebb lány jelentkezik ezekre a területekre. Egy dán szakértő, Natasha Fils Saxberg, egy interjúban azt mondta, hogy „szükség van nőkre a digitális világ megtervezésében, mert jelenleg főként férfiak tervezik azt férfiaknak, és képzeljük el, milyen értékeket hozna az, ha a designtervezés sokszínűbb lenne”. Szerinted milyen értékeket tudnak a nők hozzáadni a STEM-területekhez?

Ch. G.:

 Afelé hajlok, hogy ne tulajdonítsak nagy jelentőséget a nemeknek. Ha belegondolok, nem is tudom, hány férfi és hány nő van a 33 fős csapatomban.

Interjúztatom a jelentkezőket, és azt veszem fel, akinek a legjobb a végzettsége és legmegfelelőbb a tapasztalata. Csoportdinamikát tekintve mindenképpen jobb, ha férfi és nő is dolgozik egy csapatban, de a szakmai oldal és a képességek szempontjából soha nem tapasztaltam különbséget férfiak és nők között.

T. É. ZS./WMN: Évek óta női vezetőként dolgozol olyan területeken, ahol túlnyomó a férfiak aránya. Mi az, ami számodra kihívást, és mi az, ami segítséget jelent?

Ch. G.: Svédországban, technológiai területen még mindig vannak olyanok, akik kevésbé vesznek komolyan, mert nő vagy. Amikor Sydney-ben frissen kinevezett projektmenedzserként először kellett a gyárba mennem, ahol 55+ éves ausztrál férfiak dolgoztak, 28 éves, magas, szőke, svéd lányként, azért tartottam tőle. Tudatosan alulöltöztem, mert azt gondoltam, hogy senki ne a ruházatomra figyeljen, hanem arra, amit mondok. De az előnyöket is mindenképpen megemlíteném. Most az autóiparban dolgozom, ami meglehetősen konzervatív terület, sok férfi munkatárssal. Női designvezetőként számos konferenciára meghívnak, hogy megoszthassam a tapasztalataimat, így pozitív figyelmet is kapok. Az előny, hogy ha így sikerül kiemelkedni, akkor könnyebben szerezhet magának nevet az ember ebben az iparágban.

T. É. ZS./WMN: Napjainkban mi jelenthet kihívást egy pályakezdő fiatal lány számára, aki STEM-területen helyezkedne el?

Ch. G.: Szerintem Svédország nagyon jó hely arra, hogy lányok műszaki és technológiai szakmákban dolgozzanak. A nőknek keményebben ki kell állni magukért, és fel kell készülniük arra, hogy lehetnek olyanok, akik még mindig a nemük alapján ítélik meg. Van egy fiatal nő a csapatomban, aki nagyon tehetséges, de úgy érezte, szeretne megtanulni jobban kiállni saját magáért, ezért egy nőknek szóló retorikai tréningen fog hamarosan részt venni. Itt egyszerű és hasznos prezentációs technikákat tanítanak, amelyek segítenek a meglévő hitelessége erősítésében.

T. É. ZS./WMN: A Telenor kutatása arra is kitér, hogy három fő akadálya van annak, hogy lányok STEM-területet válasszanak. Elsőként említik a sztereotípiákat, azaz: mire képes, és mit csinálhat egy fiú és egy lány – akár már az óvodában megjelennek ezek a szerepek. A második szerint a lányok – különösen 13-14 éves koruk környékén – kevésbé hisznek saját képességeikben, hogy jók lehetnek ezeken a területeken, a harmadik pedig a férfiak irányába történő erős nemi eltolódás ezeken a pályákon.

Ch. G.: Szerintem mindhárom valóban releváns jelenség. A harmadik különösen, hiszen, ha a cégek nem tudnak követendő példaképeket felmutatni, akkor kevesebb lányt lehet az adott területre csábítani.

Érdekes volt megfigyelni a fiam kínai óvodájában, mennyire másképp viselkedtek a fiúgyerekek a karateórákon, mint a lányok, amikor arra kérték őket, hogy üssék meg a bokszzsákot; a fiúk bátran nekiálltak püfölni, míg a lányok sokkal visszafogottabbak voltak.

Egy ismerősöm ovijában a szülők valakit fel akartak kérni arra, hogy tanítsák meg a hároméves gyerekeknek, hogyan viselkedik egy jó kisfiú és egy jó kislány. Ilyen nem fordulhat elő Svédországban. Ha mi, felnőttek elkezdünk különbséget tenni a gyerekek között a nemük alapján, akkor az ott marad a fejükben.

T. É. ZS./WMN: Sokat lehet olvasni mostanában a svéd óvodák gendersemleges oktatásáról, amelynek egyik célja, hogy lebontsa a nemi sztereotípiákat. A négyéves lányod is ilyen oviba jár?

Ch. G.: Valamennyi óvoda gendersemleges, és annyi a lényege, hogy az óvónők nem bánnak másképpen a lányokkal és a fiúkkal, ugyanazokat a játékokat játszhatják, ugyanúgy kommunikálnak velük.

T. É. ZS./WMN: Szerinted hogyan lehet a STEM-területeket vonzóbbá tenni nők számára?

Ch. G.: Nagyon fontosnak tartom a példaképeket, olyan nőket, akikre a fiatal lányok felnézhetnek. Az iskoláknak is jelentős szerepe van ebben, és elengedhetetlen, hogy a lányok számára is elérhetők legyenek a STEM-kurzusok, hogy ők kipróbálhassák magukat ezeken a területeken. Tudom, hogy vannak STEM-táborok lányoknak – hasonlóan a mi katonai táborunkhoz –, és ezt pozitívnak tartom.

T. É. ZS./WMN: Hogyan lehet megtartani a női alkalmazottakat STEM-területen?

Ch. G.: Mindig nehéz a jó munkaerőt megtartani.

Szerintem fontos a mentorok szerepe, hogy egy férfiak uralta területen dolgozó, pályakezdő fiatal női szakember mellett legyen valaki, aki segít az akadályok leküzdésében.

T. É. ZS./WMN: Svédország elöl jár a nemi egyenlőséget tekintve a kormányzati szférában; a parlamenti képviselők 44 százaléka nő, míg a privát szférában – főleg a felső vezetők között – lényegesen alacsonyabb a nők aránya. Létezik az üvegplafon a privát szektorban? Mit lehet tenni ellene?

Ch. G.: Ez szerintem kétoldalú jelenség; egyrészt a cégeknek is keresniük, és támogatniuk kell a potenciállal rendelkező női szakembereket.

Másrészt nekünk, nőknek is hinnünk kell abban, hogy odatartozunk, hogy elég jók vagyunk, hogy az adott pozícióban lehessünk, hogy helyünk van az igazgatóságban vagy a felső vezetésben. Interjúkon nem szokatlan, hogy egy férfi és nő ugyanazzal a tapasztalattal rendelkezik, de míg a férfiak sokkal határozottan beszélnek róla, a nők szerényebbek az érdemeik taglalásában.

Nagyon sok tehetséges nő van STEM-területen. Jobban és keményebben ki kell állnunk a tudásunkért, a képességeinkért és önmagunkért. Gyakorolnunk kell, hogy elhagyjuk a sok bizonytalanságot sugalló kifejezést, elismerni a tudásunkat, és valóban hinni abban, hogy idetartozunk: ebbe a szakmába, ebbe a munkakörbe, ebbe a vezetői pozícióba.

Trembácz Éva Zsuzsanna

Képek forrása: Christine Gall