Barabási Albert-László: A járvány kezelése csak egy dolog, de közben a társadalom egy nagy százalékát kisemmizzük

–

„Ebből nagy baj lesz, Laci!”

Amikor Barabási Albert-László és kisebbik fia, Leo január második felében hazaérkeztek tokiói utazásukból, a magyar kutató közvetlen kollégáját, a bostoni Network Science Institute másik irányítóját, Alessandro Vespignani fizikust nagyon rossz lelkiállapotban találta. „Szinte összement néhány centit a rá nehezedő nyomás alatt”, idézte föl a jelenetet az előadásában. És egyáltalán nem csodálkozik olasz származású kollégája akkori kétségbeesésén.

A világjárványt ugyanis, számításaik szerint, januárban lehetett volna „megfogni”. Februárban már késő volt. 

„Ebből nagy baj lesz, Laci, ha nem csinálunk semmit”, mondta Barabásinak kollégája a találkozásukkor.

Alessandro Vespignani és csapata 2001 óta foglalkozik a különböző vírusok terjedésével és a járványok kutatásával. Részt vettek a 2009-es H1N1- (sertésinfluenza-) és a 2014-es ebolajárványok vizsgálatában és kezelésében. Eredményeik és tapasztalataik néhány évvel ezelőtt fontos és kézzelfogható tudásanyaggá álltak össze, amelyet a tudósok és az őket támogató szervezetek vezetői (például Bill Gates ebben az öt évvel ezelőtti videóban) kemény hangú figyelmeztetésként próbáltak tolmácsolni a döntéshozóknak. Kevés sikerrel. Pedig a tudományos világban évek óta konszenzus van arról, hogy nem az a kérdés, hogy lesz-e világjárvány, hanem az, hogy mikor, és mennyire leszünk képesek felkészülni rá.

Barabási Albert-László szerint például Vespignani hiába kért forrást és támogatást arra, hogy megfelelő létszámú tudományos csapatot építsen és működtessen a kutatóintézetnek otthont adó Northeastern Egyetemen. Az ebolajárvány sikeres leküzdése után egy mindössze három-négy főből álló team felvételére elegendő pénzt kapott.

Még idén januárban sem igazán hallgattak rájuk a döntéshozók – vagy nem akartak hinni nekik. Sokan pánikkeltésnek, ijesztgetésnek gondolták a szavaikat, sőt még március közepén is többekkel beszéltek, akik nem hittek a járvány létezésében. A fizikus szerint nagyon érdekes volt látni, ahogy a politikusoknak más-más tempóban esett le, hogy mennyire súlyos a helyzet. És nem csak a döntéshozóknak, a társadalomnak is.

„Az emberek ugyanis nem hiszik el a krízist, amíg nem látják. A törvényeket pedig a krízisek írják.”

Éppen ezért szerinte januárban reménytelen lett volna lezárni Amerikát vagy Magyarországot. Öt év múlva, a mostani tapasztalattal a hátunk mögött, már talán meg lehet csinálni kellő időben.

„Most olyan mennyiségű folyamatos kérdésözön és tanácskérés zúdul ránk a szövetségi és állami vezetőktől, hogy ahhoz egy kétszáz fős tudományos csapatra lenne szükségünk – mondta a magyar kutató. – Felértékelődött a tudomány. De bárcsak ne így kellett volna eljutni idáig.”

„Folyamatosan épül ki a nyájimmunitás mindenhol, sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy ezt bevalljuk”

Barabási Albert-László szerint a döntéshozók most a világon mindenhol nagyon nehéz helyzetben vannak. Hiszen nem elég az epidemiológiai szempontokat mérlegelniük.

A lépéseiket nagyban meghatározzák a lehetőségeik: például ahol nem áll rendelkezésre elég teszt, ott egyszerűen nem fognak tudni többet tesztelni. Szerinte ez a helyzet hazánkban is.

A világhírű hálózatkutató szerint Magyarország szinkronban lépett a nyugat-európai intézkedésekkel, és kellő időben kezdte el korlátozni a mobilitást és a társas kapcsolatokat, a kezdeti hezitálás után az iskolákat is bezárta. Magyarország jobb helyzetben van, mint az Egyesült Államok, mert van központi egészségügyi rendszer, amelyben nyomon lehet követni, hogy hol vannak a megbetegedések. És jobb a helyzetünk például Romániánál is, ahol a rengeteg, Olaszországból hazatérő vendégmunkás valósággal berobbantotta a járványt, így gyorsan több gócpont is kialakult.

Mindamellett a tudós szerint itthon sokkal többet kellene tesztelni, és nagyobb súlyt fektetni a kontaktkutatásra.

„Amit Magyarország csinál […] valóban sokkal több beteg van otthon, mint amennyit bevallanak, valóban sokkal kevesebbet tesztelnek, mint amire szükség lenne – de mindenhol ez van, mert nincs elég teszt – mondta Barabási Albert-László.

– Kivéve néhány olyan országot, amely nagyon agresszívan lépett föl járványügyben, mint például Németország vagy Dél-Korea.”

A hazai fertőzöttségi mutatókat a föntiek miatt szerinte érdemes tízzel felszorozni. 

A kutató elmondta, hogy a kormányok a korlátozásokat lépésről lépésre rendelik el, ezek a döntések pedig szükségképpen politikaiak.

 „Bizonyos eszközbeli feltételekre van szükség ahhoz, hogy az újabb intézkedéseket bevezessék. A vírus terjedése szempontjából az egész világot azonnal le kellett volna zárni két hónapra. De itt emberekről, folyamatokról, politikai döntéshozatalról van szó.

A járványügyi kezelése csak az egyik dolog. De közben kisemmizzük a társadalom egy lényeges százalékát.”

A tudósok körében világszerte az a konszenzus alakult ki, hogy a korlátozó intézkedések bevezetésében, illetve majd enyhítésében egy olyan arányt kell megtalálni és folyamatos húzd meg, ereszd meg mérlegeléssel megtartani, hogy a társadalom hét-nyolc százaléka maradjon fertőzött. Így lehet hatékony ütemben kialakítani a nyájimmunitást, amelyre Barabási Albert-László és intézetének kutatói szerint mindenképpen szükség lenne ahhoz, hogy az új koronavírus-járvány újabb hullámára már megfelelő mértékű immunitással rendelkezzen az emberiség.

Emellett nagyon sokat kellene tesztelni mindenhol, és a fertőzötteket, valamint a velük közvetlen kapcsolatba lépőket karantén alá vonni. Azt mondja, a vírustól megszabadulni ugyanis nem lehet, helyette az immunitást kell felépíteni.

„Folyamatosan épül ki a nyájimmunitás mindenhol, és sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy ezt bevalljuk.”

Ezt a hét-nyolc százalékot nagyon nehéz lesz jól belőni, ezért azt mondja, nem kell azon csodálkoznunk, ha az enyhítéseket újabb szigorítások követik majd, és néhány látszólag egymásnak ellentmondó intézkedés születik. Hosszadalmas és lassú folyamatra kell számítanunk, amelyben a döntéshozóknak mérlegelniük kell, hogy milyen mértékben terjedt el a vírus az adott országban, hogy mennyire szabálykövető a közösség, és hogy mennyit tudnak tesztelni.

A kutató szerint ott, ahol rengeteget tesztelnek, hamarabb feloldhatják a szigorításokat.

A napi fertőzöttségi adatokat érdemes úgy figyelni, hogy az enyhítésekhez kéthetes folyamatos csökkenés kell, addig nem lehet változtatni a stratégián.

„Ennek a járványnak óriási ára lesz”

Noha a bostoni hálózatkutató intézet most csak a világjárvány epidemiológiai kutatásával, a gyógyszerkutatásokkal és -tesztekkel foglalkozik, a magyar tudós sem tudja figyelmen kívül hagyni a helyzet elképesztően mély társadalmi-gazdasági hatásait. Az persze, hogy milyen mélységű lesz mindez, országról országra változik, nincs egységes mérőszám. De az már most látható a nyugati világban általában – így például az Egyesült Államokban is –, hogy a társadalom élesen kettészakad a járványhelyzet miatt. 

„A tehetősek leálltak, a szegények mozognak, mert nem tehetnek mást, szolgáltatni kell azoknak, akik le tudtak állni. Mi egy nagyon szerencsés állapotban vagyunk, mert olyan munkánk van, amit értelmesen lehet folytatni bezárva is. Megrémülök, amikor elképzelem a társadalom harminc százalékát, akik nem úgy élnek, mint mi – ott hihetetlen problémák lesznek a következő hónapokban. Ennek a járványnak óriási ára lesz; 

a fertőzésben elhunytak aránya elhanyagolható lesz azokéhoz képest, akik a gazdasági és társadalmi hatások miatt nem fogják túlélni ezt a krízist” – mondta a magyar kutató.

Ezen a ponton a webinárium közönségében – noha nem láttam őket, de – szinte tapinthatóan megállt a levegő. Ezt érezhette Barabási Albert-László is, aki gondolatnyi szünet után így folytatta:

„Jó hír, hogy össze tudott fogni a társadalom, hogy a tudomány képviselőiben, a művészekben, és sok mindenki másban mekkora rejtett energia szabadult föl. Sokan meg tudtuk oldani, hogy leállunk, a világ viszont nem állt le. A nagy rendszerek még nem álltak le, élelmiszer van, áram van, internet van.

A világ nem állt le.”

És jó hír az is, hogy ez a megnövekedett, rejtett tartalékokat is felszabadító tudományos, kutatói világhálózat gőzerővel dolgozik az új koronavírus elleni vakcinán – amely Barabási szerint jövő év elejére juthat el olyan állapotba, hogy embertömegeket kezdhessenek beoltani vele.

Első körben természetesen a vírus által leginkább veszélyeztetett egészségügyi dolgozókat kell majd beoltani, az új koronavírussal kapcsolatos kutatásokból ugyanis az látszik, hogy

számukra nemcsak a nagy kitettség jelent kockázatot, hanem az is, hogy nagyobb dózisban kapják a vírust, mint az átlagemberek, ezért náluk a betegség lefolyása is más, súlyosabb lehet.

Ennél gyorsabb segítség lesz majd annak a munkának az eredménye, amelyet a bostoni kutatóközpontban ők is végeznek. Az elmúlt hetekben a világon létező mintegy hétezer gyógyszermolekulát átválogatták, és kiválasztottak közülük ötvenet, amelyek ígéretesek lehetnek a COVID-19 kezelésében. Ezek tehát már létező gyógyszerek, ha a következő hetekben lefolytatott tesztelések eredményt hoznak, akkor elkezdhetik használni őket a kórházakban világszerte. 

A legjobb hír pedig az olcsó, tömeges tesztekhez fűződik. A magyar fizikus azt mondta, hogy a gyorstesztek hatása rövid távon ugyanolyan pozitív lehet, mint az orvosságoké. A technológia már létezik, és már csak „csomagolás kérdése”, hogy mikor és hogyan lehet őket tömegekhez eljuttatni. 

Most kezdődik a XXI. század

És hogy mire számítsunk a jövőben? Az ezt firtató kérdésre előadása vége felé Barabási Albert-László keserű derűvel idézte fel egy közelmúltbeli filozófiai olvasmányát:

„Emlékszik valaki arra, hogy mi történt a huszadik században az első világháború előtt? Na ugye!” 

A világhírű magyar hálózatkutató szerint valami hasonló a helyzet most, a huszonegyedik században. Most kezdődik a XXI. század. Az új koronavírus által okozott világjárvány átírja a történelmet, és ami ezután következik, az lesz „az új normális”.

Aggodalommal, folyamatos védekezéssel, tesztelésekkel, vissza-visszatérő korlátozásokkal, az internetes munkavégzés térnyerésével, sokkal több személyes adat szolgáltatásával. És – reményei szerint – még valamivel: azzal, hogy tanulunk abból, ami eddig történt, és komolyabban vesszük a tudomány és képviselőinek szavait.

D. Tóth Kriszta

Kiemelt kép eredetije: barabasi.com