–

Minimum egy macskát meg egy jósgömböt, sötét falakat és félhomályt vizionáltam, amikor felmerült, hogy beszélgethetek Kiss Katóval, művésznevén Diamonddal, aki jósnői tevékenysége mellett a halottakkal is kommunikál – állítása szerint.

Ehhez képest a Pest megyei házban, ahova fotós kollégámmal érkeztem, a falak vibráltak a színes képektől, apró tükröktől, cuki dekoroktól. Az asztalon adventi koszorú pihent, a konyha süteményillatban úszott. Az úton persze végig arról beszélgettünk, hogy a halállal megszűnik-e az ember, vagy tényleg létezik valamiféle másik dimenzió, ahová kerülünk? Vagy ez csak abban segít, hogy el tudjuk fogadni, ha egy szerettünk megszűnt létezni?

Mindenkinek más a hite és álláspontja ezzel kapcsolatban – én bármennyire is szeretném, nem tudom elképzelni, hogy a szüleim egy felhő széléről sasolják, hogyan szúrom el épp az életem, bár kétségkívül megnyugtató lenne. Úgyhogy nehéz elhinnem, hogy valaki a holtakkal beszélget, és nem csak ügyes „pszichológus”, aki ráérez az alany kétségbeesésére, és azt mondja, amit az hallani szeretne. 

Kiss Kató mindenesetre azt állítja, ő tényleg látja a halottakat.

Nem ilyennek képzeltem. Első pillantásra inkább mondanám tetoválónak vagy cirkuszi akrobatának, mint jósnőnek. Tetoválások borítják, és szőke, hosszú haját gondos csigákba rendezte. Erős sminket visel, szinte vibrál. 

A kezdetek

A története egy áramütéssel kezdődött, azóta tulajdonít magának különös képességeket. Attól kezdve ugyanis furcsa dolgokat tapasztalt. Például kiskorában feltámadt egy kiscsirke, akit a halála után sokáig igyekezett életre kelteni. És egyszer csak sikerült.

Ma már nem biztos benne, hogy ez valóban megtörtént-e, vagy abban, hogy a nagymamája is szerepet játszott-e benne.

De nem ez volt az egyetlen különös tette

„A holtak egy függöny mögött állnak, ezért homályosan látszanak. Amikor először láttam őket, még zavarban voltam, és megbeszélni sem tudtam senkivel, hogy mit láttam” – meséli. 16 évesen, amikor egy fiú nagyon megtetszett neki, ám a srác észre sem vette, a kezébe akadt egy varázslással foglalkozó könyv, amit a lenyúlt osztálypénzből vett meg. Megoldást keresett benne a gondjára, hogy észre vetesse magát.

„Még a vudut is bevetettem, ami miatt felnőtt koromban nagyon durva büntetést rótt rám az élet” – meséli. „Egy vudubabát készítettem, aminek a térdét szurkáltam. Másnap a fiú a szemem láttára esett le a tetőről, és tört el a lába. Ettől annyira megijedtem, hogy azt mondtam, soha többé ilyet.” Úgyhogy ha valaki ma szerelmi kötést kér tőle, nem teljesíti. 

19 évesen vette meg az első kártyáját, egy francia passziánsz-paklit, ami a tarot egy fajtája. „Ez volt az első kártya, amit azóta is használok. Nem tudom, honnan éreztem rá, elkezdtem a kártyákat nézegetni, és jöttek a megérzések.” Nem járt tanfolyamra, de feltett egyszerű kérdéseket, amikre a kártya válaszolt. Innen egyenes út vezetett a kliensekhez.

„Sosem felejtem el, az első jóslatomért egy papír 200 forintost kaptam egy férfitól, akinek olyan dolgokat mondtam, amikről magam sem hittem, hogy valóra válnak. Néhány év múlva találkoztunk, és azt mondta, minden bejött.”

Nem gondolta, hogy ebből fog élni, mert 12 szakmája van, legutóbb például boncmesternek tanult. „Arra voltam kíváncsi, hogy ott van-e a lélek a test mellett. És ott van.”

De 19 évesen még a pályája elején járt, cukrászként helyezkedett el, majd a vendéglátás más területén próbálta ki magát. „Észrevettem, hogy mindenki  hozzám jön, én meg nagyon okos dolgokat tudok mondani” – idézi fel ezt az időszakot. 

Kapcsolat a holtakkal 

A halottak vajon mindig ott vannak, vagy koncentrálni kell, hogy lássuk őket? – kérdezem. „Bármikor, bárhol felbukkanhatnak, buli közben, szex közben, akármikor. Először úgy teszek, mintha nem látnám. Aztán ha nem tűnik el, megkérdezem, mit akar. De sokszor csak azért jelennek meg, hogy megfigyeljenek. Sokkal hamarabb jelentkeznek nálam, mint az élő rokonuk, vagyis a holt lélek hozza el a hozzátartozót” – avat be a halottlátás részleteibe. Számára egyébként ez csak extra a jóslás mellett, ezért nem is feláras. Ha jönnek a lelkek, jönnek, ha nem, nem. 

És, honnan lehet tudni, ki érkezik? – mélázom. „A lelkeken látszik a nemük, meg a koruk, de nem mutatkoznak be” – feleli.

Kiss Kató azt mondja, képességét olyan komolyan veszik, hogy már bűncselekményekhez is hívják. 

„A nagy, brutális esetek fizikailag is megviselnek. Átélem, amit az áldozat érzett, a haldoklást. Ez borzalmas. Elkezdek fulladni, jön egy mellkasi nyomás, szédülés tör rám, és annyira leizzadok, mintha  hat vödör vízzel öntöttek volna le. Azt is érzem, hogy meg fogok halni ebben a pillanatban. Olyan, mint egy pánikroham, csak rosszabb.

Eközben bevillannak képek, amiket el szoktam mondani egy rendőr ismerősnek, de azt már nem kérdezem meg tőle, hogy jelentenek-e neki valamit.”

Holttest az erdőben 

Ilyen volt Majoros Vivien esete is, akinek a holttestét a dabasi erdőben találtak meg. „Akkor még senki nem tudta, hogy megölték. Megjelent előttem egy fekete hajú, szép lány az ágyam mellett, és csak nézett engem. A holtak nem beszélnek, hanem telepatikusan kommunikálnak. Képeket mutatnak, amit én továbbítok” – borzong bele a történetbe. Az ilyen jelenések után átnézi az eltűntek listáját, hogy rájöjjön, ki lehet, akit látott, majd megírja a rendőrségi kapcsolatának, hogy mit „üzentek neki”. Mivel földrajzból sosem volt penge, ezért nehezen határolja be, hol jártak. Néha lát kilométertáblákat, vagy olyan épületet, ami jellegzetes formájú. 

Nehéz megérteni, miért menne a lélek bárkihez is, de Kató szerint azért, mert megnyugvást keres. Nem véletlen, hogy rendre erőszakos bűncselekmények áldozatai bukkannak fel nála – magyarázza. „A halottnak újra meg kell tapasztalnia, hogy mi történt vele, és tudatosulnia kell, hogy ő már nem létezik. Nehezen szakadnak el a földi világtól, mert ott maradtak az energiáik, hiszen nem az ő döntésük volt a távozás.”

Ez még érthető is számomra, ha félretéve szkepticizmusomat, elfogadom, hogy tényleg tovább áll a lélek a testből. De aztán megzavarják az ismerőseink Katót. 

Megjöttek a lelkek

„Megzavart valaki, aki itt van veled, bocs, most nem tudok beszélni. Két férfi és egy nő van itt, akik közül kettő kapcsolódik hozzád, egy meg hozzád” – mutat a fotós kolléganőmre. „Látod, ezt bármikor megteszik, hogy összezavarják a beszédemet. Mindenki őrültnek gondol, de nem baj. Ahogy mondani szoktam, egyszer mindenkivel találkozni fogok. Vagy éltében, vagy holtában, vagy a boncasztalon.”

„Borzasztóan rossz azoknak, akik nem nyernek nyugalmat, mert valami továbbra is az élethez köti őket. Ez olyan, mintha nagyon éhes lennél, és meglátnál egy nagy tál ételt. Megpróbálnád elérni, de kiderül, hogy köztetek van egy szépen pucolt ablak, amin nem lehet átnyúlni. A lélek pont ebben a helyzetben van” 

– folytatja Kató. „Akik hosszú betegségbe halnak bele, azok fel tudnak készülni a távozásra. Nekik három választásuk van:  őrangyalok lesznek, újraszületnek a földre, vagy egy ideig csak pihennek. Ez mindenkinek a saját döntése.”  

Három kilépési pontunk van

Azt mondja, neki is volt halálfélelme, de aztán elolvasta a dalai láma könyvét, és megnyugodott. Azt olvasta benne, hogy mindenki maga választja meg, mikor fog meghalni. Aki azt érzi, hogy még dolga van és élnie kell, az nem fog meghalni. „Megnyugtatott, hogy én szabályzom az életem. Mindenkinek van három kilépési pontja, és nem egy felsőbb hatalom dönti el, mikor kell eltávoznia. Egyszerre létezik a sors és a szabad akarat.”

És már sorolja is erre a példákat. „Janza Richárd balesete után (a Szentendrei úti baleset, amelyben két fiatal halt meg egy piros lámpánál – a szerk.) láttam, mi történt, és reméltem, hogy nem hozzánk kerül a kórbonctanra. Nem is került, így megnyugodtam. Aztán egyik nap egy testvérpár érkezett hozzám. Mondtam nekik, hogy van velük egy fiatal, mosolygós srác, aki viccelődik, és beszél a lányokhoz. Ők meg mondták, hogy ez a Ricsi. Na, ő volt Janza Richárd, aki hozott hozzám további 21 embert. Azaz úgy alakította a lélek, hogy mindenki nálam kössön ki. Mind sikeres kommunikáció volt.” 

Persze, kérdés, kinek mi a sikeres, és mit tudtak meg a barátok és hozzátartózok, de természetesen ez személyes ügy, így nem is faggatom erről őt, aki saját bevallása szerint csak a tolmács szerepét tölti be, és a lélek nem kérdésekre válaszol. Mondja, ami fontos neki. 

„Sokszor sírok velük, mert gyönyörű történetek kerülnek elő. A holtak visszamennek az időben, üzennek valamit a szerettüknek, és nagy megvilágosodásokat tudnak okozni. Én nem idézek meg senkit, hiába kérik, hogy »a nagymamámmal szeretnék beszélni«. Nem is akarom tudni, kit és miért keresnek. Hozzám a holtak maguktól jönnek.”

Vicces lelkek is vannak

„A múltkor épp bablevest főztem, pedig egyre egészségesebben étkezünk, és ez nem passzolt hozzá. Aztán jött hozzám valaki, és mondja, hogy milyen jó illat van itt, a nagymamája főzött mindig bablevest. Na, mondom, már megint a lelkek főznek helyettem!” 

Az egyik kedvenc sztorija, amikor egy fiatal lány érkezett hozzá, aki a saját életére volt kíváncsi, nem a halottakra. Mégis megjelent egy elegáns, idős hölgy vele, akiről kiderült, hogy még gyerekkorában volt köze hozzá. Csipkekesztyűt viselt, és haragudott, amiért a lány nem tisztel valamilyen szobrot. „Ez az Olga!” – kiáltott fel egy ponton az alany. Kiderült, hogy az idős néni csináltatott egy mellszobrot, amit a halála után a lány kirakott a garázsba, és Olga ezért megharagudott rá. Hát, ez is lehet egy ok, amiért valaki itt marad… 

„Én hiába akartam más irányba menni, az Isten sosem hagyta” – dünnyögi kissé lemondóan Kató.

Amikor a halott üzen

„Most is volt egy esetem. Az egyik legjobb barátnőm kért meg, hogy tisztítsam meg a szobáját, mert úgy érzi, valaki van ott. És tényleg volt. De nem halt meg senkije, így nem értettük, ki lehet az. A lélek elkezdett duruzsolni, hogy miért van egy halott férfi képe a szobában. Ott mindössze a barátnőm apukájának a fotója volt, de ő élt. Ekkor megjelent nekem az ötös szám, ami biztos nem jelent jót, gondoltam magamban. Szóltam az apukának,  hogy menjen el orvoshoz, és ő megfogadta a tanácsom. Minden vizsgálata negatív volt. Péntekre írták ki kardiológiára, csakhogy aznap reggel összeesett és meghalt. Pontosan öt héttel azután, hogy jártam a szobában. Ráadásul pénteken, ami a hét ötödik napja.”

Nem bírom ki, hogy ne faggassam még az utóbbi idők egyik legfelkapottabb bűnesetéről, VV Fanni eltűnéséről. „Ha látod a halottakat, akkor neked tudnod kéne, hol van Novozánszki Fanni, nem?”– kérdezem.

„Igen, de még nem állok készen rá” – zárja rövidre a témát. Annyit azért még elárul, hogy Fanni járt hozzá, és ő megjósolta neki, hogy az egész ország ismerni fogja a nevét. Nem tévedett.

A szerelem mindent elsöpör

Mi lenne, ha egyszer csak eltűnnének a lelkek körülötted? – szegezem neki a kérdést, mert azt gondolom, elég fárasztó lehet folyton hallottakkal beszélgetni. „Ha komoly párkapcsolatom van, a képességem alábbhagy. Amikor férjhez mentem, nyolc hónapig néma csönd volt, sem ügyek, sem média, semmi. Aztán amint elhatároztam, hogy elindítom a válást, már aznap délután csörgött a telefonomon, másnap pedig címlapon voltam.”  Úgy tűnik, ezt nem bánja, és inkább a lelkeket választja, mint a szerelmet.

„Nem tudok együtt élni senkivel. Megvan a magam világa, bonyolult vagyok és szeszélyes, szükségem van az egyedüllétre. Négy gyereket neveltem fel egyedül, nekem csak az Isten parancsolhat. Nekem minden pasi kevés, előbb-utóbb kinövöm őket.”

Közben kiderült, Kató elmondta, mit akarnak a mellettem álló lelkek – különben a macskám, Öcsi is ott kóricált a közelünkben, bár ő nem üzent semmit – de ez maradjon a mi titkunk a fotós kollégámmal. Ha beigazolódik, amit mondott, akkor minden kételkedésem elmúlik, ígérem. Március táján kiderül. 

„Nem félsz attól, hogy törést okozol valakiben a szerettei felemlegetésével és a tolmácsolással?” – kérdezem búcsúzóul, mielőtt neki indulunk a városnak. 

„Dehogynem. Sokszor történnek fájdalmas dolgok. De mindig van egy visszaigazolás, hogy kellett ez a pofon” – válaszolja, és már a telefonját lesi, mert azt még ő sem látja a lelki szemeivel, mikor ér oda a futár a rendelésével. 

Zimre Zsuzsa

Képek: Chripkó Lili