–

A karanténban dolgozó újságírók szentje ő

A szegény ember lova volt ő mindig. Azért szerették, tartották és becsülték meg, mert a leglehetetlenebb terepen, a legkiszámíthatatlanabb klímaviszonyok között is ment, vitte a terhet, legyőzött minden akadályt. A karavánok méltatlanul mellőzött szereplője volt, hiszen olyan hegyeken tudta átjuttatni az árut, ahol a tevékkel meg sem lehetett próbálkozni. 

Az igénytelenség, amit bőséges táplálék és kellemes viszonyok mellett nem tartunk igazán pozitív tulajdonságnak, aranyat ér a viszontagságos időkben.

Egyszerű étkezési igényeit tükrözi, hogy olyan növények kapták róla a nevüket, mint a szőrös szárú szamárkenyér vagy a szintén szúrós szamárkóró. A szamárnak egészen kiemelkedő a „vércsököny-” tartalma, amitől az ember idegeire megy. Ha azonban megnézzük, hogy ezzel milyen helyzeteken tud úrrá lenni, láthatjuk, hogy a makacsság életmentő lehet krízisek idején. 

A jól nevelt szamár egy gyereknek is engedelmeskedik, de ha bántalmazzák, elhanyagolják, akkor veszélyesen elvadulhat.

A mostani szamarakat a szomáliai és a núbiai szamarak nemesítésével tenyésztettük ki. Persze nem mi, magyarok (mi nem ősi szamaras nemzetként tekintünk magunkra), bár lehet, hogy (S)Zamárdiban másként gondolják ezt. Az oly sokra tartott ökörnél rugalmasabb és sokoldalúbb állat volt mindig is, az idők során azonban rendre háttérbe szorult. 

via GIPHY

Ember és szamár – összetartoznak

Tudhatjuk, hogy az emberi kultúra vándorlásához nagyon nagyban hozzájárultak a szamarak is. Ahol az emberi szamárság elterjedt, ott megjelentek a szamarak is. Nem kellett szén, hogy befűtsék a kazánjukat, nem kellett nekik elektromosság, hogy az akkumulátor reggel beröffentse a motort. Mozgásban tartották az áruk és az emberek nagy rendszerét, kulturális vérsejtekként hordozták egyik helyről a másikra mindazt, ami az egyik helyen volt, a másik helyen meg még nem.

A társadalmak számára tehát a szamár legalább olyan fontos volt, mint az írásjelek megjelenése, a fazekasság vagy a fémművesség.

A szamarak mérete nagyon változatos lehet, vannak egészen aprók, amelyek beférnek az asztal alá, és vannak olyan nagyok, amik egy tanáriban sem tűnnének alacsonynak. Ha a szamárcsalád gyereket szeretne, akkor nem kilenc, hanem tizenkét hónapra előre kell tervezniük, eddig tart a teherhordók vemhessége. A kemény fizikai munkát végző kékgalléros szamarak várható élettartama alig tizenöt év, míg a nyugati egészségügyi ellátórendszert élvező, fehérgalléros hobbiszamaraké akár ötven év is lehet. 

A gyárakban történő robotolást és a multiknál lehúzott tizenhat órás munkanapot is ők találták fel. 

Elképesztően keményen tudnak dolgozni, és ezt irigylésre méltó egykedvűséggel teszik. Van valami lenyűgöző abban, hogy ők még akkor is húzzák a szekeret, hajtják a malmot, cipelik a málhát, amikor már minden más állat rég kikészült. Nem vacakolnak a generációs különbségeken, nem okoskodnak, tudják, hogy mindez szamárság lenne. Melóznak, mert tudják, hogy ezért tartják őket, és ezt egy pillanatig sem bánják. 

via GIPHY

Illik megállni egy pillanatra, és rácsodálkozni, hogy mire mentünk volna a világban a szamármentalitás nélkül.

Ha ló nincs, szamár is jó

A ló fantasztikus társa az embernek, de sokkal igényesebb, finomabb, érzékenyebb jószág, mint a szamár. Testi ereje jóval meghaladja a szamárét, így nem mindig könnyű eldönteni, hogy szamarunk legyen, vagy lovunk. Erre a dilemmára egy öszvérmegoldást találtunk ki: kereszteztük a két közeli rokon fajt, a lovat és a szamarat. Az így létrejött állat nagyobb termetű lett, mint a szamár és igénytelenebb, mint a ló. (A kis termetű, viszont bosszantóan igényes kombinációt pedig lefoglalta magának az ember…) 

Az öszvérek csak rettentő ritkán szaporodnak, ezért újra és újra keresni kell egy jó szamárcsődört és egy megfelelő lókancát. 

A magasságbeli különbség nem akadályozza meg a testi szerelmet, ha mégis, akkor nem a kis kifli-nagy kifli a megoldás, és nem is a szamárlétra használata, a kancát ugyanis nemes egyszerűséggel egy kis gödörbe állítják.

A szamár ráadásul zebrával is tud kereszteződni, az utódot nevezhetjük szabrának vagy zebmárnak. (A zebrás kereszteződésekkel külön cikkek foglalkoznak, múltkor például egy olyanba futottam bele, ami úgy kezdődött, hogy „Ha kerékpárral zebrát keresztezel…”, nos, ez annyira abszurdnak tűnt, hogy nem is olvastam tovább.) 

A szamár nem a múlt

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ami nincs a közelünkben, az vagy nem létezik, vagy már a történelem része, élő emlék. A szamárral is így vagyunk, pedig ma is negyvenmillió ilyen jószágot tartanak világszerte. Nagy részük ma is mezőgazdasági hasznot hajt, pásztorok mellett szolgál, fogatot húz. Nem is gondolnánk bele, hogy micsoda helyzetekben kulcsszereplő manapság is. 

via GIPHY

Afrikában például olyan közösségekben, ahol a HIV és az elvándorlás nagyon lecsökkentette a férfiak számát, a nőknek kell egyre több nehéz mezőgazdasági munkát végezniük. A kulturális hagyományaik azonban tiltják az ökörrel zajló női munkát, így csak a szamarakat tudják befogni. De nem kell afrikai példákat keresni, van Szerbiában is olyan farm, ahol fejős szamarakat tartanak. 

Mivel egy szamárkanca egy nagyobb pohárnyi tejet ad egy nap, így belátható, hogy az ebből készült sajtok a világ legdrágábbjai közé tartoznak. A sajt és a joghurt mellett kozmetikumokat is készítenek a tejéből a modern kori Kleopátráknak.

A szamár hangja magyarul iá, angolul hee-haw, a valóságban azonban egy krosszmotor, egy olajozatlan talicska és egy könyörtelen matracpumpa hangmintáiból keverte a nagy DJ.

A magyarok szamárszeretete megmutatkozik abban is, hogy külön becenevet adtunk neki, ő többségünknek csak csacsi. Külön fajtánk is van magyar parlagi szamár néven, és szamártenyésztő egyesület is vigyáz arra, hogy ez a kedves jószág még sokáig előcsalogassa belőlünk a gyereket. Nemcsak a mai nemzetközi szamárnap apropóján, hanem minden egyes alkalommal, amikor összefutunk vele, vagy amikor magunk is a szamárpadon találjuk magunkat.

Kökéndy Ákos

Kiemelt kép: Getty Images