Vissza a XV. századba! – Egy friss magyar energiakövet zero waste-tippjei

– 

Irány egy középkori fürdőszoba!

Amikor meghallottam, hogy Diána a szabadidejében a XV. századi életmód-rekonstrukciójával foglalkozik, azonnal kíváncsi lettem rá. Oké, a jól bevált vécépapír helyett nem fogunk lapuleveleket használni, de mindenképpen izgalmas, hogy a műanyaggal vezérelt korunk előtti időkben az elérhető anyagok adta egyszerűséget akár innovációnak is felfoghatjuk.

Nem, nem vagyok megrögzött műanyagellenes, a XXI. századi ipar és kereskedelem sok területén egyszerűen nincs olcsóbb és jobb alternatíva az úgynevezett műanyagok széles spektrumánál, szóval ne legyünk szemellenzősek: műanyagokra igenis szükségünk van a kétezres években. (Erről írt a zacskómentes világnapon Bajcsi Áron vegyész PhD-hallgató ebben a cikkében.) A kérdés csak az: valóban ennyire? Valóban minden célra? És tényleg addig használjuk ezeket a tárgyakat, amíg csak lehet?

Hogy lesz valakiből környezetmérnök?

„A gyerekkoromat egy kis faluban, Fábiánsebestyénben töltöttem” – kezdi Dia. 

„Visszagondolva, kifejezetten környezetbarát életmódot éltünk, de ez nem volt tudatos. Olyanokra gondolok, hogy amióta az eszemet tudom, anyukám komposztál, de nem a hulladékcsökkentés, hanem a jó humusz miatt, amit imádnak a virágok. Vagy a maradék ételt mindig a fagyisdobozban fagyasztjuk le a mai napig.

Édesanyám már felső tagozatos koromban mondogatta nekem, hogy felnőttként környezetvédelemmel kellene foglalkoznom. És bár erről nem tudott meggyőzni a szentesi gimnáziumi évek alatt – emelt szinten magyarból és franciából érettségiztem – végül csak igaza lett…”

Dia az ismerősei révén talált rá egy nagy létszámú csapatra, amelynek tagjai a középkorral foglalkoztak a maguk és mások szórakoztatására. A fiatal lány egyre jobban beleásta magát a témába, és nyolc másik csapattaggal, egymástól függetlenül nekiálltak kutatni a középkori századok sajátosságai után.

„Amikor szóba került a dolog, akkor derült ki, hogy mind a kilencen a XV. századba szerettünk bele, ám ki-ki más okból. Volt, akinek a harcászat tetszett, másnak a kultúra. Nekem főleg az, hogy az akkor élt emberek sokkal műveltebbek voltak annál, mint ahogy az a mai köztudatban kering.

Elképesztő technológiákat használtak, kizárólag a természetből merítve az ötleteket. Lenyűgözött az a szervezettség, ahogyan a hétköznapjaikat élték.

Természetesen megvoltak a törvényeik, a jogaik és a kötelezettségeik is – tanultak és szórakoztak, pont úgy, mint mi most, csak a 600 évvel ezelőtti lehetőségeikhez mérten.”

Hogyan élt egy nő a XV. században?

„Nyilván még nem volt műanyag – tehát mindent, amit csak tudtak, eredendően többször használatosra terveztek a XV. században” – szögezi le Diána, és felvázolja nekem egy átlagos polgár életvitelét, mert sajna a nemesség bizony akkoriban is pazarló életmódot folytatott.

Kora reggel tehát a háziasszony kiment a kertbe, vagy elsietett a piacra az aznapi ebéd hozzávalóiért. A kertben szedett zöldségeken természetesen nem volt semmilyen csomagolás, a piacra pedig mindenki vitte magával a természetes anyagból font kosarát. A főzéshez gyakran használták fűszerként akkoriban a mentát, ezt az igénytelen, gyorsan növő »gyomnövényt«. Kipróbáltam, erkélyen, lakásban, cserépben is megél. Így van ez néhány más fűszerrel is, könnyen termeszthető bárhol a petrezselyem, a metélőhagyma, a kapor. Ha kicsit szorgalmasak vagyunk, és gondozzuk őket, egyáltalán nem kell megvenni – és máris nincs csomagolás, nincs hulladék.

Főzés és mosogatás

Apropó, főzés: XV. századi konyhatündér elődünk az ételt fakanállal kevergeti, nem valamilyen könnyen olvadó polimer eszközzel. Az elhasznált fakanál megmosva, felaprítva, gond nélkül mehet a komposztra.

„Ebéd után halomban áll a mosatlan? Nos, a XV. századi nő forral egy adag vizet, beleaprítja a háziszappant, így kap egy jó lúgos elegyet” – sorolja Dia, aki ezt a zsírmentes mosogatást is kipróbálta a gyakorlatban. Ha több szappant adunk a vízhez, tehát nagyobb koncentrációban tartalmaz tisztítószert, máris jöhet a mosás!

Fából készült dézsa, víz, állati szőrből készült kefe, házi szappan. Ebből maximum hulladék keletkezhetett, szemét semmiképp. Ma nyilván ott vannak a modern technológia vívmányai, így a mosógép is, de nyugodtan használhatunk természetes anyagokból készült házi szappant, amit akár magunk is elkészíthetünk. Számtalan jó recept kering az interneten.

Tisztálkodáshoz a ház ura borotvakést használ, ennek mai zero waste-megfelelője a cserélhető pengéjű borotva. Fürdéshez a tengeri szivacs, ami a kereskedelmi útvonalakon akkoriban bárkihez eljutott, eljut ma is. Ha elhasználtuk, szintén mehet a komposztra a fakanál mellé, a jó meszes vázat szinte „megköszöni” a keverék.

Diána a XV. századi öltözködést is részletesen tanulmányozta

A kizárólag természetes anyagokat, a férfiak lenvászon ingét, gyapjúnadrágját és doubet-jét (ez egy spéci zeke volt) bizonyos éghajlatok alatt és időjárási viszonyokban ma is lehetne hordani némi fazonigazítással, a nők hosszú, lenvászon ruháját, amelyet egy másik, hosszú gyapjúruha alatt viseltek viszont nehezen tudnám elképzelni a városi kerékpározáshoz, vagy, mondjuk, egy Pilates-órán.

A XXI. század modern, légáteresztő kelméi itt előnyben vannak – bár a kevert szálú, mesterséges anyagok egy emberöltő alatt sem bomlanak le, és textilipar még mindig az ez esetben előkelőnek egyáltalán nem mondható második helyet foglalja el a legszennyezőbb iparágak között. A fast fashiont és a túlfogyasztást lebirkózva itt a kevesebb több elv lehetne irányt mutató.

„Pontosan azért van nehéz dolguk a régészeknek, mert a régi ruhák simán lebomlanak, hacsak nincs valamilyen különleges, gátló körülmény a talajban – míg a mai műszálas ruhadarabok maximum a mikroműanyagig képesek bomlani. Szerencsére ma már néhány, elérhető árakkal dolgozó divatcég nagy figyelmet fordít arra, hogy ruhadarabjai a lehető legtöbb természetes anyagot tartalmazzák” – mondja Dia.

Ne legyünk restek felkeresni ezeket a lehetőségeket, mert a természetesanyag-alapú öltözködés a közérzetünknek is jobb, nem csak a környezetünknek!

Íme, néhány középkori sminktrükk

„Amikor a XV. századi divatról beszélünk, szinte azonnal érkezik a kérdés: és a nők már akkor is sminkeltek? Sminkeltek. De nem minden módszerüket ajánlom kipróbálásra!” – int óva Dia.

Például cinnabarit-ásványból kinyert higany-szulfidot használtak pirosító púder gyanánt. A higany nagyon veszélyes a szervezetünkre, de ők ezt még nem tudták. Más természetes anyagokkal is bátran kísérleteztek, sokféle festékanyagot készítettek el házilag. Ezekkel megfestették a textileket, ha pedig a festőfőzet befogta a bőrüket, miért ne kenték volna azt az arcukra?

Ilyen főzet készülhetett diófalevélből, bodzából, hagymából, szinte minden növényből, ami leforrázva kiadja a színét. Ezeket a praktikákat egyébként úgynevezett házikönyvekbe írták vagy íratták le.

Az akkori zero waste-szépségtrükkök közül garantáltan ma is működik a cukrozatlan kakaópor mint barna szemhéjpúder, valamint a kávézacc-cukor-olívaolaj mint bőrradír. A szem tusvonala pedig elkészíthető egyszerű a patikában kapható aktív szénnel vagy egy mandula megégetett végével.

„Ám minden éremnek két oldala van” – jegyzi meg Dia – tehát lebbentsük fel a fátylat a már a XV. századra is jellemző környezetszennyezésről!

„Már akkor is készültek olyan anyagok, amelyek nemhogy nem lebomlók, de még veszélyesek is voltak. Ismerték és használták is előszeretettel az üvegből készült tárgyakat (lebomlási ideje körülbelül egymillió év), és cserépedényekben főztek, amelyek mind a mai napig szinte ép állapotban kerülnek elő a föld mélyéről. Mentségükre szóljon, hogy majdnem egy életen át használták az edényeiket és ez számunkra is irányadó lehetne. Hulladék mindig fog keletkezni, a mi feladatunk az, hogy csökkentsük a mennyiségét, amennyire csak tudjuk.”

Készségszinten az energiáról

Én is azok közé tartozom, akik irigykedéssel vegyes csodálattal néznek a Bea Johnson-követőkre, akik egy befőttes üvegnyi hulladékkal terhelik csak a környezetüket, de valójában nem a semmi szinte elérhetetlen elvében hiszek, inkább az odafigyelős csökkentésében. Nem várok ugyan megerősítést ebben Diánától, de azért örülök, mikor ő is a low waste fontosságát említi.

„A műanyagokat manapság sokan elvből elutasítják, pedig szükségünk van rájuk, csak meg kell tanulnunk okosan használni.

Használjuk újra, ha van rá lehetőség, élettartamuk végén pedig gyűjtsük jól, szelektíven! Így újra valami hasznos készülhet ezekből a tárgyakból, az anyag bent maradhat a körforgásban. Termék, hulladék, feldolgozás, termék, hulladék és így tovább.

Egyébként hiszem, hogy ha mindenki csak a legalapvetőbb dolgokat betartja, már rengeteget tettünk a Földért. Használjunk vászontáskát, gyűjtsük szelektíven a szemetet, ne folyassuk a vizet feleslegesen! – és lehet bővíteni a listát. Nem kell egyből a zero waste, a fokozatosság és a tudatosság a fontos” – hívja fel Dia figyelmet a legfontosabb dolgokra. 

Mit csinál egy energiakövet?

Debreczeni Diánának a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal energiaköveti pályázatát az egyetemi témavezetője – egyben jó barátja – ajánlotta. A fiatal, lelkes lánynak egyből megtetszett a program, a pályázati anyag megírását egyenesen szórakozásnak tekintette: valós tanórát tervezett az energiatudatossággal témakörének feldolgozásához, látványos kísérlettel kiegészítve.

„Nekem korábban meggyűlt a bajom a fizikával, úgyhogy a célom: valahogyan izgalmassá és könnyen érthetővé tenni ezt a tárgyat.

Energiakövetként a jövő generációjára koncentrálok. Őszintén remélem, hogy mire mi, egyetemisták szülők leszünk, addigra a hulladékra is mint energiaforrásra tud majd tekinteni a társadalom. 

Követségem alatt szeretném elérni, hogy a diákok készségszinten tudják, mi az az energia. Ha ezt sikerül elmélyíteni a fejekben, akkor már egyenes út vezet oda, hogy igenis gazdálkodni kell az energiával, a hogyan pedig már csak ráadás.” 

Dia egy éven át lesz magyar energiakövet (a csapatban van még Hornyák Gábor, Gyarmati Vince és Várda Ernák), az egyetemen még három félévet kell teljesítenie. Környezetmérnökként szeretne dolgozni utána, de szívesen foglalkozna kutatással is – legyen szó akár a XV., akár a XXI. századról.

Kocsis Noémi