–

Némi önös érdek is vezérelt, amikor Náray Erikát meghívtam az első Popfilter-felvételek egyikére: megszállott X-akták-rajongóként mindig is ő volt az egyik kedvenc szinkronhangom. Aztán amikor újságíró lettem, és egyre többet forogtam a színházban, nemcsak arra jöttem rá, milyen sokoldalú művész Erika, de arra is, hogy az előadás utáni sztorizások alkalmával épp ugyanolyan szórakoztató, mint a színpadon. Nem tudok betelni hangjának ezernyi színével és árnyalatával, bármeddig tudnám hallgatni!

S hogy mi mindenről beszélgettünk? Lássuk csak!

Nem szex: hatalom!

A szó szoros értelmében az adás felvétele közben vett új fordulatot a #metoo-botrány idehaza, amikor megjelent a Katona Facebook-oldalán Gothár Péter rendező beismerő közleménye. A kérdés így megkerülhetetlen volt – nem is kerültem meg. Erika pedig a választ nem kerülte meg.

Náray Erika azt mondja, „vannak a szatírok, akik nem összetévesztendők azokkal, akik megfoghatatlanul zaklatnak”. Erika szerint ez nem a szexről, hanem a hatalomról szól. Semmi baj nincs az udvarlással, de fontos, hogy a nő mondhassa azt, hogy nem, és annak ne legyen következménye rá nézve. De ha valaki nőket molesztál, azért egy nő szólhasson, és ne őt érje hátrány emiatt.

A „minekmentoda” és az „az áldozat védje meg magát” hozzáállást nagyon nem szereti. Szerinte ez nem így működik. Azt mondja: amikor nagy tudású, komoly pozícióban lévő ember – akire felnézel, aki minden irányba eldöntheti a pályádat és az egész életedet – közeledik hozzád, arra sok esetben nagyon nehéz nemet mondani.

„Aki képes arra, hogy nemet mondjon, annak viszont nem szabad megítélnie azt, aki nem volt képes erre. Nem vagyunk ugyanis egyformák, különböző a hátterünk. Legyél büszke rá, hogy elég erős vagy ezt megtenni, de ne ítélj meg másokat!”

Kérdésemre bevallotta, hogy ő maga is ragadt bele olyan helyzetekbe, amiket ma már nem ért, mert lelkileg lehetett őt terrorizálni – más pedig ezt nem engedné. Azt is elmondta, neki is volt, hogy ugrott szerződése azért, mert nemet mondott valakinek, és igenis vannak olyanok, akikről mindenki tudja a szakmában, hogy nőket zaklat.

Fontosnak tartja, hogy legyen bennünk női szolidaritás, és segítsük egymást olyan helyzetekben, amelyekben a másik nő gyengébb.

Erika szerint a zaklatókat a környezetnek, a színházi szakmának kellene kivetnie magából, és a „nekünk kedveseket” sem szabadna mentegetni – e tekintetben viszont a színésznő nem optimista.

Erika hosszan mesélt arról a furcsa kettősségről, hogy miközben nagyon szégyellős, a színpadi takarásban gondolkodás nélkül vetkőzik, hiszen ez egy „kívülről nem érthető” állapot. A munkafolyamatot viszont nem szabad összekeverni a civil élettel. Felháborítja az a hozzáállás, hogy „aki színésznőnek áll, az kurvának áll”, és szeretné helyrerakni.

Ugatástól a Legyen hóig – nagyon kevés pénzért

Ikonikus szinkronszerepei kapcsán elmesélte, hogy a gyerekek néha nehezen értik meg, miért utánozza a kedvelt rajzfilmfigurák hangját: nem áll össze a fejükben, hogy a rajzolt hősök nem valódiak. Erika egyik legkedvesebb szinkronszerepe az Aranyhaj gonosz mostohája, ám amikor irtó büszkén elvitte rá a lányát a moziba, ő mindössze annyit jegyzet meg a végén: „Egyáltalán nem te vagy”.

Egy Burt Lancaster-filmben szinkronizált először, Hegedűs D. Géza oldalán. A második szerepe az „Amerikába jöttem” volt: eléggé megrettent, amikor kiderült, hogy ugatnia kell. Ma már bármilyen állatfajt azonnal leutánoz. Nemrég visszanézte a legendás Eddie Murphy-mozit, hogy ellenőrizze, rendesen ugatott-e. (Rendesen.)

A rajzfilmek esetében sokkal kisebb a mozgástér a karakterformálás terén, mint a filmekben, ezért van az, hogy például a Jégvarázs emblematikus dala, a Legyen hó minden nyelven ugyanúgy hangzik, akárki adja is elő. A Disney nagyon szigorú castingokon találja meg az elvárásainak megfelelő szinkronhangokat. Kevés színész van, aki prózai és az éneket is meg tudja oldani.

A színésznő azt is nyíltan, tételesen elmondja, milyen kevés pénzért dolgoznak a szinkronszínészek – olykor már-már ők fizetnek rá egy-egy szerepre.

Ugyanazért a pénzért ma ötször annyit dolgozik, mint 1990-ben. Eloszlat néhány tévhitet is azt illetően, mennyi jogdíjat kapnak a színészek akkor, ha ismétlik az általuk szinkronizált filmeket.

A dél-amerikai szappanoperák kapcsán azt vallja: ha elvállalja a szerepet, akkor oda kell tennie magát, de egyszerűen nem lehet komolyan venni a silány szövegkönyveket (amelyeket a színészek javítgatnak sokszor) és az alakításokat.

A Disney-hercegnők haladnak a korral, ez a sikerük titka: hiába lenne szemkápráztató, ha mai módszerekkel ugyanolyan rajzfilmeket készítenének, mint ötven évvel ezelőtt, nem tudná megérinteni a kislányokat. Kellenek az önálló, erős női karakterek. Ugyanez zajlik a film- és sorozatiparban: a ’90-es években elképzelhetetlen lett volna egy olyan sorozat, mint a Hatalmas kis hazugságok. A Játékszínben óriási sikerrel futó Menopauza talán színpadra sem tudott volna kerülni.

„Mi, nők tartjuk el a kulturális életet, ehhez képest ezer évig a pasik csinálták nekünk. Miért ne szólhatna rólunk is a történet?”  Náray Erika szerint sokkal több nő csinálja jobban a színházat, mint a férfiak, ám lényegesen több a férfiszerep (arról nem is beszélve, hogy minél idősebb a színésznő, annál kevesebb a lehetősége).

A többi (és garantálom, hogy ez csak a töredéke az elhangzottaknak) a WMN Popfilter első adásában!

Fogadjátok olyan nagy szeretettel, amilyennel mi készítettük nektek!

Csepelyi Adri

A Popfilter további epizódjait itt találod: