Nincs élesztőd? Süss répakenyeret!
Lehet, hogy most, amikor mindenki igyekszik abból főzni, amije van, nem kerítünk nagy feneket egy nemzetközi répanapnak (se), de nekem személy szerint feldobta a hetemet, hogy répás recepteket tesztelgettem napokon át. Főleg, mivel a karantén egyik következményeként az étkezéseink száz százaléka otthon zajlik, hetven százalékát én találom ki és legalább nyolcvan százalékát én állítom elő. Így három hét után a legnagyobb problémám nem az élesztőhiány vagy a hozzávalók házhoz rendelése, hanem a kegyetlen ötlettelenség. Úgyhogy szemezgessetek a répás gyűjteményemből (igen, élesztőmentes kenyér is van benne). Aztán répázgassatok. Ja, az mást is jelent. Mindegy, azt is csinálhatjátok, csak ne répareszelés közben. (Ez már sokszoros képzavar.) Maradjunk a konyhánál. (Mondjuk, ott is… mindegy, hagyjuk.) Jöjjenek a receptek. Tóth Girlzonborad Flóra írása
–
Megoldás a karantén kenyérproblémáira: élesztő helyett répa menjen a kenyérbe!
A receptet eredetileg a Good Food magazin legfrissebb számában találtam, de több ponton módosítottam rajta – bár nem tudhatjuk, mennyire ártottam neki, de akkora sikert aratott, hogy a gyerekeim azt kérték, hogy ezentúl csak ilyen kenyeret süssek (amúgy nem szokásom a kenyérsütés, még karantén idején sem, szóval ezt viszonylag könnyű lesz betartani).
A recept nagyon egyszerű:
- 4 répa megpucolva és lereszelve
- 200 g liszt
- 25 g finomra aprított mogyoró
- 3 tojás
- 50 g görög joghurt
- 3 evőkanál méz
- 1 teáskanál sütőpor
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- ½ teáskanál só
- 1 evőkanál szerecsendió
- 2 evőkanál olívaolaj
Az eredeti recept szerint a répát kicsit elő kell sütni, de én inkább elég finomra reszeltem, és csak mindent összekevertem (még csak nem is géppel) és egy kenyérformában 160 fokos sütőben 45 perc alatt készre sütöttem.
Az én kedvenc feltétem a tormás sajtkrém és az alma, de a gyerekeim sima sajtkrémmel fogyasztották, elképesztő mennyiségben, még melegen.
Ovis retró – deluxe verzióban
Utoljára az oviban ettem répafőzeléket, de szerintem ott nem diós sajtkrémmel sűrítették, az eredetileg mascarponés recepthez ugyanis pont nem volt megfelelő alapanyagom, de megoldottam, és nem is ártott neki.
Egy fej lila hagymát felaprítottam és egy kis olívaolajban megpirítottam, majd hozzáadtam nagyjából nyolc közepes répát lereszelve. Egy kicsit pirítottam együtt, majd felöntöttem az utolsó adag alaplevemmel, amit a fagyasztóból rántottam elő. (De vízzel is finom lesz.) Épphogy nem lepte el. Tettem bele egy evőkanálnyi za’atar fűszerkeveréket, sót és egy icipici mézet, majd puhára főztem (ez nagyjából tíz-tizenöt perc volt). Közben mascarpone hiányában 20 dkg (vagyis két doboz) diós sajtkrémet kikevertem egy evőkanál étkezési keményítővel, és belekevertem a répás cuccba. Egy kis koriander szuper lett volna hozzá, de pont nem volt itthon.
A vegán recept, amit „visszahúsevősítettem”
Az az igazság, hogy ez Steiner Kristóf receptje: keftedes, vagyis görög répafasírt, isteni fűszerzéssel. És nem tudom, hogy Kristófnak hogyan tapad össze magától, de nekem csak tojással sikerül szépre, úgyhogy azt is szoktam bele tenni (bocsi, Kristóf).
A lényeg, hogy a hagymát, a fokhagymát, a reszelt répát és a fűszereket (római kömény, kurkuma, fahéj, szerecsendió) megpirítjuk egy kis olívaolajon, kis vízzel felöltve tulajdonképpen masszává főzzük – így kapunk formázható anyagot. Ebbe még megy aprított dió és zsemlemorzsa, és az én csaló verziómban tojás is. Ebből készítek golyókat, amiket közepes mennyiségű repceolajban szoktam kisütni. Mi, akik nem vagyunk vegánok, tejföllel esszük, de Kristóf görög salátát ajánl hozzá.
A gyerekek kedvence: répalacsinta
Most, hogy a sztenderd reggeli mellett tízórait és uzsonnát is elő kell állítanom a gyerekeimnek, örömmel veszek minden olyan receptet, ami nem az, hogy „törj össze két tábla csokit, és vágd a kölkök elé”, és mégis osztatlan sikert arat. Az almás-répás palacsinta pont ilyen.
A recept nagyon egyszerű, egy alap amerikai palacsintatésztába (két bögre liszt, egy csomag sütőpor, másfél bögre tej, négy evőkanál vaj, négy evőkanál nádcukor, egy tojás, egy csipet só, kevés vaníliakivonat) belereszelek három kisebb répát és egy kisebb almát (meg bármilyen mézeskalácsfűszert is hozzá lehet tenni, nálunk gyömbér és fahéj ment). Majd kisütöm, és bűnös módon, fahéjas cukorral találom. Vagy cukros tejföllel. Vagy almaszósszal, amit még karácsonyra kaptam. A lehetőségek tárháza végtelen.
Répát mindenbe
Egyébként én a bolongai szósztól kezdve a csilis babnak csúfolt paradicsomos babos ragun át a paradicsomlevesig szinte minden paradicsomos ételbe teszek répát, egyrészt, mert nagyon finom, másrészt szépíti a bőrt, javítja a koleszterinszintet, ráadásul a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére is ajánlott. A gyerekeim legnagyobb kedvence pedig a répás keksz, erről már ebben a cikkben írtam. Szóval érdemes betárazni belőle ilyenkor is, főleg annak, akinek van hűvös kamrája, ahol hosszan eláll. Nálunk sajnos a zöldség-gyümölcs készleteket hetente kell pótolni más miatt is, de a répa mindig ott figyel a listán. Csak nehogy aztán ebből is kifogyjunk, mint az élesztőből.
Tóth Flóra