–

Tavaly nyilván ugyanez volt, de az ember mindig jobbra számít, ezek szerint teljesen feleslegesen. Társasházi udvarunkon minden tavasz végén, kora nyáron olyan bőven terem a szúnyog, mintha valaki nyilakkal jelezné nekik a tetőn, hogy „hahó, itt vannak az önkéntes véradók!” Mindez úgy, hogy az udvaron lévő fákon és bokrokban (sajnos mind remek szúnyogrejtekhely is egyben) számos madár fészkel, a szürkületben pedig komplett denevércsaládok köröznek a fejünk felett. Városkánk egyébként elkötelezett a nagyobb szúnyogpusztítók irányában, aktívan támogatja a fecskefészkek védelmét és a fecskepelenkák felszerelését, sőt, külön honlapon népszerűsíti az ide vágó információkat, fecske mégis alig van.

Viszont így délután hattól gyakorlatilag kijárási tilalmat lehetne elrendelni, annyi a vérszívó.

Függöny háló, rács

Miután beszereztük az első fél tucat csípést, ellenőriztem az otthoni szúnyoghálókat, és a meglévő elfüggönyöző alkalmatosságokat még továbbiakkal pótoltam a nagyobb nyílászárókon. Mert t. családtagjaim különösen alkalmatlanok az „ajtó!!!” felszólítás értelmezésére, a gyerek, ki-be rohangálva például előszeretettel felejti nyitva az összeset. Eredmény: trappoltában belegabalyodott az egyikbe, elesett, és kis híján letépte az egészet karnisostul. Szúnyogok vs. Én 1:0.

Biológiai támadás

Nem szeretem a büdös és drága kémiai szereket, így gondoltam, visszanyúlok Gaia ősanyánkhoz, mert a természet mindig tudja, mi a helyes. A lehető legközelebb tettem a teraszon a közismert rovarűzőnek hirdetett, hatalmas citromos muskátlit, büdöskét ültettem egy jókora cserépbe, a piacon szúnyogűzőként árult, iszonyú kámforszagú kakassarkantyúval öveztem, és kétféle mentával egészítettem ki a kompozíciót.

A szúnyogok az utóbbiakra telepedtek le, és esküszöm, mintha félrebillent fejjel, vigyorogva néztek volna rám. „Na, van még valami a tarsolyodban?”

Ekkor lementem az alsó kertbe, és kazalnyi citromfüvet téptem le, amit ízléses csokrokba osztva fejjel lefelé felakasztottam, körbe az ajtókereten. (Tényleg, már csak a fokhagymafüzér, meg a kihegyezett karó hiányzik – lehet, ki kéne próbálni?) Életem megkeserítői viszont fittyet hánytak megannyi okos honlap jó tanácsának, és miután kiücsörögték magukat a citromfüveken, csak az ajtónyitásra várva, huss, már bent is voltak az előszobában. Szúnyogok vs. Én 2:0

Aromaterápiás próbálkozások

Minden évben bevásárolunk citromillatú gyertyákból, párologtatóba való, illóolajokkal átitatott mécsesekből és csigavonalban gyártott füstölőkből. Utóbbival sikerült már felgyújtani a füvet és lepörkölni a körmömet, csak szúnyogot űzni nem sikerült még vele – illetve csak deréktól felfelé, mert bár az asztalon füstölgő alkalmatosságot kerülték a vérszívók, de annál vehemensebben támadtak az asztal alatt, altestre. Szúnyogok vs. Én 3:0

Csalafint(ának vélt) megoldások

Az egyik bolt pénztáránál érdekes tárgyra lettem figyelmes: hat darab Smiley-matricát árultak egy csomagban. A pénztárosnő érdeklődésemre felvilágosított: ezek bizony szúnyogűző matricák. Az ember lánya ráragasztja alul, a szoknyája belső szegélyére, vagy a pólójára, és tessék, máris elkerülik a kis rondaságok.

Boldogan vittem haza a drága kincset, és hámoztam ki, hogy azonmód ragasztom is minden ruhadarabomra, de korai volt az örömöm.

A röhögő sárga fejek olyan bűzt árasztottak, hogy ezzel az erővel Domestos és hipó keverékében is megmártózhattam volna. Szúnyogok vs. Én 4:0

Kémiai hadviselés

Jól van, ti akartátok, fortyogtam, és biciklire pattanva elvágtattam a legközelebbi multiba, ahol beszereztem három darab, konnektorba dugható elektromos készséget, és a hozzájuk tartozó, gyilkos szerrel átitatott lapkákból két doboznyit. Az előszobában, a konyhában és a hálóban állítottam őket hadrendbe, de továbbra is ott köröztek a helyiségekben a nem kívánatos teremtmények.

Pár óra elteltével tökéletesen megszokták, talán meg is szerették, néhányuk megvadult a lapkáktól, és egyre vadabban támadott, de megdögleni egy sem volt hajlandó.

Szúnyogok vs. Én 5:0 

Spray, kence, gél

Gyakorlatilag az összes, bőrre kenhető akármit kipróbáltuk már – preventív és gyógyító jelleggel is. A legtermészetesebb összetevőkből álló is csak súrolta a szaglószervvel elviselhetőség határát, viszont ahol nem kentem be magam, pont azon az egy négyzetcentiméteren dagonyáztak rajtam a rohadékok, többek között a két lábujjam között. Szúnyogok vs. Én 6:0

Belső büdösítés

A „gyakorlatilag már minden mindegy” alapon próbáltam ki a szervezeti szagosítás módszerét, azaz kezdtem direkte fokhagymát zabálni nyersen, hogy lehetőleg ezer kilométerre űzzem magamtól a repülő vámpírokat.

Azon kívül, hogy a családom kiköltözött aznapra a kertbe, és inkább vállalták az önkéntes csípéshalált, nem sikerült érdemleges eredményt elérnem.

Szúnyogok vs. Én 7:0

Vissza az alapokhoz

Végigböngészve megannyi, a témában keletkezett jajszót és panaszt, közönséges ecetet öntöttem egy papírzsebkendőre, és végigkentem vele minden csupasz bőrfelületemet. (Rohadtul tud csípni, ha előtte borotválta az ember a lábát, vagy van egy elkapart seb a bokáján) A számból már nem dőlt a fokhagymaszag, a testem viszont egy raklapnyi kovászos uborka illatát adta le körkörösen.

De hurrá, sikerült! A már meglévő csípéseket is szépen lelohasztotta, legalábbis nem viszkettek annyira, és ettől már majdnem lenyugodott az elmúlt napokban felajzott agyvelőm is, ám jött a gyerek és megszagolt.

„Elviselhetetlen vagy, anya”, közölte, és boldogan vakargatta a lábszárán mind az egy szúnyogcsípését. Szúnyogok vs. Én (már nem számolom…)

Kocsis Noémi