–

1.

„Nekem a saját szüleim mondták, hogy utcaseprő leszek, és nyelveket se fogok tudni megtanulni. Ezzel szemben ma a Mercedesnek tervezek adattárházat, és csak angolul beszélek a projekt során.”

2.

„A jogi egyetem első félévében első vizsgáim egyikén kaptam egy hosszabb monológot az arcomba, miszerint kizárt dolog, hogy itt diplomázzak, inkább most hagyjam abba, mielőtt még túl sok energiát fecsérelnék el a semmiért. Mindezt azért, mert szakközépiskolából érkeztem, nem egy jó nevű gimiből. Akkor sírógörcsöt kaptam és napokig kínlódtam, de utólag azt mondom, nem bánom, hogy így történt: úgy felszívtam magam, hogy azóta summa cum laude diplomáztam és jogi szakvizsgáztam. Innen üzenem a kedves tanár úrnak: ezt bizony benézte.”

3.

„Itt fogsz megöregedni mellettem, mert képtelen vagy gondoskodni magadról, nemhogy elvezetni a háztartást” – mondta anyám gimnazista koromban. Nem sokra rá elköltöztem…

A szülők tudják a legnagyobbat ütni.”

4.

„Hasonlóan jóindulatú anyám volt. Elmenekültem otthonról. Férjhez mentem. Először a férjem fejezte be az egyetemet, majd én. Egy nagy intézményt vezetek sikeresen mint gazdasági igazgató.”

5.

„Gimnáziumi osztályfőnököm mikor megtudta, hogy nem tanulok tovább, azt mondta nekem, »nem leszel, csak szakmunkás«… mindezt olyan mélységes megvetéssel, hogy a döbbenettől nem jutottam szóhoz. A diplomás pedagógus, akinek meg sem fordul a fejében, hogy a süteményt, amit a cukrászdában fal, a tetőt, ami a feje fölött van, az asztalt, aminél ezt a baromságot mondta, mind szakmunkások csinálták… (Időközben lett diplomám, felsőfokú végzettségem, nyelvvizsgám, és egy másik nyelven dolgozom. Illetve boldog tulajdonosa vagyok egy gasztroblognak, amivel jó néhány IR-esnek segítettem már, és így tökéletesen értelmet nyertek számomra a szakmunkás évek.)”

6.

„Középiskolai biológiatanárom egyetemi felvételi előtt pár hónappal közölte anyámmal, hogy »túl nagy falat« az orvosi egyetem, alkalmatlan vagyok, beszéljenek le róla, nem való a gyereknek. Anyám (okos asszony) csak a diploma átvételekor mesélte ezt el, a biológiatanárt annak idején istenítettük… Ha akkor mondja el, talán tényleg nem sikerül.

De legalább megtanított arra, hogy soha, senkinek ne mondjam, hogy nem képes valamire.”

7.

„Engem az általános iskola (alkoholista) osztályfőnököm hívatott be a szertárba, hogy közölje velem, a középiskolai továbbtanulást ne válasszam, mert én sose fogok leérettségizni, és én azt nem tudom elvégezni! Ehhez képest negyvenéves koromig öt diplomát szereztem, többek között pszichológus lettem.”

8.

„Közgazdasági szakközépiskolában kezdtem, a számviteltanár az első órán azt mondta, »ránézésre hülye vagyok hozzá«. Azóta regionális vezetőként egy vállalat hat országbeli szatelit irodáit adjusztálom, húszmillió USD feletti éves költségvetéssel.”

9.

„5. osztályban a tanárom:

»Ha elmész az osztályból, megadom a matek kettest, ha nem, akkor megbuktatlak!«

Üdv a programozó matematikus diplomámmal, tanbá’! Csak egy jó tanár kellett hozzá. Nem ön volt!”

10.

„Nekem általános iskolai kémiatanárom jelentette ki, hogy »ne is álmodjak természettudományos pályáról, nem való az nekem«. Majd az egyetemen is próbálkozott egy-két tanár ezzel. Tavaly doktoriztam biológiából.”

11.

„Kicsit olyan ez, mint Huffnágel, az is van szinte minden nőnek. Negyedik gimis koromban egy megyei verspályázaton nyertem, és addig hármas-négyes matekjegyeim hat darab egyesre változtak. Minden órán felelnem kellett szóban. Aki verset tud írni, attól nem fogadható el a hármas matekból. Érettségi dolgozatom hármas lett, miután a tantestület jóvoltából érettségire mehettem. Szóbelire álmomból felébredve is a tételeket fújtam és vezettem le, ezért nem volt elég a kihúzott tétel, még kaptam hozzá pár fogós kérdést, melyekre hibátlanul válaszoltam. A francia szakos érettségi elnök nem értette, miért kapok kettest. Ötven éve történt, az egész életemet végigsebezte.”

12.

 „Utáltam az első középiskolás némettanáromat, pikkelt rám, folyton szívatott és egyeseket osztogatott nekem. Mindig úgy éreztem, hülye vagyok németből, és soha nem fogom megtanulni. Ma németes fordító-tolmács vagyok.”

13.  

„A gimnáziumi igazgató… Nem engedett szépolvasó versenyre, mert rés van a felső fogsoromban. Azt akarta, hogy nyomjak oda rágót, anélkül nem enged. Inkább hagytam a francba. Nem is mentem utána színészi pályára, pedig imádtam az irodalmat, és bennem volt az érzés, hogy milyen jó lesz mindig más bőrébe bújni. Eddig a napig. Azóta könyvet sem olvasok, ha nem muszáj, mert ez egyből eszembe jut…”

14.

„Ilyen sztorija szerintem mindenkinek van, viszont én a »rossz« tanártól tanultam a legfontosabbat. Azt, hogy milyen ne legyek soha, semmilyen körülmények között.”

És neked mi a sztorid?

Szőcs Lilla